Család

Miért kötődik annyira hozzám a gyerek?

"Egyszerűen nem tud elengedni. Szinte tapad rám, de tényleg, a legszívesebben le sem szállna rólam egész nap. De mi lesz így? Miért nem érti meg, hogy néha muszáj elválnunk?"

Sok anya panaszkodik arról, hogy a gyereke túlságosan is kötődik hozzá. Szinte már kényelmetlen, ahogy a gyerek bújik, mászik, szorít, pedig a többi kicsi már vígan játszik másokkal, közösségbe jár, nagymamánál tölt heteket. De ő meg… anyámasszony katonája. De miért ragaszkodik úgy, és miért nem érti meg végre: az életben néha el is kell válni egymástól. Leválni, önálló életet kezdeni, új társakat találni.

 

 

A kötődés nehezen körülírható fogalom. Nemcsak vér szerinti anya és gyerek között alakulhat ki, hanem az apa – nemcsak vér szerinti – és a gyerek között is. Különös folyamat, amíg két ember között kialakul, és ez életkoronként változik.

 

Ahogy kezdődik…

Az életre szóló kapcsolat már a terhesség alatt bontakozóban van, hiszen a magzat és az anya nemcsak testileg, lelkileg is össze van kötve. Nagy mérföldkő a szülés, ami ha úgy zajlik, hogy jó visszagondolni rá, és jut lehetőség arra, hogy a születés utáni pillanatban megkapjuk a csecsemőt, szinte elementáris erővel kapcsolja össze az anyát és a babát. Nem véletlenül szorgalmazzák egyre több kórházban, hogy a babával egy szobában legyen a szülő, ez is azt segíti, hogy a kötődés minél hamarabb kialakuljon. Persze nem kell ehhez nagy szervezés sem, hiszen a természet remekül elrendezi a dolgokat: a szoptatással.

Tippek: mit tegyünk, ha a kötődés nem alakul ki rögtön?

• Próbáljuk meg az otthon töltött első időszakot „babás mézeshetekké” varázsolni. Szervezzük úgy az egész háztartást, hogy minden a családi ágyban, mellette és körülötte történjen. Legyen kéznél minden: kisbaba, kiságy, telefon, magazin, keksz és tea…

• Gondoljuk végig, hogy milyen segítségre lesz szükségünk. Sokan ijesztőnek tartják az első heteket egyedül a babával, ezért ne teremtsünk magunkat olyan helyzetet, amely szorongást okoz. Kérjük meg párunkat, hogy segítsen, de nagy adomány a nagyszülő is.

• Nem biztos, hogy jó ötlet, ha egész nap csöngetnek a látogatók. Az első éjszakák nem a mély alvásról szólnak, így biztosan fáradtak leszünk, kevesebb türelmünk is lesz a kisbabához. Az energiánkból inkább neki jusson, mint a vendégeknek.

 

Az első hat hónap

 

A kötődések kialakulásának vizsgálatakor Bowlby öt alapvető reakciómódot sorol fel, amelyek ösztönösen megjelennek a születést követően: ezek a sírás, a mosoly, a követés, a megkapaszkodás, a szopás. A sírás és a mosoly arra készteti az anyát, hogy magához vegye gyermekét. A követés és megkapaszkodás pedig arra szolgál, hogy a gyermek közeli kapcsolatban tudjon maradni az anyjával. A legbonyolultabb funkciója a szopásnak van, a teljes összeolvadás élményét jelenti a csecsemőnek az anyjával.

Az első hat hónap alatt a baba pontosan megismeri az anyját, de jó, ha tudjuk, ez nem csupán a vérségi kapocs miatt van így. Ezért meg kell dolgozni. Az anya nem azzal érdemli ki a kitüntetett szerepet, mert ő az anya, hanem azzal, hogy ő látja el az anyai teendőket. Ha ezt átruházza másra, a baba ahhoz fog kötődni. (Még ha ezt fájdalmas is látni az anyának.)

Minden babának szüksége van legalább egy olyan személyre, akihez kötődhet, mert ezen az érzelmi kapcsolaton keresztül ismerkedik meg az emberekkel, a világgal. Azok a babák, akik ezt nem kapják meg, nem fejlődnek olyan gyorsan, bizonytalanná válnak.

 

Bújós egyévesek

 

Lassan vége a kizárólagos szoptatásnak, a legtöbb anya egyre inkább kimozdulna otthonról, és megbontaná a „babás mézesheteket”. A baba azonban mást gondol: szinte le sem mászik az anyjáról. Ebben a korban a baba egyértelműen kiválaszt egyvalakit a sok körülötte sertepertélőből, aki élete nagy szerelme lesz. (Ez általában azért az anya.) Nem hajlandó osztozni rajta senkivel, azt szeretné, ha egyfolytában vele lenne és egyfolytában csak rá figyelne. Testileg is szenvedélyesen vonzódik hozzá, ha eddig nem is volt bújós baba, mostantól igencsak szereti, ha felemelik, dajkálják, ringatják, és ha az anyja öléből nézheti a kinti világot. És rettenetesen tiltakoznak, ha az anyjuk kilép a látókörükből. A mi szempontunkból nézve persze teljesen felesleges a babának sírnia csupán azért, mert kimentünk a fürdőszobába. De próbáljunk az ő fejével gondolkozni: mi vagyunk az ő világának a központja. A tükör, amelyben önmagát látja. Ha magára hagyjuk, mi tudjuk ugyan, hogy hová mentünk, de neki úgy tűnhet, hogy örökre elhagytuk. Nem képes még arra, hogy megértse: visszajövünk.

