Ilyen az, amikor anya és mostohaanya vagy egyszerre

Anya és mostohaanya vagyok. Mindkettő a világ legnehezebb és néha leghálátlanabb feladata. De az egyik nagyobb kihívást jelentett számomra.

Igen, jól sejted, a mostohaanyaság volt nehezebb.

Az első pár évben túlságosan is próbálkoztam, folyton ostoroztam magam a hibáim miatt, ami oda vezetett, hogy egyáltalán nem voltam jó mostoha. Teljes állásban csak anya voltam, ami rettenetesen megterhelő volt. A karomban egy újszülöttel egyensúlyoztam, hogy meg tudjak felelni az iskolás mostohalányom elvárásainak, olyan sokfelé kellett szakadnom, hogy úgy éreztem, ez lehetetlen vállalkozás. De végül mindent megoldottam.

Amikor kiléptem a munkahelyemről, hogy főállású anya legyek, a férjem épp munkahelyet váltott, ahol többet kellett dolgoznia. Olyan érzés volt, mintha egy lakatlan sziget lennék. Az, hogy a mostohája lettem egy kisgyereknek, sokkal nehezebb volt számomra, mint egy újszülött mellett átélni az alvásmegvonást és szoptatási nehézségeket. Néha azt kívántam, bárcsak ne lenne mostohagyerekem. Neheztelés volt bennem, ami a világ legutálatosabb érzése. Minden tartalék türelmemre szükségem volt. Közben végig azzal tartottam magamban a lelket, hogy eljön az idő, amikor kifizetődik a kitartásom.

Részlet az Édesek és mostohák című filmből

Hét évvel később, most látom, hogy az akkor elvetett magok szárba szökkennek és végül csodálatos kapcsolatom lett a mostohagyerekemmel.

Nem tökéletes, de azt hiszem jó irányba tartunk. Pedig sokszor éreztem azt, hogy feladhatnám, főleg akkor, amikor megszületett a saját gyermekem. Sokkal több segítséget is kérhettem volna a környezetemtől, de úgy gondoltam, oka van annak, hogy ilyen nehézségek elé állított az élet. A megoldás is mindig megérkezett a probléma mellé időben.

Rájöttem, hogy minden probléma, amivel szembesülnöm kellett mostohaanyaként, tanított valamit magamról. Amikor falakba ütköztem, és fel akartam adni, össze kellett szednem magam és új oldalról közelíteni, úgy tekinteni rá, hogy mi az, ami a mostohagyerekem javát szolgálja.

Nem nagy a különbség a saját és a mostohagyerek között, ugyanúgy ráébreszt mindkettő, mennyi mindenre nem vagy felkészülve. Csak a mostohaanyaság nem születik meg benned, mint az anyaság a babád születésével. Sokkal inkább felépül lépésről lépésre, a titokban ejtett könnyekből és leckékből. Mostohaanyaként többször kell lenyelni a véleményedet és csendben maradni, amikor szíved szerint sikítanál. Olyan áldozatokat kell hozni, amikre, úgy érzed, nem vagy képes. Megtanulod, hogyan kell szeretni más módon, de nem kevésbé, mint a saját gyerekedet. És odaadod a lelked, szíved, hogy az a gyermek, akit nem te szültél, szeretetben nőjön fel.