Egy férfi vallomása: „A depresszió jobb apává tett”

Richards akkor kezdte sejteni, hogy valami baj van, amikor otthon volt egyedül az ötéves lányával, reggelit készített neki, de a gyerek közölte, hogy nem hajlandó megenni a tojásrántottát. Az apa ettől a kis, hétköznapi konfliktustól teljesen összeomlott.

„Néztem a lányomra, aztán csak lerogytam a székre, és sírni kezdtem. Nem olyan csendes, egy-két könnycseppes sírás volt, hanem az a teljes mértékben hisztérikus, zokogós nagyjelenet. Nem bírtam kezelni egy olyan apró, szokásos konfliktust, amin minden szülő átesik ezen a bolygón naponta. Nekem ez a helyzet komoly fájdalommal járt.

Depressziós apa vagyok, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. De azt is tudom, mennyire nehéz egy férfinak beszélni a saját érzelmi problémáiról.

Inkább csendben szenvedünk, annyira félünk attól, hogy megszégyenítenek, gyengének neveznek minket mások. Ezért nem is olyan meglepő, hogy az öngyilkosságok száma négyszer olyan magas a férfiaknál, mint a nőknél.”

Az apa azonban nem volt hajlandó a sztereotípiák és ítélkezés miatt elbújni, és magában tartani a depresszióját. Bár nehezen küzdött meg a társadalmi elvárásokkal és a férfiasságról szóló elképzelésekkel, végül szakember segítségét kérte, hogy jobban legyen, a gyerekek érdekében.

Képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Juan Pablo Arenas

„A jó apa fogalma számomra azt is jelenti, mindent megteszek, hogy a gyerekeim boldogok legyenek. Onnan kezdve, hogy megtanulok hajat fonni egészen odáig, hogy teapartit rendezek a lányaimnak, bármire hajlandó vagyok ezért. Ha viszont depressziós vagyok, nem tudok az ő boldogságukra figyelni, akkor bezáródom a belső világomba. Ezért is tettem félre a büszkeségemet és mindent, amit a férfias férfi jelent a mai társadalomban, és kerestem egy pszichológust.

Miért nem vallják be a férfiak, ha segítségre van szükségük? A sztereotípiák miatt. A félelem miatt. Félünk, hogy mit fognak rólunk gondolni a kollégák, barátok és családtagok. Nyilván ítélkeznek felettem is sokan, de kit érdekel?

Mindig lesz valaki, aki valamiért nem szeret, de akik igazán számítanak, ott állnak mellettem. Sőt azt vettem észre, amikor már nyíltan beszéltem a depressziómról, hogy többen közelednek felém, mint amennyien eltávolodnak tőlem. Valószínűleg azért, mert sokkal könnyebb egy olyan férfihoz kapcsolódni, aki az emberi oldalát is ki meri mutatni és nem akar a szuper apa jelmezébe bújni.”

Richards üzenete minden szülőnek – apának és anyának egyaránt – fontos, amikor azt írja: a jó szülőhöz az kell, hogy gondoskodjunk magunkról testileg és lelkileg.

„Az öngondoskodás az alapja a jó apaságnak. Ahogy az is rendkívül fontos, hogy férfiként megmutassuk a gyerekeinknek: rendben van  az is, ha néha sérülékenyek vagyunk. Sokkal többet ártunk nekik, ha folyton eljátsszuk előttük, hogy minden rendben van, miközben fáj a lelkünk. A gyerekeinknek a lehető legjobb apára van szükségük, ezt csak akkor érhetjük el, ha őszinték vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel.”