Szekeres Adrien: “Jóban vagyok magammal”

A csoporttársam időközben az egyik legjobb barátnőm lett, így nyolc évre visszamenőleg gyanúsítgatni nem lenne szép dolog. Azért bízom benne, hogy egyszer – talán egy költözés alkalmával – előkerül, és visszakapom majd. No de addig sincs veszve minden, hiszen van mit hallgatnom Szekeres Adrientől,
mert van új lemeze, de ami még ennél is fontosabb, két gyönyörű kislánya is.

Szekeres Adrien

– Milyen az énekesnő helyzete, amikor úgy dönt, hogy gyereket vállal?

– Nagyon kemény. Ha addig működött minden, és a bejáratott dolgok már mentek maguktól, amint gyereket szülsz, átkerülsz egy másik csoportba. A popsztár kategóriából azonnal átraknak az anyuka kategóriába.

– Hátrányt jelent két kisgyerek?

–  Mondj nekem egyetlen magyar, kétgyermekes anyukát, akinek a dalait játsszák a hazai rádiók, tévék! Senki.

– Nem értem. A rólad alkotott képbe nem fér bele az, hogy édesanya vagy?

– Ezek szerint nem. De tudod, ez is egy tipikus magyar dolog. A célcsoportnak már sok lenne egy kétgyerekes családanya. Az előadók korát el lehet sumákolni, csak jól kell adniuk a fiatalt, na de két gyereket…? Az már valószínűleg túl látványos dolog.

– És a Híd a folyón című slágeretek? Hiszen az az első babád születése után lett sláger!

–  Azt kénytelenek voltak játszani. Nem vagyok benne biztos, hogy ha nem az Ákossal éneklem, akkor is ilyen szívesen fogadják a csatornák, akármilyen jó a dal.


– Kinek a dala ez? Ákos keresett meg téged?

– Nem. Mi kerestük őt. Ez a mi dalunk. A férjem, Gábor írta (Kiss Gábor zenész) Simon Attila barátunkkal. Ez egy fiókos dal. Egyszer csak elővettük, és agitáltak a közös zenész ismerősök, hogy mutassuk meg Ákosnak, de akkoriban hallottam, hogy több énekesnő is szeretne vele duettet énekelni. Éppen ezért nem akartam a többi ,,pályázó” mellé beállni a sorba, bár emlékszem egy sok évvel korábbi interjúra vele, amikor azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc magyar énekesnője. Ez azért megmaradt bennem akkor. Végül is, megmutattuk a dalt, és megtetszett neki, aztán elénekeltük közösen.

– Ez éppen a két lányotok születése között volt időben, ugye?

– Igen. Jázmin – a nagyobbik lányunk – még kicsi volt. Alig egyéves.

– Arra vágytál, hogy a babázás mellett színpadon is lehess?

– Igen, de ez szerintem teljesen normális. Nyilván nem voltam teljesen rugalmas időbeosztású, de jó lett volna akkor is többet színpadon állni. Ahhoz, hogy teljesen a gyerekekre koncentráljak és ezt teljes odaadással és nyugalommal tegyem, kell valami, ami néha másról szól. Ki kell szellőztetnem a fejem, és el kell mennem egy kicsit még ma is, hogy amikor aztán velük vagyok, tényleg ott legyek. Fel kell töltődni néha. Én szerencsés vagyok, mert nekem a munkám egyben a szenvedélyem is.

– Mennyi idő kellett ahhoz, hogy ezt megértsd és meg merd tenni?

–  A lelkiismeretemre célzol?

– Igen.

– Nekem emiatt nem volt lelkiismeret-furdalásom. Elég hamar rájöttem erre a titokra. Amikor Jázmint hazavittük a kórházból, sétálni indultam, mert majdnem megőrültem az ötnapos bezártságtól. A doktornő meg ment hozzánk és keresett.
Mondtam neki is, hogy nekem muszáj volt eljönnöm egy kicsit levegőzni. A két szoptatás közötti időt kihasználtam és ,,megszöktem”.

– Én eleinte a szomszédos közértbe jártam ,,kirándulni”, és sosem esett olyan jól a bevásárlás, mint azokban az időkben.

– Én mindig az ösztöneimre hallgatok. Amikor várandós voltam, akkor is, és azóta is. Azok pedig azt súgták, hogy így kell tennem.

– Úgy képzelem, hogy ettől aztán borzasztóan kiegyensúlyozott kismama lehettél. Alapvetően ilyen harmonikus vagy?

– Azt mondják. Bízom magamban, és egy csomó ember van körülöttem, aki szeret, ráadásul ezt ki is mutatják. Jól érzem magam, és már nagyjából kilenc éve, hogy jóban vagyok magammal.

– Így szerepelt a terveitekben, hogy a lányok ilyen hamar követik majd egymást?

