nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
„Az orvosnak is az a legjobb szülés, amibe a lehető legkevesebbet kell beavatkoznia” – szülész-nőgyógyász válaszol a vádakra

„Az orvosnak is az a legjobb szülés, amibe a lehető legkevesebbet kell beavatkoznia” – szülész-nőgyógyász válaszol a vádakra

Nádasi Eszter

„Az orvosnak is az a legjobb szülés, amibe a lehető legkevesebbet kell beavatkoznia” – szülész-nőgyógyász válaszol a vádakra

Fájáserősítő gyógyszer, burokrepesztés, gátmetszés, a természetesnek induló szülés befejezése vákuummal vagy császármetszéssel – csak néhány dolog azok közül, melyeket a kismamák nagy része szeretne elkerülni. A szülészeket rendre az a kritika éri, hogy túl gyakran vagy indokolatlanul nyúlnak ezekhez az eszközökhöz. Dr. Gidai János szülész-nőgyógyász szakorvos most válaszol a bírálatokra.
Nádasi Eszter
Nádasi Eszter

A szülészorvosokkal szemben időről időre megfogalmazódik az a kritika, hogy szükségtelenül avatkoznak bele a szülésbe, így az inkább hasonlít egy beteg ember ellátására, mint egy természetes folyamatra (idegen szóval élve: „túlmedikalizálják” a szülést). Dr. Gidai János, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika és az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum szülész-nőgyógyász szakorvosa szerint azonban a szakmai szemlélet sokat változott az elmúlt húsz évben.

„Az orvosnak is az a legjobb szülés, amibe a lehető legkevesebbet kell beavatkoznia. Mi az édesanyáért és a kisbabájáért vagyunk, nem ellenük, az ő érdekeiket tartjuk szem előtt akkor, amikor gyógyszerek vagy műszerek segítségével mégis közbelépünk, elindítjuk vagy gyorsítjuk a folyamatot. Ha például burkot repesztünk, vagy oxitocininfúzióval erősítjük a fájásokat, annak nem az a célja, hogy spóroljunk a saját időnkkel, mert, mondjuk, kezdődik a sívakációnk. Az említett beavatkozásokra akkor kerül sor, amikor fájásgyengeséget tapasztalunk – ezt az állapotot műszeres vizsgálattal is alá tudjuk támasztani. Ilyenkor azért kell erősíteni, mert máskülönben nagy valószínűséggel nem tudna megszülni az édesanya. Ha egy lelassult szülésnél nem kap oxitocint a kismama, akkor fennáll a veszély, hogy nagyon kifárad a baba, és az is előfordulhat, hogy oxigénhiányos állapotba kerül a szülőcsatornában, emiatt pedig maradandó károsodást szenved. De egy ilyen helyzet az anya számára is kimerítő és kockázatos: a méhizomzat renyhesége miatt atóniás vérzés alakulhat ki, és a nagy vérveszteség miatt az élete foroghat kockán. A tragédiákat és a későbbi szövődményeket próbáljuk megelőzni akkor, amikor a tágulási szakasz lassúsága miatt azt javasoljuk egy régóta vajúdó édesanyának, hogy kezdjük el a fájásasszisztálást oxitocininfúzióval.”

Szüléssel foglalkozó fórumokon előfordul az a panasz is az anyák részéről, hogy szó nélkül adagoltak nekik olyan gyógyszert, amelyről azt sem tudták, hogy micsoda. Ezt a jog nem engedélyezi. „Bármilyen gyógyszert akarunk beadni, arról előbb tájékoztatni kell az édesanyát, és a beleegyezését kell kérni. Nemhogy az oxitocin vagy a fájdalomcsillapító adagolásáról, de még a legegyszerűbb, glükóz- vagy folyadékpótlást szolgáló infúzió bekötéséről is muszáj egyeztetni. Ha valakinek a tudtán kívül vagy a jóváhagyása nélkül adnak be gyógyszert szülés közben, az büntetőjogi kategória” – tisztázza a szülész szakorvos.

