„A hajnali keléstől sokkal jobb anya lettem”

Soha nem voltam egy koránkelő típus, szerettem sokáig fennmaradni és későn ébredni. De amióta gyerekeim vannak, az alvás már múltidővé vált, úgyhogy azt tettem, amit minden anya tesz: alkalmazkodtam a helyzethez. Megtanultam reggel korán kelni, mert megéri az a pár óra csend, amíg a gyerekek még alszanak.

Ebben a reggeli pár órában hallhatom a saját gondolataimat. Mindig fáradt vagyok úgyis, már mindegy, hogy két órával előbb vagy később kelek. Ez a pár óra alkalmas arra, hogy mindent elvégezzek anélkül, hogy bárkivel kiabálnom kéne. Zuhanyozhatok úgy, hogy senki sem akarja rám törni az ajtót, egy gyors edzés is belefér, megihatom a kávémat melegen, és kisminkelhetem magam társaság nélkül. Ha akarok, könyvet olvasok vagy írok, és olyan zenét hallgatok, ami tetszik. Értékelem a csendet, ilyenkor tudok meditálni és mélyeket lélegezni.

„ Értékelem a csendet, ilyenkor tudok meditálni és mélyeket lélegezni” – Képünk illusztráció

A koránkeléssel lehetek önmagam, élvezhetem, hogy csak magammal törődöm.

A Szuperdada módszere, ami segít túlélni a rohanós iskolai reggeleket

Néha persze előfordul, hogy felkelek 5-kor, és a gyerekek jönnek már 5:15-kor a kakaót követelve. Nem tudom, honnan tudják, hogy már ébren vagyok, biztos érzékelik a zavart az erőben. De még az a 15 perc csend is több, mint a semmi.

Ha nem kelnék korábban reggel, mint a gyerekeim, az egyetlen lehetőségem az lenne, hogy rögtön rohangálhatnék fel-alá. Imádom, hogy így viszont van egy kis énidőm, mielőtt a szokásos reggeli őrület elkezdődik a sikítozással, ruhakereséssel, miközben próbálom őket az ajtó felé terelni.

Igazából jobb anyává tett az, hogy ilyen sok időt tudok magamra fordítani reggelente. Az a pár óra teljes feltöltődést jelent.

Így, mire a gyerekek felébrednek, úgy érzem, már teljesítettem pár feladatomat, még akkor is, ha ez csak abból állt, hogy megittam egy kávét, vagy leírtam, milyen dolgom van aznap. A lényeg, hogy a saját szükségleteimmel törődöm, mielőtt másokról kellene gondoskodnom. És a gondoskodás másokról sokkal jobban megy, ha előtte magamat rendbe teszem.

Az anyaság elég nagy káosz, amiben létfontosságú, hogy találjunk magunknak egy kis békés időt. A reggeli rutinom erről a békéről és csendről szól, így a nap további részében már teljes gőzzel tudok jó anyja lenni a gyerekeimnek.