„A legnagyobb hazugság, amit a feleségem mondogat”

„Megmondaná valaki a feleségemnek, hogy csodálatos anya? Én folyamatosan mondom neki, de nem hisz nekem. Olyan anya, aki szereti a gyerekeit, törődik velük, és mindent elkövet, hogy boldog életük legyen egy fantasztikus otthonban. Felolvas nekik, egészséges ételeket készít, és közben még a munkahelyén is helytáll.

A gyerekeink sosem fogják megérteni, hogy a feleségem milyen sok áldozatot hoz értük. Mégis rossz anyának tartja saját magát.

8 dolog, amiben tökéletes anya voltam, amíg meg nem születtek a gyerekeim

Drágám, szerintem közöd sincs a rossz anyasághoz. Ha tippelnem kellene, inkább a jó anyaság felső határát súrolod.

Beszélgettem erről pár barátommal, és arra jutottunk, hogy az anyák mintha folyamatosan ezzel az érzéssel küzdenének. Mi, apukák rengeteg visszajelzést kapunk, hogy jó apák vagyunk, de szerintem ez azért van, mert nagyon alacsony a léc számunkra, elég könnyű megugrani. Az apám soha nem cserélt ki egyetlen pelenkát sem, pedig hat gyereke volt. Úgyhogy én például már milliószor jobb apa vagyok, mint ő, mert rám lehet bízni egy kakis pelust. Amikor elmegyek a boltba, és a gyerekeim őrültek módjára rohangálnak körbe, akkor azt mondják az emberek, hogy „milyen csodás apa, hogy időt szán a gyerekeire!” Ha ugyanez történik, amikor a feleségem van a gyerekeinkkel, akkor meg azt kapja, hogy „igazán megnevelhetné őket!” Ez nem valami igazságos

Jamie Kaler a feleségével és két kislányukkal – Fotó: The Dadlands

Pedig az anyák nagy többsége ugyanúgy, ugyanannyit dolgozik, mint az apák, aztán bűntudatuk van, hogy nem tudnak annyi időt tölteni a gyerekeikkel.

El kellene engedniük azt a hazugságot, amit elhittek a társadalmi elvárások hatására, hogy minden az ő feladatuk, és a férjük csak egy sokadik gyerek a családban. Tessék bevonni a férjeket, tessék terhet rakni rájuk, megosztani a felelősséget azzal az emberrel, aki a másik felnőtt a kapcsolatban.

Az apáknak pedig azt javasolnám, hogy hallják meg, amit a feleségük mond, és lépjenek a tettek mezejére. Én sem értettem ezt a dolgot elsőre, azt hittem régen, hogy ha csinálok egy zabkását a gyerekeimnek reggelire, és még mosolygós arcot is rakok rá áfonyából, akkor már túl is teljesítettem az apai feladataimat. Nagy tévedésben éltem. 

Az anyukák felejtsék el, hogy folyton más anyákhoz hasonlítják magukat, ne foglalkozzanak vele, ha két különböző zoknit sikerült a gyerekre adni reggel. Inkább értékeljék, hogy egyáltalán van a gyereken zokni. A gyerekek teljesen jól felnőnek akkor is, ha nem tökéletes, hanem csak elég jó anyjuk és apjuk van, akik mindennap megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy jól működjön a család.”