A babasírás titkai

A csecsemő az első napokban csak egyetlen hangot tud szándékosan kiadni, és ez a sírás. Minden érzését ebbe sűríti bele, tőlünk pedig azt várja, hogy értsük meg a ki nem mondott szavakat. A szülővé válás első lépcsője ez, nem csoda, hogy sokan úgy érezzük, már a kezdet kezdetén csődöt mondunk.
Mert nem értjük, nem halljuk a különbséget sírás és sírás között. Aztán ahogy telnek a napok, azt vesszük észre, hogy mindig másképpen reagálunk. Van, hogy lélekszakadva rohanunk a gyerekhez, és már öleljük is magunkhoz. Máskor azonnal a melltartópánthoz vagy a cumisüveghez nyúlunk. És van, hogy megtorpanunk a kiságy fölött, és valamiért úgy döntünk: hagyjuk még egy kicsit bömbölni.

Biztosan éhes

A természet úgy programozta az anyákat, hogy képtelenek éhes gyereket látni maguk körül, így a sírásra általában az első válasz az etetés. Egyszerű megoldás, és azonnal látszik az eredmény is. A jóllakottan szuszogó csecsemő láttán pedig újra helyreáll a családi béke, és a szülők is összekacsintanak: hát nem megértettük, hogy mit is akart…
Később nem csak az éhség-sírást értjük meg azonnal, rájövünk, miként, hogy miként is jelzi gyerekünk az éhséget: keresi a mellet, hangokat ad és élénken mozgatja kezét-lábát.

Fáj valamije

Keményebb dió, ha már nyomban az etetés után bömbölni kezd. Ez az a fajta sírás, amit megint hamar beazonosítanak a szülők. Élesebb, áthatóbb, mint a többi, és a babát is nehezebb megnyugtatni. Sokszor elég, ha felvesszük a kicsit, mert ezzel könnyebben büfizik, rakja tele a pelenkát. Másszor segíthet a babamasszázs, a hasra fektetés, kicsi lábtorna.
Van a sírásnak egy másik fajtája, amiben megfigyelhetünk egyfajta rendszerességet. 3-4 hetes babák egyre többet, egyre aggasztóbban sírnak, általában esténként. Hasfájós, mondják ki az ismerősök a végszót, és mivel a gyerek nem beszél, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi pontosan az üvöltés oka. Nem született még semmiféle tudományos magyarázat a hasfájósságra, minden családban más történetek keringenek. Általános

vélekedés, hogy a fiúcsecsemőknek többet fáj a hasuk, és hogy a szoptatós anyának oda kell figyelnie, hogy mit eszik. (Arra megint nincs válasz, hogy az anya egyik fiának ugyan miért fájt a hasa és a másiknak meg miért nem…) A gyógyszertárakban kaphatók csodabogyók, cseppek, szerek, és talán mire mindet kipróbáljuk, el is múlik a vigasztalan sírás.
Mert ez a legbiztosabb módszer: a kivárás. Persze ezzel nincsenek kisegítve a szülők, mert nekik ma kell pihenni, ma kell felkészülni a másnapra, ma kell együtt élni a szívet tépő zokogással. Tehetetlenül hallgatni a visítást, amely pont akkor kezdődik, amikor az ember a legfáradtabb, a legnagyobb megpróbáltatások egyike. Próbáljunk segítséget kérni: nagyszülők, rokonok, ismerősök, ha a baba szenvedését nem is, a miénket enyhíthetik. A házaspárok is váltsák egymást, felesleges ketten hallgatni a bömbölést. És ha már erre kell berendezkednünk az első hónapokban, igyekezzünk megkönnyíteni az életünket. A csendes órákat ne csak a házimunkával töltsük, próbáljunk meg pihenni, és lélekben felkészülni a hasfájós időszakokra.

Túl nagy a nyüzsgés?

