nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
„Egy jó szülés egy életen át erőt ad” – mindent bevallottak a hazai szülészetek

„Egy jó szülés egy életen át erőt ad” – mindent bevallottak a hazai szülészetek

Milyen testhelyzetben lehet szülni? A szülések hány százaléka végződik császármetszéssel? Azonnal elviszik a kisbabát, vagy megélheti az édesanyjával az aranyórát? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel az ország összes szülészeténél a vezetőknek Maróy Ditta, aki a Szülészetválasztó adatbázissal abban segíti a kismamákat, hogy tisztán lássák a lehetőségeiket, és fel tudjanak készülni arra, hol mi várja őket.  
Nádasi Eszter
Nádasi Eszter
f Ajánlom

A kismamák sokszor csak lebegtetős válaszokat kapnak a kérdéseikre. Ha például megkérdezik a szülészeten, hogy szoktak-e gátmetszést végezni, arra gyakran annyit felelnek, hogy csak szükség esetén. Nem derül ki, hogy pontosan milyen helyzetekről van szó. Előfordulhat, hogy minden először szülő nőnél elvégzik ezt a beavatkozást, mert úgy tartják, hogy náluk erre mindenképp szükség van” – meséli Maróy Ditta. A Kanga Egyesület vezetője szeretne sokkal biztosabb támpontokat adni a leendő anyáknak, ezért tavaly az ország összes szülészetének elküldött egy kérdőívet, melyben rákérdezett arra, hogy milyen lehetőségeket biztosítanak a vajúdás és a szülés közben.

A projekt neve Szülészetválasztó lett, a beérkező válaszokat pedig a Zsebinet.hu portálon tette közzé azzal a céllal, hogy a kismamák könnyebben megtalálják a számukra legmegfelelőbb kórházat. „Mindenkinek megvan a maga habitusa és életfelfogása – a jó szüléshez fontos, hogy megtaláljuk az ezekhez leginkább passzoló intézményt. A leendő anyák háttere nagyon különböző, eltérőek a preferenciáik is: van, akinek a császármetszés tűnik ideálisnak, más meg azt szeretné, ha gyertyafényben, háborítatlanul, a lehető legtermészetesebben szülhetne. De olyan régen szülnek a nők kőmetsző pózban (hanyatt fekve, felhúzott vagy kengyelbe tett lábakkal), hogy van, akinek ez a normális, és nem tartja problémának a rutin gátmetszést sem, mert úgy tartja, hogy ez hozzátartozik a dologhoz. Más meg egy gátvédelmes szülést is nehezen él meg. Az ideális az, ha független forrásból tudnak tájékozódni – ezt szeretném biztosítani. A célom nem a rábeszélés vagy a lebeszélés, a döntés az anyák kezében van.

Névjegy: Maróy Ditta

„2001-ben két pozitív szülésélménnyel a hátam mögött jelentkeztem önkéntesnek a Születés hetére. Abban a néhány napban fordult egyet velem a világ, ráébredtem arra, hogy nekem itt van dolgom. Nem sokkal később elkezdtem szülésfelkészítőket tartani, aztán dúlaként és aquanatál oktatóként is dolgoztam, végül megszereztem a szülésznői képesítést” – emlékszik vissza Maróy Ditta. A Kanga Egyesületet azért hozta létre, hogy a gyermekvállalással kapcsolatban minél többeket láthasson el hiteles információval. Még babás újságot is alapított: a Zsebi Magazinban várandós nőknek és kisgyermekes családoknak szóló programokról, szolgáltatásokról adott hírt – ennek később lett online verziója is.

Maróy Ditta (Fotó: NNFoto)

Széles skála

A kórházak nagy része együttműködő volt, ami Ditta szerint azért is van rendjén, mert ezeket az intézményeket az adófizetők pénzéből tartják fenn. „A kérdéseket nem támadásként kell felfogni, az információszerzés reális igény. A nőknek joguk van tudni, mire számíthatnak, hiszen a szülésnél az ő testükről van szó, ők azok, akiket megszúrnak, megvágnak, és akár egy életen át viselik egy-egy beavatkozás következményeit. Egy jó szülés viszont olyan emlék lehet, mely egy életen át erőt ad.

