nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
„Én voltam a buta, felelőtlen kislány” – Ilyen 20 évesen szülni

„Én voltam a buta, felelőtlen kislány” – Ilyen 20 évesen szülni

Van, aki hallani sem akar arról, hogy a húszas évei elején vállaljon kisbabát, pedig a cikkünkben szereplő nők szeretnek fiatal anyák lenni. Igaz,a bulizás helyett a fogzás lett a kulcsszavuk.
Bagaméri Viki
Bagaméri Viki
f Ajánlom

Túri Debi 20 éves volt, amikor a hamarosan négyéves kisfia, Milán született, kislányát, Larát pedig tavaly nyáron hozta világra, 23 évesen. Igaz, hogy Milán érkezését nem tervezték, de Debi mindig is arra vágyott, hogy fiatalon anyuka legyen.

„Amióta az eszemet tudom, ezt szerettem volna, nagyon örülök, hogy így alakult. Anyukám is fiatalon szült engem, ő is 20 éves volt, amikor érkeztem. Valószínűleg emiatt szerettem volna én is fiatalon anyuka lenni. Bár Milán nem tervezett gyerek, gyógyszer mellett fogant, de egy percre sem ijedtünk meg a hír hallatán, sőt utólag azt mondom, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak érte, hiszen egy régi vágyam teljesült. Larát már terveztük, gyorsan meg is fogant, úgy érzem, ő végképp valóra váltotta az álmaimat: fiatal anya vagyok, van kisfiam és kislányom is, ráadásul kicsi közöttük a korkülönbség, aminek szintén nagyon örülünk” – meséli lelkesen a lány. Debi azonban nem csak gratulációkat söpörhetett be, amikor bejelentette, hogy babát vár.

„Mi nem a bulizás, hanem a fogzás miatt éjszakáztunk”

„Milán érkezését nem mindenki fogadta jó szívvel. Már majdnem félidős voltam, mikor kiderült, hogy bővül a családunk. A párommal, Norbival 11 év a korkülönbség köztünk, azokat, akik nem örültek a gólyahírnek, ez zavarta leginkább.

Kikiáltottak buta, felelőtlen kislánynak, aki így akar magához kötni egy érett férfit. Nekem akkor ez nagyon rosszul esett, ma viszont már csak nevetek rajta.

Amikor Lara megfogant, már jobb volt a fogadtatás, de addigra engem már nem érdekelt senki véleménye, csak a mi boldogságunk számított” – emlékszik vissza Debi, akinek nem volt teljesen zökkenőmentes a várandóssága, a szülései viszont nagyon gyorsan mentek: mindkét baba megvolt 3 és fél óra alatt, vajúdással együtt.

„Soha nem bántam meg, hogy fiatalon lettem anyuka. Nyilván sok lemondással jár, hiszen míg a velem egyidősek még javában buliznak, oda mennek, ahova csak akarnak, vagyis kötetlen az életük, addig nekem előbb meg kell oldanom a gyerekfelügyeletet, ha el szeretnék jutni valahova. Amióta megszülettek, őket helyezem minden és mindenki elé, ez azonban nem esik nehezemre, tényleg örülök, hogy a mi életünk így alakult.

Milán, Debi és a kis Lara

Szerintem nagyon jó fiatalon szülni, nekem anyukám az élő példa erre. Nagyon sokszor hitték azt, hogy a nővérem, és még most is, hogy nagymama, nagyon fiatalos a gondolkodása. Ráadásul nagyon fitt is, ha úgy alakul, gond nélkül tud vigyázni a kicsikre.

Annak is nagyon örülök, hogy amikor Milán és Lara nagyok lesznek, még én is egész fiatal leszek, így azt, aki teheti, csak bátorítom arra, hogy fiatalon vállaljon babát. Igaz, hogy sok mindenről le kell mondani, de tényleg megéri” – mondja Debi, aki most teljesen kereknek érzi a családjukat, és nem tervez több babát, de ha netán meggondolnák magukat Norbival, akkor a harmadik gyereküket is szeretné 30 éves kora előtt megszülni.

Lara és Milán

„Szinte gyerekként szültem, de felnőttünk a feladathoz”

Tatár Zsuzsanna 22 éves volt, mikor az első, és 24, amikor a második kisfia érkezett – harmadik babájukat Zsuzsi most hordja a szíve alatt, 27 éves lesz, amikor ő megszületik.

„A párommal mindketten arra vágytunk, hogy fiatalon legyünk szülők, igaz, nem ennyire hamar, de végül így alakult, és egyáltalán nem bántuk meg. Nekem anyukám is alig múlt 20 éves, amikor az első gyereke született, 22, amikor a második, és 25, amikor én világra jöttem. Ádika, a mi első kisfiunk nem tervezett baba, Donit viszont szerettük volna, vele 3 hónapot kellett várnunk a pozitív tesztre. A kis tesót, aki most van úton, kicsit későbbre gondoltuk, de nagyon örülünk neki, és izgatottan várjuk, hogy kiderüljön, ezúttal kislányt hoz-e a gólya” – kezdi történetét Zsuzsi, aki várandósságaival alaposan meglepte a környezetében élőket.

