2018. Február 04.

Attól még, hogy káosz van a lakásban, fantasztikus anya vagy

Régen, még időszámításunk kezdete – azaz a gyerekek születése – előtt egész jól rendben tudtuk tartani a lakást és az életünket. Most? Most inkább egy nagy káosz lett körülöttünk minden.

K.G.

Úgy tűnik, nem vagyunk egyedül ezzel a káoszos anyaság dologgal, legalábbis Danielle Silverstein zseniálisan éleslátó Facebook-posztjában mintha minket és az életünket írná le. A kép pedig készülhetett volna akár a mi konyhánkról is.

„Oké, a teljesség kedvéért: én tényleg borzalmasan káoszos vagyok. Folyamatosan öt lépéssel le vagyok maradva, már ami a felelősségteljes felnőttséget illeti. Soha nem jutott még eszembe olyan gondolat, hogy »azt hiszem, egész jól összetartom az életünket«. Nem. Egyszer sem. Azt gondolom-e magamról, hogy jó anya vagyok? Igen, tényleg azt gondolom. De soha nem sikerül összefognom az életünket úgy, ahogy azt jónak tartanám. Tudom, hogy ez rendben van. Nem is vagyok biztos benne, hogy egy univerzumban létezik az összeszedettség és az anyaság. Ez van: káosz.

És azt hiszem, csak annyit tudok tenni, hogy elfogadom, és továbblépek, mert vannak sokkal fontosabb problémák, amikkel meg kell birkóznom.

Én vagyok az anya, aki nem mosogat el este, mielőtt lefekszik aludni. Akkor mosogatok el, amikor időt tudok rá szakítani.

Én vagyok az anya, aki reggel a szárítógépből öltözteti fel a gyerekeit, mert semmit sem hajtogatott be a szekrénybe.

Én vagyok az anya, aki elfelejti kitölteni a papírokat és elintézni a telefonokat.

Én vagyok az anya, aki lemarad egy szülinapi buliról vagy hivatalos időpontról, mert elfelejtem beírni a naptáramba.

Én vagyok az anya, aki annyira feledékeny, hogy utolsó utáni pillanatban kapok hívást, hogy viszem-e a gyerekemet a szülinapi zsúrra, ahova meghívták két hete.

Én vagyok az anya, aki minden reggel kiabál a gyerekeivel, mert folyton késésben vagyunk.

Én vagyok az anya, aki furcsa tízóraikat csomagol a gyerekeinek, mert nem vásárolt be rendesen előző délután.

Én vagyok az anya, aki hagyja, hogy akármennyit tévézzenek a gyerekei, mert nem bírom magam rávenni, hogy harcoljak velük.

Én vagyok az anya, akinek a házában egymás hegyén-hátán állnak a papírok, könyvek, amiket el kellene olvasnom, de végül sosem jutok el odáig.

De én vagyok az az anya is, akinek a gyerekei biztonságban vannak.

Az anya, akinek a gyerekei legtöbbször boldogok.

Az anya, akinek az otthona tele van mosollyal és szeretettel.

Az anya, aki a gyerekei legnagyobb rajongója.

Az anya, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy a gyerekei érezzék, szerethetők feltétel nélkül.

Az anya, aki élményeket ajándékoz a gyerekeinek.

Az anya, aki imád anyának lenni.

Igaz, hogy egy nagy káosz van körülöttem, de azért eléggé fantasztikus anya vagyok. Ahogy ti mind ugyanilyen fantasztikusak vagytok, csak észre kell vennetek.”