–  Egyáltalán nem. Két gyereket terveztünk, de a másodikat kicsit később akartuk. Épp 23 hónap van közöttük. Jázmin után elkezdtünk nekem lemezt csinálni, ha már otthon vagyunk – gondoltuk nekiállunk, amikor a gyerek alszik, tudunk dolgozni. Már volt kiadóm, készültek a dalok, amikor kiderült, hogy újra babát várok. Az első percben nagyon kétségbe estem, mert én mindent elterveztem – egyébként ez általánosságban is jellemző rám –, és a terveimben ez nem így szerepelt. Zokogva hívtam föl a legjobb barátnőmet, aki csak
annyit mondott, hogy: ,,Ez csodálatos!”. Hiába mondtam, hogy: ,,De én lemezt akartam készíteni és nem így akartam…”, meg ilyenek.

– Mikor békéltél meg a helyzettel?

– Körülbelül tíz perc múlva. A férjem fantasztikusan nyugodt
volt és azt mondogatta, hogy valamiért ennek így kellett lennie. Igaza volt, beláttam. Így aztán most indul el újra valami a szakmai életemben.

– Most is énekóráról jössz. Ki és mit tud neked még tanítani?

– Kőváry Judit tanít és nagyon sok musical-színészt még.
Évek óta hozzá járok énekelni. Olyan ez, mint egy edzés, karban kell tartani a hangomat. De a szülésekkor és a kezdeti időkben kihagytam néhány hónapot.

– Változott a hangod?

– Igen, érettebb lett. Ez a három év egyébként arra is jó volt, hogy amíg folyamatosan énekeltem, felléptem, nem tudtam azt a technikát alkalmazni, amit Judit tanított. Olyankor mindig az aktuális koncertre figyeltem, és énekeltem, ahogy csak bírtam. Most már hallatszik a hangomon a fejlődés. Az októberben megjelent új lemezen, amelynek a címe Olthatatlanul, már érezni a különbséget, azt mondják

– A háromévnyi csönd jót vagy rosszat tett neked?

– Művészileg jót tett. A lemeznek meg kellett idő, mert most van mit mondanom, és volt is időnk kidolgozni az anyagot. Az ember életében nincs még egy érzelmileg ennyire gazdag időszak. Csak most értettem meg – amikor saját magam is tapasztaltam –, hogy a lányaim és az irántuk érzett szeretet a
legfontosabb. A kereskedelmi elvárás szerint persze nyilván nem tett jót nekem ez a lassú munka és a kihagyás. A diktált tempót nem tudom fölvenni, ami arról szól, hogy alig jössz ki egy dallal, már ott van egy másik a lemezedről, aztán forgatod a klipeket egymás után. A másik baj velem pedig az, hogy én nem is akarok megfelelni a kereskedelmi médiák elvárásainak minden áron. Nem volt arra sem energiám, sem kedvem, hogy híreket gyártsak a magánéletemről.

– Nem féltél attól, mi lesz, ha már két gyereked lesz? Lesz-e elég türelmed, tudod-e egyformán szeretni őket?

– Akkor jöttem rá, hogy a szeretet mennyire nem ismer határokat. Egy gyereknél csak egy valami jobb: kettő. Igazi család lettünk és Jázmin egy csodálatos oldalát mutatta meg, amit nem ismernénk, ha nem lenne testvére. A félelemről pedig azt tartom, hogy amitől az ember fél, az előbb-utóbb bekövetkezik. Igyekszem ezért nem félni.  

A beszélgetést teljes terjedelemben elolvashatod a Illia Kiadó Anyák napjára megjelent könyvében!

Anyák – Őszinte beszélgetések az anyaság csodaszép és nehéz pillanatairól Mit jelent anyának lenni túl azon, hogy csodálatos dolog? Hogyan lehet összeegyeztetni a karriert, az országos ismertséget a legbensőségesebb dologgal, az anyasággal? Fülöp Bea, aki az elmúlt 8 évben a Danubius Rádió közkedvelt riportere volt, tavaly adott életet gyönyörű kisfiának. Ebben a könyvben 17 ismert közéleti személyiséggel, anyával beszélget őszintén, tabuk nélkül örömökről, kételyekről, az anyaság megható és problémákkal teli időszakáról. A kötetben maga a szerző is vall tapasztalatairól, érzéseiről, mint egy anya mindközül. A könyvben szereplő anyák névsora: FÜLÖP BEA • BOZSIK YVETTE • SZEKERES ADRIEN • SZALAY KRISZTA • ONYUTHA JUDIT SZEKERES NÓRA • NOVODOMSZKY ÉVA • KOÓS RÉKA • SZABÓ T. ANNA • SZANDI  BENKŐ NÓRA • DIVINYI RÉKA • DEMCSÁK ZSUZSA • HUSZÁRIK KATA • FEHÉR ADRIENN AUKSZ ÉVA • VAD KATALIN • NAGY TÍMEA • Bővebbet a könyvről »