Az önbevallásos eredményekből Ditta számára az derült ki, hogy Magyarországon nincs egységes szülészeti ellátás: annyira eltérőek a gyakorlatok, hogy inkább csak helyi szokásokról lehet beszélni. Szórás szinte mindenben van:

●       a császármetszések aránya 19–55% között változik;

●       az epidurális érzéstelenítés aránya 0–80% között mozog;  

●       a Kristeller-műfogást (közismertebb nevén „könyöklést”) van, ahol egyáltalán nem alkalmazzák, míg máshol minden szülésnél sor kerül rá – legalábbis az egyik kórház jelentése szerint. A százszázalékos arányt árnyalja, hogy az adatok publikálása után volt, aki jelezte, hogy ott szült, de nála nem volt ilyen beavatkozás.

Olvass még több cikket a magyarországi „szüléshelyzetről”, arról, mi az, amivel sokan elégedetlenek, és arról, hogyan lehetne jobb az ellátás!

AZ NLCAFÉ BEMUTATJA: SZÜLÉS SEBEK NÉLKÜL

Különbségek a fogós és vákuumos szülések arányában is vannak, csakúgy, mint az injekciós és oxitocinos fájdalomcsillapítás terén. Néhány esetben fordult elő olyan, hogy a kórházak által közölt adatok nem feleltek meg a valóságnak: a „Bababarát kórház” címet például nem mindegyik kórház nyerte el azok közül, akik ezt nyilatkozták. A visszajelzések alapján ezeket a válaszokat korrigálták az adatbázisban.

Csak hanyatt fekve?

Különösen a kitolási szakaszban számít sokat a testhelyzet szabad megválasztása, ezért Ditta arra is rákérdezett, hogy az egyes szülészeteken lehet-e például szülőszéken vagy állva szülni. A legjobbnak azt tartja, ha sok mindenből lehet válogatni, és menet közben is lehet változtatni, ha erre szükség van. „Sokan nem tudják, hogy egy-egy kórházban mi mindenre van lehetőség, ezért kell ezt publikussá tenni. Akik tájékozódnak, azok már tudnak arra hivatkozni, hogy ebben a kórházban a lejelentett adatok szerint lehet másképp is szülni, mint hanyatt fekve.”

A testhelyzetválasztás eredményeivel kapcsolatban Ditta számára megdöbbentően szkeptikusak voltak a nők. „Már az adatbázis közzététele előtt elkezdtem kérdezgetni őket a Facebookon, hogy szerintük hány helyen lehet például vízben vajúdni, szülni: leginkább az a válasz jött, hogy úgysem lehet, mert vagy nincs hozzá felszerelés, vagy csak dísznek tartják a kádat. Olyat is mondtak, hogy a pécsi klinikán biztosan nem lehet szülőszéken szülni, hiába állítja a kórház, miközben a saját szememmel láttam, hogy lehet, csak nem gyakori.”

Érdekes, hogy nem csak azokban a módszerekben van szórás, amelyek speciális felszereltséget igényelnek – nem mindegyik pózhoz kell külön berendezés, mégis van, amit egyszerűen nem engednek. „Sokan abban szocializálódnak szakmailag, hogy a szülő nőnek meg kell mondani, hogy mit tegyen, nehezen hiszik, hogy ő is tudhat valamit ösztönösen. Teljesen más az, ha csak szükség esetén tesznek javaslatot, de egyébként szabad mozgásteret hagynak a nőnek, ha ezzel nem árt sem magának, sem a babának.”

„Az első gyermekem kórházban született, a karomban tartottam, de mire éppen kinyitotta volna a szemét, elvitték.” (Fotó: Profimedia)

Apa és dúla váltják egymást

A legtöbb helyen egyszerre csak egy ember lehet bent a szülés alatt, ez általában a gyermek édesapja. Ditta viszont látott már olyat is, hogy valaki a párját és a legjobb barátnőjét is elhozta, és váltogatták, hogy ki mikor van a szülőszobán. A dúla is pluszembernek számít, nem mindenhol lehet bent egyszerre a másik kísérővel, választani kell közöttük. Az egyes szabály még a speciális élethelyzetekre is vonatkozik. „Egy pszichiátriai kezelés alatt álló kismama például úgy szült, hogy az édesanyja és a kedvese is vele volt, mert neki ez adott biztonságérzetet. A kitolási szakaszban a párja kiment, azt nem szerette volna látni, de nekik ez így kerek volt.

