Család

Párizsban fújtuk el a gyertyát II.

Utazni könnyű. Utazni egyszerű. Na de egy egyévessel?! Pedig igen. A "repülős akadályt" sikeresen vettük. Mondhatni csont nélkül. Továbbra is bíztam magunkban.


A páromban és az én pici fiam kíváncsiságában. Hiszen Párizs nagyszerű, hatalmas, csodálatos. Tele érdekesebbnél érdekesebb látnivalóval. Lenyűgöző terek, épületek. A történelem körbelengi az utazni vágyót.

Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, kell egy hely, ahonnan elindulunk és megérkezünk. Ahol ki tudjuk pihenni a napi tíz óra gyaloglás fáradalmait. Nekünk egyértelmű volt, hogy ez nem lehet szálloda és ifjúsági szálló sem. Apartman. Ahol van külön fürdőszoba, mikró, hűtő, esetleg mosógép. Egy egyéves örökmozgóval, aki ugyan már vegyesen étkezik, de még mindig ragaszkodik a napi tápszeradagjához, ez a fajta szállás elengedhetetlen. Főleg akkor, ha nem akarunk regiment ruhával, különböző kisdedfelszereléssel, mint melegítőgépezet, felszerelkezni az utazás során. Nem beszélve a kulináris élvezetekről. Egy vacsora, amely álljon csak sajtból, borból és egy kis kolbászkából. Isteni péksütivel vagy ropogós kenyérkülönlegességgel. Párizsban úton-útfélen pékboltba botlik az ember. Ínycsiklandó illatok lengik be a helyiségek környékét. Nem lehet elmenni mellettük anélkül, hogy ne vennénk valamit. Manócska különösen rajong az ilyen finomságokért. Az apartmant érdemes idejében lefoglalni, hogy a visszaigazolás kellő időben megérkezzen. Mi az internetet használtuk a kutatásra és a foglalásra.. Számos oldal végignyálazása után megtaláltuk a számunkra ideális, varázslatos lakáskát. Azonban csalódnunk kellett. A franciák a bérlésnél ugyan segítőkészek, de a kommunikáció nem volt éppen sikeres. A http://www.parisattitud.com oldalát ez ügyben javaslom elkerülni. A foglalásnál mindig olvassuk el a keretszerződés feltételeit, hogy a megérkezéskor ne érjen meglepetés bennünket. Szinte mindenért felárat kell fizetni. Például a túl korai érkezésért vagy távozásért, a kulcs átadásáért, a takarításért. Kauciót kell fizetni, ami általában a szállás felébe kerül. Végül mi mégsem egy ilyen magazinba illő álomotthon mellett döntöttünk. Túl körülményes és bonyolult lett volna. Számunkra a megoldást a Le Cedre, azaz a Cédrus apartmanhotel jelentette. Pluszszolgáltatásként megnyertük a napi takarítást. Utólag azt mondhatom, hogy ezt nagyon élveztük. Manócska éppen a dobálós korszakát éli, így az ételek fele a földön kötött ki.

Az apartmanhotel viszonylag közel volt a metrómegállóhoz. Mivel a szállásunk a belváros szélén helyezkedett el, ez nagyon praktikusnak bizonyult. Igazából, ha sokat közlekedünk, akkor a metró a legideálisabb tömegközlekedési eszköz. A filmekből láthattuk, hogy mennyire túlzsúfoltak az utak, mekkora dugók alakulhatnak ki. Párizsnak 14 metróvonala van. Nincs olyan hely, ahová nem juthatnánk el a földalatti járművel. A hátránya, hogy nincs mindenhol mozgólépcső. Az egymást keresztező járatoknál óriási lépcsős labirintusokban bolyongtunk. Egyik lépcsősoron fel, a másikon le, majd újra fel és ismét le. Néha úgy éreztem, hogy leszakad a kezünk. A bejárati kapukon a babakocsi áttolhatatlan. Külön bejárati ajtó áll rendelkezésre a kismamák és kocsis porontyaik számára. Ehhez viszont a pénztárnál kell szólni, hogy legyenek szívesek már kinyitni, ami néhány helyen elég nehezen sikerült. Volt, hogy a kijáraton evickéltünk be. Néha ijesztő volt. Kipróbáltuk a buszt is. Látnivalók szempontjából ez tökéletes lett volna, de a forgalom és az autóbuszok akadálymentesítés-nélkülisége miatt mégis a metró mellett tettük le a voksunkat. Ha ezt a járművet választjuk, érdemes bérletet váltanunk, amit a pénztárakban tehetünk meg. A bérlet mellé kapunk egy metrótérképet is, amely a továbbiakban nagy segítséget nyújthat, ha ezzel nem készültünk.

