nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
„A fiam pszichológusa azt mondta, ha jót akarok a gyerekemnek, hagyjam el a férjemet”

„A fiam pszichológusa azt mondta, ha jót akarok a gyerekemnek, hagyjam el a férjemet”

Mariann erős nő, csak épp ezt nem tudta magáról sokáig. Amikor azonban a kisfia pszichológusa azt javasolta, hagyja el a férjét, a gyerek érdekében bármire hajlandó volt. Még arra is, hogy egy három hónapos babával a karján szakítson az apával.
Anyám borogass!
f Ajánlom

Mariann már elvált egyszer, első házasságából született egy gyermeke, a ma már ötéves Milán. A kisfiú hároméves volt, amikor a szülei elváltak, majd nem sokkal ezután Mariann megismerkedett Andrással, akiről azt gondolta, élete szerelme lesz. A férfi a tenyerén hordozta, elfogadta a gyermekét is, játszott vele, úgy tűnt, apja helyett is apja lesz. Milán még olyan pici volt, hogy nem is értette, mi zajlik körülötte, hogy hova lett az apja, és ki az az új férfi, aki egy idő után az élete részévé vált. Mariann és András pár hónap randizás után összeköltöztek, és már az esküvőt is kitűzték, úgy lángolt köztük a szerelem.

Milán pedig egyre kezelhetetlenebbé vált, már túlmutatott a viselkedése a sima dackorszakos hisztin, ezért végül elvitték egy gyermekpszichológushoz.

Fotó: thinkstock

„Szegénykém teljesen megkavarodott, túl gyors volt neki a váltás, nem tudta, miért változott meg minden körülötte, hiányzott neki az apja. Sajnos nem sikerült szépen elválnunk, az exférjem nagyon ritkán látogatta Milánt, közölte, hogy neki az túl fájdalmas, meg feltépi a régi sebeket, ezért nem akart túl gyakran találkozni vele. De a kisfiam nagyon szerette az apját, csüngött rajta, rettenetesen hiányolta. Minden reggel úgy kelt fel, hogy őt kereste, mindig, amikor mentem érte az oviba, az volt az első kérdése, hogy otthon lesz-e apa. Az esti fürdetéseket is nehezen szokta meg, mert addig mindig az exférjem fürdette, aztán mikor elköltözött, Milán folyton ki akart engem küldeni a fürdőszobából, hogy csak apa jó neki. András megjelenése pedig rontott a helyzeten, nem hagyta, hogy a közelembe jöjjön, ellökdöste, ha át akart ölelni, és haza akarta küldeni mindenáron. Nagyon nehéz időszak volt, amikor együtt voltunk, rendszeresen a földre vetette magát, és ordított, ahogy a torkán kifért, a legkisebb konfliktushelyzetre is. Láttam, hogy nagyon haragszik az egész világra, ezért kértem segítséget, és vittem el gyerekpszichológushoz.”

Az esküvő után nem sokkal derült ki Mariann számára, hogy András nem olyan, amilyennek mutatta magát.

Lehet, hogy Milán is azt a rejtett agressziót érezte belőle már az elejétől kezdve, amit egy ideig sikerült magában elnyomnia. Ám amikor Mariann terhes lett, a férfi valószínűleg úgy érezte, már biztos helye van, már nem szakít vele a nő akkor sem, ha kimutatja a foga fehérjét, és elkezdődött a lelki terror. Utólag Mariann persze már látja, hogy voltak figyelmeztető jelek, például az, hogy a férfi képes volt éjszakákon keresztül beszélni Mariannhoz, nem hagyta aludni, mert rá akarta beszélni, hogy Milánt adja oda az apjának. Úgy örökre. Meg is indokolta, hogy a kisfiú úgyis annyira odavan az apjáért, és az apja is biztos boldog lenne, ha felvetnék neki, hogy költözzön hozzá Milán.

És nem mulasztott el egy napot sem, hogy ne beszéljen Mariann szülei ellen, mert szerinte túlságosan beleszóltak az életükbe. Pedig Mariann szülei csak szerették volna gyakran látni az unokájukat és segíteni a lányukat, beszélni vele, családi ünnepeket tartani, egyáltalán nem lógtak éjjel-nappal a nyakán. András addig áskálódott ellenük, hogy Mariann végül elhitte, hogy elnyomják a szülők, és ritkította velük a találkozókat, nem hívta őket, nem akart együtt karácsonyozni velük. Mert akkor András megbántódik.