 

Tippek: hogyan tehetjük könnyebbé ezt a nagyon bújós időszakot?

• Próbáljuk megérteni, hogy a baba csak halad a saját fejlődési ütemében, és életének abba a korszakába jutott, ahol elemi szükséglete van az anyjára, a szeretetére, figyelmére.

• Nézzük a dolgok pozitív oldalát. A baba velünk a legaranyosabb, nekünk tartogatja a legszélesebb mosolyát, nekünk énekel, beszél először.

• Szervezzük úgy az életünket, hogy a baba mindig láthasson minket. Erre kiváló a kenguru, a szobába leterített játszószőnyeg, és minden olyan alkalmatosság, amelyet a közelünkbe tehetünk: vezeték nélküli telefon, számítógép stb.

• Ha mégis el kell mennünk, találjunk egy visszatérő szót, mondatot, amellyel jelezzük a távozásunkat: „Mindjárt jövök. Szia.” Egy másik mondattal pedig jelezhetjük a visszatérésünket, és ezt akár gyakorolhatjuk is. Bújócskázás során eltűnünk egy kendő mögé: „Szia”, és visszatérünk: „Itt vagyok!”

• Az elválás okozta szorongást oldja, ha olyan személyre bízzuk a kicsit, akit jól ismer, szeret.

 

Ebben az életszakaszban teljesen felesleges azon aggódni, hogy a gyerek túlságosan kötődik. Életkori sajátosság, inkább azon kellene meglepődnünk, ha minden gond nélkül elengedne, ha fel sem tűnne neki, hogy kiléptünk a látóteréből. Ez az idő helyezi szilárd alapokra a kapcsolatukat, és ez segít majd egy külön életforma kialakításában. A gyerek később majd megérti, hogy a felnőttek elmennek, más felnőttek is gondját tudják viselni, és nyugodtan el is lehet engedni őket, mert úgyis mindig visszajönnek.

 

Dr. Ranschburg Jenő az Egy életre szóló találkozás című írásában megemlíti az „idegenhelyzet”-tesztet. Az anyuka bemegy a gyerekkel egy szobába, és játszani kezdenek. Ilyenkor azt figyelik a szakemberek, hogy milyen a kapcsolat anya és gyerek között. Néhány perc után belép egy idegen a szobába, ahol azt nézik, hogy mennyire befolyásolja ez az anya-gyerek kapcsolatát és magát a gyereket. Utána következik a neheze: az anya kimegy, a gyerek ott marad az idegennel. Utolsó mozzanat: az anya visszajön, és megnézik, milyen a találkozásuk.

 

Annak alapján, hogy hogyan reagál a gyermek az anya távozására és visszatérésére, három kötődési típust különböztetünk meg:

Biztos kötés

A gyerek érdeklődő, nem számít, hogy a szoba idegen, hiszen az anya ott van. Bejön az idegen, a gyerek ránéz – ki lehet –, de a kapcsolata az anyjával szinte zavartalan. Kimegy az anya. Baj van, a gyerek zavarba jön, még sírva is fakad. Nem lesz hisztériás rohama, de bizonytalanná válik. Mikor visszajön, örül, szalad az anya ölébe, és folytatódik az interakció. Vizsgálatok szerint ez az esetek 55%-ában jelen van.

Ambivalens kötés

A gyerek az idegen környezetben nem játszik, odabújik az anyjához, láthatólag fél. Amikor bejön az idegen, még jobban fél, a kapaszkodás még erősebb. Amikor az anya kimegy, akkor a gyerek teljesen kétségbeesik. Amikor visszajön az anya, nincs harmonikus feloldódás, a gyerek tele van agresszív indulatokkal. Egyszerre van jelen gyűlölet és szeretet.

Elkerülő kötés

Amikor kettesben vannak, a gyerek szinte elfordul az anyjától. Az idegen nem zavarja, mindegy az is, hogy az anya kimegy, vagy sem. Ha visszajön, az sem számít. Ilyen esetekben általában valamilyen dráma van a háttérben: alkoholizmus, bántalmazás, kábítószer.

 

 

Mik jellemzik felnőtt emberként ezeket a gyerekeket?

• Biztos kötés

Bizalom, nyitottság emberek felé.

Pozitív önértékelés.

Nyíltság.

A halálfélelem nem központi kérdése az életüknek.

 

• Ambivalens kötés

Jobban kötődik partneréhez, mint a partner őhozzá.

Attól fél, hogy elhagyják, és ezt általában ki is provokálja.

Bizonytalan az önértékelése.

Álmodik a sikerről, de kivívására nincs energiája.

Táplálkozási problémákkal küzd.

Szüleiről rendszerint negatívan nyilatkozik, de ha baj éri őket, könnyen összeroppan.

Fél az elutasítástól.

Partnerkapcsolataiban féltékeny.

Emberi kapcsolataiban bizalmatlan.

A halálfélelem szinte folyamatosan jelen van a mindennapjaiban.

 

• Elkerülő kötés

Három lépés távolság mindenkitől.

Nem oldódik a partnerkapcsolatokban.

Nem fektet bele emberi kapcsolatokba.

Szeret egyedül dolgozni.

Ha provokálják, gyűlölködő és ellenséges.

A halálfélelem látszólag nem zavarja, mélyen elfojtva munkál benne.

Gyerek.lap.hu
Család.lap.hu
Baba.lap.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top