Kék utca 2. rész: A szerdai titok

Domonkos és Teréz, a boltoskisasszony – Kattints a képre!

Mártika kezdte sejteni, hogy megérkezett, rögtön utána Tintilla tündérlány is gyanakodni kezdett, majd sorra a többiek, akiknek először csak a rossz érzés tűnt fel, ahogy kiléptek házukból a Kék utcára. Ló Tamás varázsló létére félni kezdett, Gizella királykisasszony pedig már azt fontolgatta, hogy nagyon titkosrendőrt fogad.

A dolog egy szerda reggelen kezdődött. Köztudomású, hogy a szerda a világ legunalmasabb napja, úgyhogy a Kék utcában havonta csak egyszer tartották meg a szerdát. A titok úgy kezdődött, hogy Mártika kapucsengője egyszerűen eltűnt. Szép, fekete láncon lógó aranyos csengettyű volt, aminek a húzóját piros szalaggal díszítette Mártika, elsősorban ügyfelei örömére.

Szerda reggel történt az is, hogy Domonkos feje fölül ellopták a kék rózsás ágytakarót, ami – ideiglenesen – a tetőt helyettesítette a házán. És még az is szerda reggel volt, hogy Ervin, Gyurma Gézáék égszínkék kutyája unottan rugdosta arrébb a reggelire kapott csontot.

Tintilla szerint ezek olyan jelek, amiket nem lehet szó nélkül hagyni. Nem is hagyta, egyenesen Domonkosnak kiabálta, hogy – „Hallja-e, hát maga a legnagyobb itt az utcában, ugyanmá’, találja ki, hogyan járhatnánk a dolgok végére!” De Domonkos meg se hallotta szegény kis tündérlány kiabálását. Domonkos ugyanis zokogott, sírt, mint a záporeső, úgyhogy többek között Teréz, a boltoskisasszony és képzett gyógyfüves vajákos asszony esernyővel lépett ki az utcára. Csak akkor lepődött meg igazán, amikor az esernyőjén körben sűrűn szabályos tenyérnyi lyukak tátongtak.

Mártika mindezeket látta görbe házikójának toronyszobácskájából, úgyhogy meg is fogalmazott hirtelen egy üzenetet: „Itt valami titok lappang! Mindenkit gondolkodásra szólítunk fel, találkozzunk a villanypóznánál, pontosan ekkor.” Az ekkor minden Kék utcai lakos számára világos időpontmegjelölés volt, mégis, az utca egyetlen villanypóznájához nem érkezett meg az összes itteni lakos.

Egyikük ugyanis elveszett.

Illusztráció: Farkas Anikó