nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Bármikor jöhetsz!
A 7 legjobb segítő könyv, amit már a terhesség alatt érdemes elolvasni

A 7 legjobb segítő könyv, amit már a terhesség alatt érdemes elolvasni

Iszonyatos mennyiségű szakirodalommal szembesül ma az, aki a terhességről, a szülésről vagy épp a gyereknevelés korai szakaszáról keres érdekes és hasznos olvasmányt. Megkértünk néhány kisgyermekes anyát, segítsenek nekünk eligazodni.
TóCsa
TóCsa
f Ajánlom

Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek

„Az első terhességem alatt felkészülésként minden hülyeséget összeolvastam a neten, és ha találtam egy jónak tűnő tanácsot, biztos, hogy percekkel később találtam egy olyat is, ami pont az ellenkezőjét mondta, így teljes volt a zavar a fejemben. A másodiknál aztán megfogadtam, hogy még egyszer ezt nem csinálom, és keresek inkább egyetlen igazán jó könyvet, amiben tényleg bízhatok. Noll Andrea Nandu bába, aki körbejárta a világot, és megnézte, hogy a különböző helyeken hogyan szülnek a nők. Végigkérdezett helyi szülésznőket, akiktől sok érdekeset tanult. Főképp a természetes módszerekre építi a könyvét. Leírja a vajúdás különböző szakaszait, azt, hogy ebben mi a mi dolgunk, és hogyan tud segíteni nekünk a szülésznő vagy az apa a folyamatban. A lelki felkészülésben számomra rengeteget segített, valamint a könyvnek köszönhetően a férjemnek is jobban el tudtam magyarázni, mit tud majd tenni a szülőszobában. Volt benne pár tipp is, hogy hogyan indítsam be a szülést, ha túlhordom a babát, ami az esetemben meg is történt. Mondjuk, ezek a tippek pont nem jöttek be (nevet). Tök jó ötletek vannak benne arra az esetre is, ha elakad a vajúdás (milyen illóolajakat lehet használni, miben segít a rebozo kendő, hogyan kell helyesen guggolni a labdán…). Nagyon tetszett benne, hogy egy csomó mindent képekkel illusztrálnak, nem kellett mindent a fantáziámra bíznom.”
(Kati, két kisgyermek édesanyja)

Victoria Clayton – Stuart Fischbein – Joyce Weckl: Terhesség félelem nélkül

„A terhességem alatt sokat jártam könyvesboltba és könyvtárba, és a szokásos »terheskönyvek« mellett – mi történik a testedben hétről hétre, blablababla… – egy olyan könyvre is bukkantam, ami igazán nekem való volt. A címe: Terhesség félelem nélkül, s ebből máris kitalálható, hogy milyen segítségre is volt szükségem akkoriban. Paráztam a vetéléstől, paráztam a kontrollvesztéstől, a koraszüléstől – amúgy egészséges keretek között mindentől, amitől egy kismama szoronghat. Csak épp nem sok ilyen könyv van! Az átlagos kiadvány azt kommunikálja, hogy a terhesség életünk legszebb időszaka, amit így is illik megélni. Én is imádtam a gyerekemet a pocakomban, de életem legszebb időszaka mégis hónapokkal a szülés után következett. A társadalom azt várja tőlünk, hogy kilenc hónapon át mosolyogva simogassuk a hasunkat – de ki a fene van kilenc hónapig folyamatos extázisban? Ezen kérdések ki nem mondása miatt született meg bennem az az ötlet is, hogy én is könyvet írjak azokról a dolgokról, amikről csak félve merünk beszélni.”
(Adél, egy gyermek édesanyja)

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez

„Ez a könyv egészen más perspektívába helyezi a szülést, mint amilyenben azt a jelenlegi magyar egészségügyi rendszer láttatja. Fontos lenne tudnia minden leendő anyának, hogy a teste igenis képes a lehető legtöbb, a rendszer által már rég császárért kiáltó helyzetben is egészséges baba megszülésére. Adhat némi magabiztosságot, ha a leendő anya Gaskinéhez hasonló forrásból tájékozódik az élettani szülésről, a császármetszés – amely egyébként indokolt esetben tényleg hatalmas dolog, viszont ma Magyarországon gyakran az ünnepek, a hétvége vagy a türelmetlenség indokolja – valós kockázatairól és arról, hogyan lehet élmény, nem pedig rettegett esemény a vajúdás.”
(Szonja, egy gyermek édesanyja)