Amikor megszületik a baba, természetes, hogy mindenki ott akar lenni az örömteli pillanatoknál. A szoptatásnál, fürdetésnél, babusgatásnál. A kisbabák azonban nem játékmackók, és nagyon dühbe tudnak gurulni, ha sokat macerálják őket. Sokszor elég egy túl erős fény, egy harsány nevetés, túl hideg kéz… és a kicsi bömbölni kezd. Nehéz eltalálni, hogy mi lesz már túl sok a csecsemő számára. Lehet, hogy a játék, amit egy nyugodt délután nagyon élvez, más időpontban csak elkeseríti. Sokan a sírást további játékkal, babusgatással próbálják enyhíteni, pedig a baba csupán fáradt és aludni szeretne. Az anyák ösztöne azonban csalhatatlan: ha úgy látjuk, hogy kicsink megelégelte a szórakoztatást, fogjuk meg, és vigyük el nyugodt, csendes helyre, hogy képes legyen elaludni.

Hideg van?

Újdonsült szülők legtöbbször pont az ellenkező hibába esnek: annyira iparkodnak meleget teremteni a babának, hogy szaharai klíma lesz a szobában. Mert tény, sok csecsemő nem nagyon kedveli először a hideg légáramlatokat. Sírni kezd, pont azért, hogy hőt termeljen magának, és amint meleg helyre kerül, abbahagyja. 22 fokot tartják az ideális hőmérsékletnek, próbáljuk ezt állandósítani a baba szobájában. Ha egyértelmű lesz a számunkra, hogy a mi csecsemőnk ki nem állhatja a hideget, gondosan bugyoláljuk be, ha utazunk, ha hűvösebb az idő, ha szellőztetünk.

Az én történetem Első baba, első napok. Kórházi ágy, édeskettes. Szopi, szuszogás, szopi hát ez rém egyszerű – gondoltam. Aztán a harmadik nap egy álmos délután, mikor épp a szuszogás jött volna, üvölteni kezdett. Nem értettem. Próbáltam újra megetetni, még ingerültebb üvöltés következett. Már pedig a problémát meg kell oldani, morfondíroztam, és már nyomtam is a nővércsengőt. Hamarosan meg is jelent a fehérköpenyes asszony, és kérdően nézett rám. Mutattam a gyerekre, hogy sír. Csak a szemével kérdezett: És? Kicsit elbizonytalanodtam: De hát miért sír? Soha ha nem felejtem azt a mosolyt az arcán. Azt a kedveskedő lesajnálást, amiben benne volt minden. Mintha csak a jövőt láttam volna. Az elkövetkező éveket, a bömbölős éjszakákat, a lányaimat, ahogy egyszerre üvöltenek, és a délutánt, amikor ezt a cikket írom: Eszter sír, Virág sírdogál. Remek módszerem van. Az egyiket fél kézzel csitítgatom, a másikat a lábammal ringatom. Másik fél kezemmel a számítógépen pötyögök. Még fél percig csend lesz. És ez a lényeg.

Tele a pelus

Régebben ezért okkal sírtak a csecsemők, az átázott textilpelenka nem volt valami kényelmes viselet. Ám a mai modern pelenkák szárazon tartják a baba popsiját, akiket általában amúgy se nagyon zavar, hogy kicsi vagy nagy csomag csüng a hátsójukon. Persze azért megpróbálhatjuk kicserélni a pelenkát, ha nagyon sír a csecsemőnk, hátha tényleg csupán ennyi volt a baja.

Utál meztelenül
Sokan úgy gondolják, hogy ők vetkőztetik ügyetlenül kisbabájukat, azért üvölt minden átöltözésnél. És hiába ügyesednek a hetek múltával, a kicsi tovább bömböl. Vannak gyerekek, akik nem szeretnek meztelenül, és ez független attól, hogy hány fok van a szobában. Amint újra ruha van a testükön, elhallgatnak. Ha átöltözéskor puha kendővel letakarjuk a baba bőrét, elejét vehetjük a sírásnak.

Egyedül érzi magát?
Az örök kérdés: elkényeztetem-e a kisbabámat, ha felveszem. Minden szülő másképp dönt, és másképp vélekedik arról, hogy kivegyük-e a síró kisbabát az ágyából. Vannak, akik meg vannak győződve, hogy ez nem vezet semmi jóra, és csak azt érjük el vele, hogy a baba folyton kézben legyen. Mások pont az ellenkezőjére esküsznek. Szerintük a csecsemőket nem lehet elkapatni, nekik a szülő illatára, testére van szükség, hogy megnyugodjon. Magunk döntünk, hogy melyik táborba akarunk tartozni. Valószínűleg kisgyerekünknek sem egyik, sem másik megoldás nem okoz majd maradandó károsodást – mondjon bárki is bármit…