„Örökbe adtam a kisfiamat, nem tudtam vállalni 19 évesen”

Emily 19 éves volt, épp csak elkezdte az egyetemet, amikor terhes lett. Sem érzelmileg, sem anyagilag nem volt felkészülve az anyaságra, ráadásul a baba apja sem akarta az apaságot és a párkapcsolatot Emilyvel. Ezért döntött úgy, hogy szülés után örökbe adja a babáját.

Emily első éves egyetemistaként szeretett bele egy jóképű évfolyamtársába, ekkor kezdett el fogamzásgátlót szedni, amitől megszűnt a menstruációja. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy nem vette észre, amikor teherbe esett. Alig pár hónap együtt járás után szakítottak. Emily érezte, hogy valami nem stimmel, folyamatos hányingerrel küzdött, de eszébe sem jutott, hogy fogamzásgátló mellett terhes lehet. Két hónappal a szakítás után a kollégiumi szobatársa javasolta, hogy hagyja abba a fogamzásgátló szedését, hátha az okozza a rosszulléteket. Majd eltelt még egy hónap, de a menstruáció csak nem akart helyreállni, ekkor csinált Emily terhességi tesztet, amitől teljesen sokkot kapott: két csíkos lett.

A nőgyógyásznál kiderült, hogy már a 15-16. héten tart a terhességben, nincs választási lehetősége, meg kell szülnie a babát.

„Ne kérdezgesd az örökbe fogadott gyerekem előtt, hogy kik az igazi szülei”

Tudta, hogy életének ezen a pontján nem akar gyereket. Be akarta fejezni az egyetemet, kutató akart lenni, rengeteg terve volt, amiben nem szerepelt az, hogy 19 évesen anya legyen. Azért elment az apához, elmondta neki, hogy babát vár, ám az apa válogatott káromkodások kíséretében megfenyegette, hogy a haverjaival kiverik belőle a gyereket, ha nem hagyja békén. Elég egyértelmű üzenet volt ez, hogy nem akarja a babát.

Emily szerencsére nem maradt egyedül a bajban, a szobatársa mindenben segítette, együtt keresték ki az internetről azt is, milyen lehetőségei vannak az örökbe adásra. Végül egy meleg pár mellett döntött, akik végigkísérték a terhességét, törődtek Emilyvel és a babával, az anya úgy érezte, a legjobb kezekben lesz náluk a gyermeke. Amikor megszületett a kisfia, nem is akarta kézbe venni, annyira félt, hogy akkor nem tudja majd odaadni az új apukáinak. A szülésznő beszélte rá, hogy búcsúzzon el a babájától, mert mindkettőjüknek úgy lesz a legjobb. Ahogy a karjaiba vette, könnyek között mondta el újszülött fiának, hogy bár nem tervezett gyerek, de ez nem azt jelenti, hogy nem kellett volna megszületnie.

Miután odaadta az örökbe fogadó szülőknek a babáját, Emily mély depresszióba esett.

A tanulásba vetette magát, nem volt hajlandó találkozni senkivel, és sírógörcsöt kapott, ha terhes nőt látott. Végül ebből az állapotból gyógyszeres segítséggel és pszichoterápiával tudott csak kilábalni. A diploma megszerzése után Emily sikeres lett a szakmájában, hét évig járta a világot, majd mikor hazaköltözött, rátalált a szerelem is. Hamar elmondta új párjának az örökbe adást, és hogy a fia örökbe fogadó szüleivel közeli barátokká váltak. A férfi teljes megértéssel fogadta a történetét. Nem csoda, hogy később hozzá is ment.

Mindez 16 éve történt, azóta nem múlt el nap, hogy ne gondolt volna a fiára. Mivel az örökbefogadó szülőkkel barátságban maradtak, tartja is a kapcsolatot gyermekével, gyakran beszélnek telefonon, e-maileznek egymással, a fiú tudja, hogy Emily a szülőanyja.

A sors fintora, hogy amikor Emily és a férje babát szerettek volna, nagyon nehezen sikerült csak teherbe esnie, 5 évig járták a kezeléseket, beültetéseken esett át, több vetélése volt, mire idén megszületett a babája. Mégis szerencsésnek érzi magát, hogy akárhogy is, de megélheti az anyaságot. Bár még mindig elönti olykor a bűntudat a fia miatt, tudja, hogy sokkal jobb élete van így, mint mellette lett volna.