Szülésbefejező műtétek

Előfordul, hogy a szülés befejezéséhez mindenképpen orvosi segítségre van szükség, ám a császármetszés már nem kivitelezhető. „Vákuumos szülésbefejezésre akkor kerül sor, amikor a magzat már olyan helyzetben van, hogy császármetszést nem lehet elvégezni. Ilyenkor egy vákuumkorongot helyezünk fel a koponyájára, és úgy segítjük a világra, hogy a koponyáját ezzel a koronggal vezetjük. A fogóműtét ugyanerre való, bár itthon ezt nem nagyon használjuk – ez esetben speciális szülészeti fogók használatával segítjük elő a koponya kigördülését. A vákuumos és fogós szülésbefejező műtétnek is szigorú feltételrendszere és protokollja van” – mondja dr. Gidai János.

Újragondolt rutinok

Egy másik gyakori kifogás a szülészeti ellátással kapcsolatban az, hogy bizonyos eljárásokat – például a gátmetszést és az előkészítést – csupán megszokásból végzik el, nincsenek mögöttük tudományosan alátámasztható indokok. Dr. Gidai viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a korábban automatikusan végzett, esetenként kötelezővé tett beavatkozások közül mára sokat átgondolt a szakma, és ilyen például a gátmetszés is. „A WHO ajánlásának megfelelően a legtöbb szülést gátvédelemmel végezzük, gátmetszésre csak indokolt esetben kerül sor. Előre azonban nem tudjuk eldönteni, hogy szükség lesz-e rá, csak akkor, amikor a szülés elér abba a szakaszába, amikor már látszik, hogy mennyire feszül a gát. Ha a szülésznővel úgy ítéljük meg, hogy nehezen elláthatóan, traumásan fog sérülni ez a terület, akkor erről tájékoztatjuk a kismamát, és hozzátesszük, hogy a gát súlyos sérülését próbálnánk megelőzni a gátmetszéssel. A beavatkozást csak az ő beleegyezésével végezzük el. A célunk ilyenkor sem az, hogy mi gyorsabban végezzünk: ha a gát a szélrózsa minden irányában szétszakad, azt két-három óra alatt lehet helyrehozni, ami borzasztóan megterhelő az édesanyának. Egyrészt nem tud a kisbabájával lenni az aranyórában, másrészt a vérveszteség miatt vérátömlesztésre lehet szüksége, és nagyobb eséllyel alakulnak ki szövődmények is. Szeretnénk mindezektől megkímélni őket” – mondja az orvos.

Dr. Gidai azt is hozzáteszi, hogy ő a gátmetszéshez hasonlóan a néhány évtizeddel ezelőtt még rutinszerűen végzett előkészítési procedúrát (borotválás, beöntés) sem tekinti kötelezőnek. „A legtöbben eleve borotváltan érkeznek a szülésre, aki nem, annak fel szoktuk ajánlani ezt a lehetőséget, mert a gát összevarrásánál például segítséget jelent, ha szőrtelen a felület. De ma már a köldökzsinór elvágását sem szokás sürgetni, ha nincs semmilyen komplikáció, akkor meg lehet várni, míg megszűnik benne a pulzáció. Az anya és a baba közötti bőr-bőr kontaktust és az aranyórát is fontosnak tartjuk – az ilyen kérésekkel nyitott kapukat döngetnek az édesanyák.”

Nem lehet hibázni

A WHO ajánlása szerint császármetszésre az esetek 15-19 százalékában van szükség, Magyarországon viszont 11 és 55 százalék között mozog a beavatkozások aránya – ez alapján tehát itthon túl gyakoriak a műtétek. Dr. Gidai János szerint ez nem magyar sajátosság. „A helyzet a világban sokfelé hasonló. Van, ahol már 70 százalék körüli a császármetszések aránya, jellemzően olyan országokban, ahol orvosi indokoltság nélkül, kizárólag az anya kérésére is elvégzik ezt a beavatkozást. Itthon »bemondásra« nincsen császár. Jellemző azonban, hogy a magyarok kevés gyermeket vállalnak, megközelítőleg 1,3-1,4 kisbaba születik itthon családonként. Teljesen jogos elvárás, hogy ők egészségesek legyenek. Maximálisan ki kell zárni a hiba lehetőségét, ezért ha felmerül bármilyen szülészeti szövődmény kockázatának esélye, hamarabb bemegy az orvos a műtőbe. A császármetszés lehet akut – például rossz magzati szívhang, vérzés, toxémia miatt –, és történhet választott időpontban is, többek között medencevégű fekvés esetében, amikor a far vagy a magzat lába van a szülőcsatorna kimenetének irányában. Minden esetben az anyai és a magzati szövődmények megelőzése a célunk, ezért is hívjuk sokszor a császárt profilaktikus, azaz megelőző császármetszésnek: ez a megnevezés klinikánk korábbi professzorának, Zoltán Imrének a nevéhez kötődik, és az egész világon elterjedt.”

