Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Bármikor jöhetsz! cikkek

„Miután anya lettem, akkor tanultam meg, melyik Pest, és melyik Buda“ – Anyaság húszévesen

Sokak szerint egy húszévesnek nem való gyerek, mert még maga is az. Máris mutatunk egy boldog és kiegyensúlyozott ellenpéldát.

Azt hiszem, nincsen ideális életkor arra, hogy anyává váljunk. Hiába próbálunk teóriákat felállítani ezzel kapcsolatban. Találgatjuk, hogy melyik életszakaszunk a legmegfelelőbb erre, és hogy biológiailag mikor vagyunk a csúcson.

Az egyik elképzelés szerint túl fiatalon nem szerencsés gyermeket vállalni, hiszen olyankor az ember még nem tombolta ki magát, sok szempontból éretlen. És tudjuk: sok kicsit adnak örökbe olyan szülők, akik korán estek teherbe. Persze azok a nők is kaphatnak néhány elmarasztaló megjegyzést, akik negyven felé járva tervezik első gyermeküket. Sokan úgy vélik, a szervezet olyankor már kevésbé alkalmas egy magzat befogadására, és egyébként sem szerencsés, ha idős anyja van a picinek.

Hál’ istennek az élet megcáfolja berögzült elképzeléseinket, ettől olyan érdekes, színes és kiismerhetetlen a világ. Ismerjétek meg Lucát és Mátét!

Lucával és kisfiával, Mátéval Pilisszentlászlón találkoztam, itt laknak. A lány éppen oviból viszi haza a kisfiát.

„Már kiskoromban azt mondogattam, hogy nekem három gyerekem lesz, és mind a hármat harmincéves korom előtt fogom világra hozni. Tizennégy-tizenöt évesen volt egy rövidebb és viszonylag »enyhe lefolyású« bulizós időszakom, akkoriban elszívtam egy-egy szál cigit, sőt, még az alkoholt is megkóstoltam. Tizenhét évesen, amikor megismertem a mostani páromat, már a küszöbén ácsorogtam a felnőttkornak. Gyereket akartam, anyává szerettem volna válni. Erős érzés volt ez.”

A kicsi, meredek úton hazafelé Máté sorra elmutogatja nekem, hogy a szomszédos házakban kik is laknak.

„Tizennyolc éves koromban teherbe estem. Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, megijedtem, de nem az életkorom miatt. Attól féltem, hogy a közvetlen környezetem, a családom és a barátaim nem támogatnak majd. De ellenkezőleg történt, mindenki nagyon örült a hírnek.

Azután sajnos elvetéltem, de az kiderült számomra, hogy már nem félek semmitől. Tudtam, hogy ha ez még egyszer bekövetkezik, én és a családom készen áll majd fogadni a picit.”

Felfelé Luca gyors tempót diktál, Mátéval fel kellett kötni a gatyánkat, ha nyomába akartunk eredni.

„Egy évvel később ismét teherbe estem, ezúttal egy olyan babával, aki nagyon is élni akart. Boldog kismama voltam, a terhesség minden pillanatát élveztem. Máté is jól érezte magát odabent, egy héttel a tervezett időpont után bukkant ki, tizenkét órás vajúdás után. A szülésben az volt a legszebb, hogy a fiamat először az apja karjaiba tették, őt pillantotta meg először. Én végtelenül fáradt voltam, mozdulatlanul, könnyes szemekkel csodáltam a két fiút.”

Mikor hazaérünk, Máté hamar beszalad a házba, leveti az óvodai szettet, és legózásba kezd. Ez ugyanis a kedvenc elfoglaltsága.

„Egy hetet töltöttünk a kórházban, mielőtt hazajöhettünk. Emlékszem, hogy nálam jóval idősebb kismamákkal feküdtem együtt, és azt éreztem, hogy rosszallóan néznek rám. Holott volt közöttük olyan, aki folyton lepasszolta a babáját a nővérkének, volt olyan is, aki szoláriumba vágyott ahelyett, hogy mondjuk szoptasson. Velük ellentétben én mindig a picivel akartam lenni, kértem, hogy hozzák már.”  

Luca ma már túl van egy félnapos munkaidőn, furcsa módon mégis kipihentnek tűnik.

„Miután hazahozhattuk végre Mátét, a dolgok hirtelen és gyökeresen változtak meg bennem. Napról napra, ahogyan éreztem, hogy már felelős vagyok egy életért, váltam én is felelősségteljes felnőtté. A világ kinyílt számomra. Ami addig hidegen hagyott, most hirtelen érdekelni kezdett. Akkor tanultam meg, hogy melyik Buda, és melyik Pest. Sosem voltam túl szorgalmas a suliban, le sem érettségiztem, amikor kellett volna. Amikor Mátét hazahoztuk, egy buzgómócsinggá váltam. Imádtam tanulni, és csillapíthatatlan volt a tudásszomjam. Letettem az érettségit is. Azóta pedig remélem, hogy Máté is megtalálja majd a szépséget a tanulásban. Én, hála neki, megtaláltam.”

A fiatal anyuka mos, főz, takarít, ezek sem maradhatnak el egy „felnőttes” háztartásból.

„Hogy mi volt furcsa abban, hogy anya lettem? Talán az, hogy a cicim hirtelen egy nélkülözhetetlen, addig nem ismert funkciót kezdett betölteni. Eleinte erre nehéz volt ráhangolódnom… Végül két és fél évig szoptattam a fiamat, aki – lekopogom – szinte sohasem beteg. Sokan megszóltak a hosszúra nyúlt szoptatás miatt, de engem nem érdekeltek a vélemények. Mindennél erősebbek voltak az anyai ösztöneim.”

Közel egyórás beszélgetés után Máté már reklamálja anyukáját, nem maradhat el a délutáni közös legózás.

„Mátéval és a férjemmel gyönyörűen telnek a hónapok, az évek. Én mára dolgozó nő lettem, boldognak látom a fiamat, és szerencsére a házasságom is szuper. Lassan jöhet a második gyerek, és harmincéves koromig majd a harmadik. Ahogyan azt előre éreztem.“

Címlap

top