„Akik igazán közel állnak hozzám, mindig nagyon örültek a babák érkezésének, és számomra ez volt a fontos. Bár a harmadik baba hírével kissé sokkoltam a családomat, de amint felocsúdtak, ők is nagyon örültek neki, és várják a legifjabb Drapcsik baba érkezését.

Zsuzsi és Doni

Azt mindegyik gyereknél megkérdezték, hogy nem lesz-e korai, sőt akadt olyan is, aki azt vágta a fejemhez, hogy nem fogom majd bírni az iramot, engem azonban sosem érdekeltek az ilyen megjegyzések. Felnőtt vagyok, tudom, mit miért és hogyan teszek

– mondja határozottan Zsuzsi, akinek eszébe sem jutott volna elvetetni a „meglepetésbabákat”.

A fiúkkal egyáltalán nem volt könnyű a várandóssága, borzalmas rosszullétek gyötörték, az állítólagos reggeli kínok nála estig tartottak, és nem értek véget az első trimesztert követően sem. Amikor Ádit várta, szívproblémákra kellett gyógyszert szednie, Doninál pedig a terhességi cukorbetegséggel kellett megküzdenie. A mostani, harmadik babavárás igazi megkönnyebbülést hozott Zsuzsinak, csak enyhe rosszullétei vannak, és olykor erőt vesz rajta a fáradtság, de végre tényleg áldott állapotként éli meg a várandósságot.

Az első szülésem előtt sokan ijesztgettek, hogy olyan lesz majd, mintha belülről az összes csontomat porrá törnék, én azonban úgy álltam hozzá, hogy amennyire tudok, megpróbálok »észnél lenni«, és irányítani a testemet.

Ádika vajúdással együtt egy óra alatt meglett, sosem felejtem el, csodás élmény volt. Természetesen fájt, de minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam.

A második szüléstől a gátmetszés miatt jobban tartottam. Bár végül sikerült gátvédelemmel szülni, ezt sokkal nehezebbnek éreztem. Összességében szerencsére itt is minden rendben ment, Doni 4 óra leforgása alatt született.”

Zsuzsi és a család

Zsuzsi azért érzi magát szerencsésnek, amiért fiatalon lett anyuka, mert így jobban lendületben tud maradni, és még akkor sem jár majd el felette az idő, amikor a gyerekek már 20 évesek lesznek.

Persze mint mindennek, a fiatal anyaságnak is két oldala van: talán valahol még én is gyerek voltam, amikor Ádi született, nem voltam teljesen felkészülve az anyaságra, és nem volt annyi tapasztalatom sem, mint most, de úgy érzem, a párommal gyorsan felnőttünk a feladathoz, és mindennél jobban szeretünk szülők lenni. Néha azért előfordul, hogy úgy érzem, nem vagyok elég jó, mert ha sokat hisztiznek, vagy túlpörögnek, akkor sajnos türelmetlen vagyok, hiába imádom a gyerekeimet.

Zsuzsi a rosszullétek ellenére is jó emlékként tekint vissza a várandósságaira, és azt mondja, szerinte annál nincs csodásabb, mint mikor egy anyuka először tarthatja a karjában a gyerekét. Több babát már ők sem terveznek, de párjával egyetértenek abban, hogy ha az élet úgy hozza, akkor tovább bővülhet a családjuk.

A szakértő szerint

„Nagyjából 1989 körül történt egy hirtelen változás: míg korábban a húszas éveikben szülték meg az első gyermeküket a nők, addig ezt a fordulópontot követően 30, sőt sok esetben inkább 35 éves koruk után döntöttek a gyermekvállalás mellett” – vázolja a helyzetet dr. Kovács Péter szülész-nőgyógyász, szexológus

Sokan azt gondolják, hogy a szülés utáni regenerálódás nehezebben megy azoknál, akik nem huszonévesen vállalkoznak az anyaságra, Kovács doktor tapasztalatai szerint azonban (szövődménymentes szülés esetén) életkoruktól függetlenül hamar rendbe jönnek az anyukák.

„A szülést követő 6 hetes időszakban minden anyuka magára talál, és erőre kap, a szoptatás végére vagy a baba első születésnapjára pedig visszanyeri a gyermekvállalás előtti fittségét, akár a második, akár a negyedik ikszen van túl.”

Dr. Kovács Péter szülész-nőgyógyász, szexológus

„A harmincon vagy épp negyvenen túl szülő nők többsége tudatosan alakítja így az életét, és határtalanul boldog, amikor világra jön a gyermeke.

Azoktól az anyukáktól, akik 42 évesen adtak életet az első babájuknak, és úgy érzik, hogy az anyaságot nekik találták ki, egy év múlva nem azt szoktam hallani, hogy megbánták, hogy nem előbb szültek, hanem azt, hogy mielőbb szeretnének kis testvért a gyermeküknek.

Függetlenül attól, hogy végül hány babát vállalnak, nagy boldogság látni az örömüket, s azokat a negyvenes nőket, akik arra vágynak, hogy tovább bővítsék a családot, orvosként is támogatom.”

Megosztás Facebookon