Ditta hozzáteszi, hogy bármilyen elterjedt is manapság az apás szülés, jó, ha a férfi el tudja mondani, hogy esetleg nem szeretne bent lenni, vagy nem végig, és ezt tiszteletben tartják. „Fontos, hogy olyan ember legyen ott, aki előtt a nő meztelen tud lenni, meg tud engedni magának bármit. A szülés fizikai kitárulkozás, de emellett ott van a helyzet lelki megélése is, ami sokféle lehet. Mindenesetre csodálatos, misztikus része ez az életnek: van egy nő, kerek pocakkal, amiből aztán megszületik egy kisbaba, a nőből anya lesz, egy családdá válnak.” Az adatokból úgy tűnik, hogy ezt az élményt szerencsére egyre több helyen lehet egyfős szülőszobán megélni. A vajúdók esetében viszont előfordul, hogy a szülés előtt álló nők össze vannak zárva kísérő nélkül, és így próbálnak meg felkészülni, ellazulni.

Mikor viszik el a babát?

Az aranyóra azt jelenti, hogy a születése után a kisbabát nem viszik el sehová, hanem rögtön az édesanyja kezébe adják. „Ennek fontosságáról sok szakirodalom szól, azonban mégsem tartják be mindenhol. Az egy óra hozzávetőleges érték, ez az, aminek már mérhető pozitív eredménye van az anyára, a babára és kettőjük kötődésére nézve. Van, ahol két óra is lehet, mert például egy epidurális érzéstelenítés után megvárják, hogy kifusson mindkettőjük szervezetéből a szer. A mosdatás, a mérések, a vitaminok és a felöltöztetés ezután is jöhetnek, mert bármilyen gyorsan is végzik őket, az nem ugyanaz. Ezt személyesen is megtapasztaltam: az első gyermekem kórházban született, a karomban tartottam, de mire éppen kinyitotta volna a szemét, elvitték. A lányomat otthon szültem, zsigeri boldogságot éreztem, amikor magamhoz ölelhettem. Én adtam át, amikor úgy éreztem, hogy készen állok rá. Ez óriási különbséget jelent.” Ditta legkisebb gyermeke is otthon jött világra, bár igazán rossz élményei a kórházi szülésről sincsenek: mint mondja, két kisebb öltést leszámítva „olló-, szike- és tűszűz” maradt, nem kapott oxitocint sem. „Mindhárom gyerekem születése erőt adó élmény volt, mert egyik sem volt könnyű, de végig tudtam csinálni.”

A szülés ünnep

Magyarországon sokan szeretnék bebiztosítani, hogy legyen velük valaki a szülésnél, akiről tudják, hogyan dolgozik, így manapság orvost, szülésznőt és dúlát is szokás fogadni. „A nők úgy tudnak jól szülni, ha biztonságban érzik magukat. Az ellátáson sok minden múlik: nem mindegy, hogy valahol csak a baba és a mama fizikai egészségére koncentrálnak, vagy odafigyelnek a lelki kérdésekre is. Egy császármetszés előtt is lényeges, hogy beszélnek-e az anyával: másként éli meg a helyzetet akkor, ha elmagyarázzák neki, hogy mindkettőjük érdeke a beavatkozás, mintha csak közlik vele, hogy megyünk a műtőbe. Meghatározza a szülésélményt, hogy mennyire tekintik partnernek a nőket” – mondja Ditta.

A Kanga Egyesület alapítója pályafutása során csodás történeteket látott: ilyen például az, amikor valaki egy korábbi császármetszés után természetes úton tud szülni. „Volt egy kismama, aki két császár után kádban adott életet a harmadik gyermekének: nagyon akarta, hogy sikerüljön, és ez valóra is vált. Ezek óriási dolgok. De a szülés bármilyen formában nagy ünnep, csak ezt ma már kevésbé látjuk át. Kétszáz éve minden kislány úgy nőtt fel, hogy számtalan babát látott megszületni. Mire sorra kerültek, már tisztában voltak vele, mi vár rájuk, és a bébi sem egy ufó volt a kezükben, tudták, mit kell vele csinálni. Ma könyveket olvasunk, filmeket nézünk, és szerencsésnek számít az a nő, akinek a kezében nem a saját gyereke az első.

Megosztás Facebookon