Mindemellett az is elmondható, hogy ha valakinek a korábbi szülésénél császármetszése volt, az már önmagában véve hajlamosít arra, hogy a következő szülés is beavatkozással történjen, ugyanakkor a szakorvos hangsúlyozza, hogy császármetszés után is lehet természetes úton szülni.

Mi állhat a sok császár mögött?

2016-ban Munk Veronika kétrészes cikksorozatában arra kereste a választ, hogy miért van ennyi császármetszés Magyarországon, és mi magyarázza a jelentős szórást a kórházi statisztikákban. Az okok között több tényező is felmerült.

  • A Semmelweis Egyetem sajtóosztálya kiemelte, hogy a császármetszések aránya azért lehet magasabb a klinikáikon, mert nagy számban látnak el koraszüléses és ikerterhességes eseteket. Általában igaz, hogy ott a legtöbb a császár, ahová a legkomplikáltabb, legkockázatosabb esetek kerülnek – ebbe a kategóriába tartoznak az említetteken kívül a farfekvéses babák, valamint azok az édesanyák is, akik valamilyen betegséggel küzdenek. Közülük egyébként egyre többen vállalnak gyermeket.
  • Dr. Magyar Zoltán, a Péterfy-kórház osztályvezető főorvosa a magasabb arányokat a koraszüléses eseteken kívül több tényezővel magyarázta. Ezek közé tartozik a terhességi cukorbetegség és a magas vérnyomás, továbbá az, hogy a terhesség alatt szedett vitaminok növelik a magzatok súlyát – ez ugyanis szintén császárra hajlamosító tényező, csakúgy, mint az édesanya magasabb életkora és alacsonyabb fájdalomtűrő képessége.
  • Dr. Kanász Gábor, az esztergomi kórház főigazgató főorvosának elmondása szerint az édesanyák egy része elvárja, hogy császárral szülhessen, és ezt közli is az orvosával. „Másrészt kevés szülész vállalja a farfekvéses szülések spontán levezetését vagy a harántfekvéses babák megfordítását. Hasonlóan sokan óvakodnak a megelőző császármetszés utáni spontán szüléslevezetéstől” – tette hozzá az orvos, aki megemlítette azt is, hogy „sokkal kevesebb kártérítési ügy van az elvégzett császármetszésekből, mint a nem elvégzettekből”.

Mindezek mellett felmerült, hogy ha sok szülés van az adott kórházban, akkor kevesebb idő jut a szülőszoba használatára, a hosszadalmas vajúdás helyett gyorsabb megoldás a császár. A cikkek szerint számít az is, hogy az adott kórházban lehet-e szülésznővel, dúlával szülni, továbbá felmerült, hogy a császármetszés után több állami támogatást kap a kórház, mint a hüvelyi szülésért.

A kommunikáció vízválasztó

Ha ennyi minden változott a szülészetben, akkor miért érzi mégis sok kismama azt, hogy a szülés egy mesterséges, orvosi beavatkozásokkal teli, feleslegesen gyorsított folyamat? „Egy laikus másképp látja egy kórház működését, mint egy egészségügyi dolgozó. Itt gépek és gyógyszerek vannak, nagy a nyüzsgés, fel-alá járkálnak az orvosok és a nővérek. Ilyen környezetben sok múlik a kommunikáción, a félvállról odavetett információ nem elég. Az édesanyákat korrektül, de minél egyszerűbben, minél érthetőbben kell tájékoztatni, többször el kell mondani nekik mindent, hogy a vajúdás, szülés közben gyakran tapasztalt módosult, beszűkült tudatállapotban vagy akár teljes pánikban is fel tudják dolgozni az információt. Egy balesetet szenvedett embernél ugyanígy kell tenni, mert traumás állapotban van. Erre rá kell szánni az időt, mert ha elcsúszik a kommunikáció, akkor a kismama nem fogja érteni, mi miért történik körülötte. Ez könnyen az együttműködés hiányához vezethet, ha pedig az édesanya nem bízik az orvosban, az mondhat bármit, meg lesz kérdőjelezve” – mondja dr. Gidai János.