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra

„Már a stílusával levett a lábamról, kifejezetten szórakoztató. Megmutatja, hogy mennyire eltérő módokon lehet hozzáállni az anyasághoz. A többi könyv számomra vagy túl általános volt (jellemzően a babaápolási könyvek nem értek fabatkát sem), vagy alapvetően ellenkezett azzal, amit a gyerekekről tudok. Druckerman könyve arról szól, hogy amerikaiként, Párizsban lesz várandós és anya, és rácsodálkozik, hogy a francia anyukák mennyi mindent máshogy és sokszor mennyivel könnyedebben, hatékonyabban csinálnak. Nagyon jó elegye a konkrét tanácsoknak (pl. tök jó dolgok vannak benne a határok állításával, az altatással vagy az etetéssel kapcsolatban) és az általánosabb kulturális összehasonlító nézőpontnak. Nem feltétlenül ez az a könyv, ami kottára le fogja írni, hogy csináld A-t vagy B-t, de pár dologban új perspektívát ad.”
(Zsuzsanna, egy gyermek édesanyja)

Ranschburg Jenő: Szülők könyve

„Ez a könyv sokat adott nekem azokban az esetekben, amikor megakadtunk a gyereknevelésben, és már a nagyik tanácsai is kevésnek bizonyultak. Amikor a lányunk megszületett, teli voltam reménnyel, hogy a baba mosolyogva fog aludni, boldogan simogatom majd a pólyában. A valóság azonban egy négynapos kórházi rémálom volt huszonnégy órás babasírással minden áldott nap. Később, amikor már pár hónapos volt, kaptam a könyvet, ami pont így kezdődött, hogy az anyák elképzelik az ideális képet, és az első kudarc a valósággal való szembesülés. Igen, a baba sír, méghozzá sokat. Ez megfogott, és amikor gondokkal küzdöttünk az evés terén, a szeparáció terén, a hisztériák esetében ehhez a könyvhöz fordultam. Segített objektíven látni a problémákat.”
(Zsuzsi, két gyermek édesanyja)

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

„Ezt a könyvet akkor találtam meg, amikor második gyermekünk, Rózsika a hasamban volt. Nagyon érdekelt, mit írhat a szerző szakemberként arról a jelenségről, ahogyan mi valójában éljük az életünket a gyermekeinkkel, nyilván európai emberekként, és nem egészen úgy, mint a venezuelai dzsungelben élő jekána indiánok. De az alapelv tökéletesen megegyezik. Mi mindannyian egy szobában alszunk, gyermekeinkkel körülvéve, és erre nem a helyhiány kényszerít rá, hanem az a felismerés, hogy ez nagy biztonságot ad a kicsiknek. A könyv leginkább abban erősített meg, hogy az anyának az ösztöneire kell hallgatni azokban a kérdésekben, hogy mennyit hordozza a gyermekét ölben vagy hordozókendőben. Például abban, hogy órákat aludt rajtam Rózsika születése után, és néha a mai napig is. Máté, aki hétéves, még mindig velünk alszik, mert neki ez ad érzelmi biztonságot. A jekána indiánok csak akkor rakják le a gyermeket a hordozókendőből, amikor az saját maga lemászik, és jelzi, hogy mostantól távolabb is szeretne merészkedni az anyjától. Ott nem épül egészen komoly szakág arra, hogy milyennek »kellene lennie« a gyereknek egy adott életkorban, és mikor kellene másznia, az éjszakát átaludnia, és még sorolhatnám. Ott anya és gyermek vagy apa és gyermek vagy testvér és gyermek édes, megnyugtató egysége létezik.”
(Izabella, két gyermek édesanyja)

Vekerdy Tamás könyvei: Jól szeretni, Érzelmi biztonság, Kisgyerekek – óvodások, Kicsikről – nagyoknak

„Számomra Vekerdy könyvei és cikkei a megnyugvást, a biztos pontot adták és adják a mai napig. Ő az, akinek a tanácsaihoz mindig szívesen nyúlok. Amikor még csak vártuk a kislányunkat, már akkor bújtam a könyveit. Igazából azért nem emelnék ki egyet tőle, mert mindegyik ugyanarról szól, és mind ugyanolyan jó. Nagyon szeretem, ahogy látja a világot, a szülőt, a gyereket, a férfit, a nőt. Minden könyvében hangsúlyozza, hogy hogyan tudjuk biztosítani gyermekünknek azt, hogy igazi gyerekkora legyen. Hogyan tudjuk – szavaival élve – »a testi-lelki értelemben ölelő melegséget«, érzelmi biztonságot megadni. Hogyan tudunk mindemellett mi, szülők is teljes értékű felnőttként élni. Hiszen akkor boldog a gyerek, ha anya és apa is az. Sosem gondoltam, hogy lesznek olyan dolgok, amikben ennyire fogok hinni, mint benne és a könyveiben. Mondom mindezt úgy, hogy van olyan nézete is a tanár úrnak, amivel nem értek egyet, amit én másként csinálok, mert azt gondolom, hogy vannak dolgok, amit ma már a felgyorsultabb világban nem zárhatok ki az életünkből.”
(Dóri, egy gyermek édesanyja)

Megosztás Facebookon