nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
„Míg élek, csodálkozni fogok azon, hogy nem esett le, hogy terhes vagyok”

„Míg élek, csodálkozni fogok azon, hogy nem esett le, hogy terhes vagyok”

Döbbenetesen őszinte és nagyon tanulságos vallomás következik egy ma már kétgyerekes anyukától, aki alig 15 éves volt, mikor világra hozta kislányát.
NLCafé
f Ajánlom

„Akkoriban Devonban éltem anyukámmal és két bátyámmal. Boldog kiskamasz voltam. A suli jól ment, tele voltam tervekkel, ambícióval. Nyugodtan mondhatom, hogy teljes volt az életem úgy, ahogy volt. Aztán egy nap, miközben épp fociztunk a barátaimmal, megfájdult a hasam. Annyira borzasztó erős fájdalom volt, hogy muszáj voltam orvoshoz menni vele. Megvizsgáltak, és egyetlen szédületes pillanat alatt az egész életem a feje tetejére állt – terhes voltam.”

Így kezdődik annak a ma már kétgyerekes anyukának a vallomása, aki a közelmúltban a The Guardian újságírójának, Joan McFaddennek nyilatkozott, és aki még nem volt 15 éves, mikor megtudta, hogy terhes. Az interjú folytatásából kiderül, a terhesség híre sokként érte a fiatal lányt, annál is inkább, mert barátjával védekeztek, a baba ennek ellenére fogant meg és maradt titokban hónapokig.

„Rendszeresen menstruáltam, és olyan sovány voltam, amilyen sovány egy 14 éves lány csak lehet. Egyáltalán meg se fordult a fejemben, hogy terhes lehetek” – meséli a nő, majd hozzátette, a növekvő pocakja azért nem látszódott rajta, mert a baba inkább a háta irányába nőtt.

„Ott feküdtem a vizsgálóban, és azon gondolkoztam, hogy vajon ezzel a terhességgel egy életre tönkretettem-e az életemet. No és persze újra és újra eszembe jutott a kérdés, vajon megtartom-e a babámat a szülés után.” A fiatal nő, akinek nevét saját kérésére nem hozták nyilvánosságra, még azután se tudott határozni az örökbe adásról, hogy elmondta édesanyjának a hírt, aki nagyon támogató volt vele.

Azt mondja, csak azután, hogy megszületett a kislánya, May, és belenézett a szemébe, jött rá, hogy nem képes megválni tőle. A fiatal anyuka életét a szülés után saját édesanyja és a gyerek apjának szülei segítették, így visszamehetett a gimnáziumba, hogy befejezze a tanulmányait és továbbtanulhasson.

Nem szépítem, visszaülni az iskolapadba rettenetes élmény volt. Bár a tanáraim egy része nagyon támogató és kedves volt velem, a többiek lépten-nyomon az orrom alá dörgölték, hogy tönkretettem az ígéretesnek induló életemet, amiért ilyen fiatalon teherbe estem.

A most már kétgyerekes anyuka beszélt arról is, hogy az iskolatársai mindenféle gonosz pletykát terjesztettek róla, például, hogy nem tudja, ki a gyerekének az apja, és bár az elején ezek nagyon idegesítették, végül megtanulta elengedni őket a füle mellett. „Mikor véget ért a kapcsolatom May apjával, úgy döntöttem, újrakezdem az életem valahol máshol. Miután elköltöztünk, ápolónőnek kezdtem tanulni.

Már egy kórházban dolgoztam, mikor találkoztam a párommal, aki az első pillanattól kezdve nagyon jól kijön a lányommal. Mikor teherbe estem a fiunkkal, meglepődtem, mennyire más volt ez a terhesség, mint annak idején Mayjel. A párom minden vizsgálatra elkísért, fogta a kezem, és alig várta, hogy végre a kezébe foghassa a picit.

Az anyuka szerint nemcsak a terhességei, de a szülés utáni lelkiállapota is teljesen más volt a két gyereknél. „Maynél csak az járt a fejemben, vajon elég jó anyukája leszek-e, hogy képes leszek-e egyáltalán ellátni őt. Freddie esetében már pontosan tudtam, hogy képes vagyok rá, így teljesen máshogy, félelem nélkül tudtam megélni az első időszakot. Ettől függetlenül boldog vagyok, hogy fiatalon lettem anya, nagyon sokat köszönhetek Maynek, hiszen általa egy csapásra felnőttem. A gyerekeim, ha rám néznek, egy boldog, kiegyensúlyozott anyát látnak, aki mindig megadja nekik azt a szeretetet, törődést és odafigyelést, amire szükségük van.

Megosztás Facebookon