Olvass még több cikket a magyarországi „szüléshelyzetről”, arról, mi az, amivel sokan elégedetlenek, és arról, hogyan lehetne jobb az ellátás!

AZ NLCAFÉ BEMUTATJA: SZÜLÉS SEBEK NÉLKÜL

A szülész-nőgyógyász arra is kitér, hogy változó, ki milyen orvos mellett érzi magát biztonságban: van, aki szereti, ha pátyolgatják, mások inkább a tárgyilagos, gyakorlatias szakembereket keresik. „Szerencsére a szülészek sem egyformák, vannak közöttük kedvesebb és morózusabb emberek. A kifejezetten nyers, frusztrált hozzáállás inkább csak olyankor fordul elő, ha az orvos túlterhelt és kiégett – sajnos az egészségügyben ez gyakori, ami nem azt jelenti, hogy megbocsátható az ilyen viselkedés. A legrosszabb állapotban is arra kell törekedni, hogy egy fájdalmakkal küzdő nőhöz úgy forduljunk oda, hogy előtte megpróbáljuk összeszedni a maradék pozitív energiánkat. Ez nem mindig sikerül, a szülészek is emberek, de pont ezért utólag meg is bánják, ha nem voltak elég empatikusak.”

Gyakran tapasztalják, hogy a nők csalódottságot éreznek a szülés után, ami részben abból fakad, hogy elképzelték valahogyan ezt az eseményt, aztán a dolgok másként alakultak, esetleg komolyabb beavatkozásokra volt szükség. De a szakorvos szerint a szomorúság és a frusztráció mögött ott van az is, hogy a szülés eleve veszteségélményt jelent. „A kismama kilenc hónapig összenőve, szimbiózisban él a babájával, nehéz az elválás. A gyermekágyi depresszió többek között a szoros kapcsolat megszűnéséből is fakadhat – de természetesen ennek az állapotnak vannak más komponensei is.”

Veszélyes bizalmatlanság?

A szülész-nőgyógyász azt meséli, hogy néha sajnos hiába az odafordulás, a nyitottság az orvosok részéről – ha az anya nem bízik abban, amit a szakorvos javasol, azzal nem szándékosan ugyan, de veszélynek teheti ki magát és a babát. Egy ikerszülés során például azért került oxigénhiányos állapotba egy kisbaba, mert az édesanya csak hosszú órák után egyezett bele a császármetszésbe, amire azért volt szükség, mert a túl lassú tempójú szülés közben a magzatok koponyája összetorlódott a csontos medencebemenetben.

Dr. Gidai János azonban elismeri, hogy előfordulnak ezzel ellentétes esetek is, amikor az orvos már felveti a császár lehetőségét, de az édesanya az utolsó percben mégis megszül természetes úton – volt már olyan is, hogy a műtőben jött világra a baba, éppen azelőtt, hogy elkezdték volna előkészíteni a kismamát a beavatkozásra. Mint mondja, a szülészet olyan szakma, amely mindig tartogat meglepetéseket, és ezen a szakterületen is megfigyelhető az a tendencia, ami az egészségügy egészében. „Jellemző, hogy a természetes folyamatokra először kitalálnak egy sor mesterséges beavatkozást, majd jön egy trend, hogy térjünk vissza az úgynevezett természetes úthoz. Olyan ez, mint egy csillapított rezgés: először a két ellentétes végpont érvényesül és lesz »trendi«, aztán végül szerencsés esetben beáll a rendszer az arany középútra. A szülészetben ez akkor következik majd be, amikor elterjed az a szemlélet, hogy nem a szülést kell ismét kivinni az otthonokba, hanem az otthonokat kell behozni a kórházakba. Itt adott a biztonságos környezet, szükség esetén könnyen elérhető mindaz, amivel egy szülést segíteni lehet. Ha nem paternalista, rideg hangulatot tapasztal meg a kismama, hanem meleg, kommunikatív, odaforduló emberi társaságba kerül, mindjárt más lesz a kórházi szülés megítélése.”

A te babád úgy érkezett, ahogy képzelted? Kattints, és mondd el!