Mit, hol és hogyan? Azaz mit is nézzünk meg a rengeteg látni-, szagolni és átélnivaló közül? Ez természetesen nagyban függ gyermekünk habitusától. Amennyiben nem tud egy helyben – ölben, nyakban, babakocsiban, hordozóban – túl sok időt eltölteni, akkor a lehetőségeink korlátozottak. Manócskával a zárt helyeken – múzeumok, kiállítások nagy többsége – elképzelhetetlen húsz percnél többet nyugalomban eltölteni. Hacsak nem az éppen a járást tanuló és aktívan gyakorló poronty után szeretnénk szaladgálni, mondjuk, egy Monet megtekintése helyett. Bevallom, most nem is vágytam erre. Az információáradat enélkül is elég fárasztónak bizonyult. A francia főváros építészete, az utcák hangulata, a „kültéri” látnivalók, mint az Eiffel-torony, Pompidou Központ, a Louvre kívülről, Notre Dame, Sacré Coeur, Montmartre dimbes-dombos utcácskái, hidak, Szajna-part, és sorolhatnám, így is kifárasztotta kis családomat. Amit viszont nem érdemes kihagyni, az a Parc de la Villette, azon belül is a hatalmas játszótér. Annak ellenére mondom ezt, hogy én csak videón láttam, mivel ottjártunkor éppen zárva volt. A hatalmas játszótéren korosztályonként található játékok feledhetetlen szórakozást nyújtanak nemcsak a gyermekeink számára, de nekünk is. Nem keseredtem el. A számtalan kisebb EU-kompatibilis játszóterecske kárpótolt minket Párizs eme „hiányosságáért”. A főváros hatalmas parkjai, kisebb-nagyobb kertjei szintén remek terepet nyújtanak a világgal ismerkedő apróságoknak és „vezetőiknek”. Nem estem kétségbe, amikor észrevettem, hogy egy szem gyermekem az összes nevezetesség megtekintésekor legédesebb álmát aludta, hiszen a gyerekek 2-3 éves korig nem igazán emlékeznek. Manócska aludt az Eiffel-torony lábai alatt, a Pompidou Központ kövei mellett, a Notre Dame bejáratánál, a Diadalívnél. Azonban kihasználta a lehetőséget, ha meglátott egy játszóteret. Számára ezek voltak a nap fénypontjai. Mindemellett a kedvenc helye, azt hiszem, a Corbusier által tervezett Villa La Roche volt. Élvezte a hatalmas tereket, a Bauhaus építészeti stílusra jellemző egyszerűséget.

Olvasd el a cikk első részét is:
Párizsban fújtuk el az első gyertyát – I. rész »

A kulináris élvezetek iránt rajongók nem hagyhatják ki a Place Monge környékén működő piacot sem. A kisboltok hétvégenként kitelepülnek az utcácskákra, szinte a járókelők arcába kínálva a portékájukat.

Valaki labdája
Valaki labdája

 

Mi bébiszemnek, -szájnak ingere. Még az indulás előtt komoly fejtörést okozott, hogy Manócska mit is fog enni Párizsban, hiszen nem ismertem az ottani élelmezési szokásokat, ráadásul franciául sem tudok. Rengeteg étel, ital közül lehet választani az élelmiszerboltokban, amennyiben bébiétellel szeretnénk etetni gyermekünket. A feliratok ugyan franciául vannak, azonban a rajzok és a nemzetközi szavak segítettek. Manócska kivette részét a kulináris élvezetekből. Ráadásul nem kell azon morfondíroznunk, hogy mennyibe is kerülnek, hiszen átszámítva általában olcsóbbak a bébiknek szánt ételek, italok, vizek.

Ebéd a Luxemburg kertben
Ebéd a Luxemburg-kertben

A gyakran utazók nem szemérmesek. Ha a szükség úgy hozza, a pelenkázást bárhol képesek véghezvinni. Kezdetben némileg pironkodtam, később felhagytam ezzel a szokásommal. A második naptól fogva teljes nyugalommal cseréltük ki Manócska pelenkáját múzeumban, étteremben és a parkokban. Senki nem nézett ránk ferde szemmel. A nyitottság, a mások nem megítélése, a kismamák iránti elfogulatlan tisztelet és segítőkészség jellemzi a divat fővárosát. Élmény volt ezzel a szemléletmóddal találkozni. Jó lenne, ha ez nálunk is elfogadott és teljesen természetes lenne. A mosoly ott bujkált az arcokon. Ezt a mosolyt hazahoztuk. Nem felejtjük. Segít az itthoni hétköznapokban.

Baba.lap.hu »
Utazás.lap.hu »
Párizs.lap.hu »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top