Ez egy olyan állapot, amikor már az egész világodat betölti a másik személye. András lett a mindenem, akit követni kell, miközben rettegtem tőle, hogy elhagy, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy szeretné. Még a szüleimet is odadobtam a kedvéért, pedig ők aztán nem tettek semmi rosszat, csak az útjában álltak, nem akarta, hogy legyen kire támaszkodnom rajta kívül.

Miután megszületett a kislányuk, Milán dühkitörései még erősebbekké váltak. Mariann csak annak tulajdonította, hogy biztos féltékeny, ám egy nap behívta a gyerekpszichológus egy beszélgetésre.

Forrás: imdb.com

„Azzal kezdte, hogy neki nincs joga ahhoz, amit most mondani fog, elvileg nem szabadna ezt javasolnia nekem, de abban látja Milán fő problémáját, hogy András velünk él, és ha jót akarok a fiamnak, akkor megfontolom a válást. Ott voltam az akkor két hónapos Mirával a kezemben, és csak néztem a pszichológusra, hogy ez megőrült. Aztán kifejtette, hogy az eddigi terápiák alapján arra következtet, hogy Andrást a gyerek veszélyesnek, szörnyetegnek látja, fél tőle, és mérges rá. Azt még megérthetnénk, hogy mérges, hiszen láthatja úgy, mintha elvette volna tőle az apját, de a félelem már más kérdés. Ezek után kikérdezett a pszichológus, hogy milyenek nálunk a mindennapok, és miközben beszélgettünk, világossá vált előttem, hogy András tényleg lelkileg bántalmaz minket.”

Sosem lehet tudni, mikor sértődik meg, olykor olyan dühkitörései voltak, hogy szétverte az ajtót, vagy csak hirtelen a földhöz vágott egy tányért. Milánnal sem volt már olyan kedves, mint az elején, rendszeres volt az a jelenet, hogy kiabál vele, amiért bepisilt, vagy mert nem hajlandó megenni a főzeléket. Annyira beleszoktam már, hogy benne élve észre sem vettem, hogy bántja a fiamat. Magam alá zuhantam, és elkezdődött a tipródás, hogy mit tegyek.

Nem volt olyan egyszerű a helyzet, hiszen Mariann ott volt egy ötéves és egy két hónapos gyerekkel, hogy most hogyan tovább. Egy hónapig rágta magában a dolgot, nem tudott dűlőre jutni, nem merte megtenni azt a lépést, hogy elküldi Andrást, és egyedül próbálja meg nevelni a gyerekeit.

Addigra nem volt már igazán barátja, András sikeresen elmart mellőle mindenkit, nem tudta, kivel beszélhetné meg ezt a nagy döntést.

Az anyukája mentette meg a helyzetet, akinek, úgy látszik, működött valamiféle hatodik érzéke távolról is. Felhívta Mariannt azzal, hogy tudja, hogy mostanában nem a legjobb a viszonyuk, de azért szeretné, ha a lánya tudná, hogy a szüleire mindig számíthat.

Mariann összeomlott, mindent elmesélt az anyjának.

A szülők egy óra múlva megjelentek a lakásban, összepakolták Mariann és a gyerekek cuccait, majd hazavitték őket magukhoz. Tisztában voltak vele, milyen nehéz egy ilyen kapcsolatból szabadulni, ezért őrizték Mariannt, a jelenlétükben történt a szakítás is, segítettek Mariann-nak kimondani azt, hogy vége a házasságnak.

„Örök hálával tartozom nekik, hogy mindazok után, ahogy beszéltem velük, amilyen elutasító voltam, számukra nem is volt kérdés, hogy segítsenek ebben a helyzetben. Azóta sem hánytorgatják fel a múltat, és teljes erővel mellettem állnak.”

Így, hogy fogják a kezem, az egyedülálló anyaság sem olyan nehéz, úgy érzem, tartozom valahová, és nem vagyok magamra hagyva.

„András pedig szerencsére eltűnt az életünkből, nagyon remélem, hogy ez így is marad, és nem akar a közös gyerek címén már semmit sem tőlem.”

Megosztás Facebookon