Kék utca 10.: Gabi néni hasznossá teszi magát

De annyira nagyon rühellte már a vadvirágos rétet, ahol addig élt, hogy mielőbb valami megoldás után kutatott. „Kék utca, Kék utca, jól hangzik” – gondolta magában.
– És kedves Ádám, ön mit gondol erről? – nézett szürke házimacskájára az orrára tolt okuláréja mögül.
Halmai Ádám leginkább semmit nem gondolt a dologról. Általában nem gondolt semmit, pláne nem dolgokról. Neki az volt a fontos, hogy egy meglehetősen puha, és meglehetősen meleg helyen tölthesse a nap egyik felét, a másik felét pedig szintén. Halmai Ádám ugyanis azon házimacskák közé tartozott, akikből velejükig kiveszett a vadászösztön, ezért ha véletlenül egérrel találta volna szembe magát, hát nagy valószínűséggel ő futott volna el az egér elől.
Egyébiránt Halmai Ádám megkérdezése amúgy is csak költői kérdésnek számított. Ezt Gabi néni pontosan tudta, inkább csak magának ismételte a dolgot, aztán felhívta a Kacsaláb Ingatlanirodát, és megvette a Kék utcai házat. Anélkül, hogy megnézte volna. Gabi néni ugyanis pontosan tudta, az a ház neki nagyon  jó lesz. Azt is tudta, hogy a mosodáját a földszinti üzlethelyiségben fogja megnyitni, és bizisten arról is volt némi fogalma, hogy a bűbájos toronyszobába miféle szerzet fog beköltözni. De ne szaladjunk ennyire előre!

Kattints a képre!

Gabi néni foglalkozását tekintve mosónő volt. Olyan mosónő, aki automata mosógéppel mosta a szennyest, és apró varázslásokkal tisztogatta a lelkeket. Vagyis Gabi néni nem tűrte, ha valakinek valami sötét árnyék borult a lelkére. Ilyenkor az okuláréját a homlokára tolta, pöttyös kis kötényének kötőjét a háta mögött masnira kötötte, és jelentőségteljesen suttogva annyit mondott maga elé, hogy: – Nnnnna!
Megjegyzem, Halmai Ádám erre még csak a fülét sem szokta megzizzenteni.

Gizella volt az első, aki felkereste Gabi néni mosodáját, és mivel Gizella éppen előző napon rakta tipp-topp rendbe az egész házat, hát volt ideje, hogy fecserésszen a Kék utca legújabb lakójával. Gabi néni angyali mosollyal hallgatta Gizellát, aki, mi tagadás, roppant mód örült, hogy egyszerre lett ilyen fontos és ilyen népszerű teremtés.
– És képzelje csak, kedves Gabriella… – fogott bele egy újabb történetbe.
– Gabi néni, csak Gabi néni – mondta Gabi néni, de Gizella meg sem hallotta, hogy más is kinyitotta a száját rajta kívül.
– Szóval mondom, hát itt van ez a kis teremtés, ez a Mártika! Hát, mondom magának, a legokosabb mindünk közül. Igaz, vannak neki furcsa dolgai is, például nyáron ez az ügy, hogy ugye a kandallójába mászott. No de hát, ha nem mászik, akkor bizony sosem ismerjük meg a kis hercegnőt. Mondtam már, a kis Csiki-Csuki-Csoki hercegnő, a csokiboltos, tudja, a Karcsi felesége. Na jó, hát azóta sok minden azért már megjavult, Karcsi először, aztán a csokibolt is újra kinyitott, szóval mit is akartam…? Ja igen, hogy ez a Mártika. Nézze, szerintem Domonkos odáig van Mártikáért…

Korábbi és további epizódok: • Kék utca 9.:Mártikával valami nem stimmel » • Kék utca 11.: Karoli úr, a rettentő »

Gizella pontosan itt vett egy mély levegőt, amikor motorberregés hangzott, és bekanyarodott a bolt elé Ló Tamás telefonszerelő. Gabi néni mosodájának telefonját jött felszerelni, úgyhogy amint belépett az ajtón Gizella elpirult, lesütötte a szemét, fátyolos hangján csak annyit mondott Gabi nénihez fordulva:
– Hát itt van az én emberem, a Tamás, a Ló Tamás.
És legközelebb már csak akkor szólalt meg, amikor elköszöntek Gabi nénitől egy sikeres próba telefoncsörgetés után.
Gabi néni hosszan nézett utánuk a kirakatüvegen át, aztán Halmai Ádámhoz fordult:
– Mit szól, Ádám, kérem, elkelne itt egy kis segítség, nem gondolja? Furcsa, hogy pont Mártika… – a mondat egy hosszú sóhajban végződött, amit Halmai Ádám egyébiránt egyáltalán nem is vett észre.

Mártika kicsit lejjebb vette a lángot a tésztafőző lábos alatt. Nem kell annak annyira zubogni, gondolta, Domonkos még egyáltalán nem végzett azzal a tetőfedési munkálattal. Ő, Mártika pedig ebédre várta a Kék utca legnagyobb lakóját. Mártika hetente megfőzte Domonkos kedvenc ételét, a káposztás kockát. Domonkos pedig cserébe elvégezte Mártika háza körül a férfias teendőket. Mártika igazából nem szorult rá erre a gesztusra, hiszen jóboszorka lévén pillanatok alatt egybeterelgethette a lehullott faleveleket, és egy szempillantásig tartott volna neki a téli tüzelő aprítása is. De Mártika tudta, hogy Domonkost boldoggá teszi a tudat, hogy neki, Mártikának az élete múlik Domonkos segítőkészségén. És Mártika ebben olyan biztos volt, mint amilyen biztosak az égen a csillagok…

Folytatása következik!

Illusztráció: Farkas Anikó