Egy szerető nyílt levele a feleséghez: „Nem bánom, hogy én voltam a másik nő”

Tudom, hogy tudod, ki vagyok, és gyanakszol, hogy milyen kapcsolat lehet a férjed és köztem. Tudom, hogy voltak köztetek viták miattam, hogy azt mondtad a férjednek, hogy soha többé nem beszélhet velem. Tudom, milyen ideges leszel, ha kiejtik előtted a nevemet. Tudom, hogy volt idő, amikor csak azért emlegettél a férjed előtt, hogy lásd a reakcióját, hogy megtudd, tényleg eltűntem-e az életéből. Tudom, hogy átnézed a telefonját, hogy biztos nincs benne a nevem. Tudom, hogy tudja a számomat fejből, mert nem írhat utalást sem magának a telefonjába rólam. Tudom, hogy szíved szerint eltörölnél a föld színéről, és teljesen megértelek, nem hibáztatlak. Tudom, hogy tudod, hogy volt valami köztem és a férjed között, csak azt nem, hogy meddig tartott, milyen gyakran és milyen intenzíven voltunk együtt.

Ha azon tűnődsz, hogy akkor is volt-e vele viszonyom, amikor már te a képben voltál, a válaszom igen. Nem folyamatosan, volt, hogy hónapok is elteltek két találkozó között, de annál többet írtunk egymásnak, és sokkal több volt köztünk barátságnál. És igen, megcsalt velem téged. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sajnálom. Bárcsak azt mondhatnám, hogy máshogy döntenék, hogy ne bántsalak. De hazugság lenne.

Hazudtak már nekem, megcsaltak engem is, és mégsem csinálnék vissza egyetlen pillanatot, csókot, ölelést sem a férjeddel. Sajnálom, ha ez téged bánt, de ez az igazság.

Már azelőtt szerettem a férjedet, mielőtt találkoztál volna vele. Szerettem akkor is, amikor az előtted lévő nő volt mellette. Voltak párkapcsolataim, szerettem őket is, de közben a férjed volt az első a szívemben. Jóval előtted már a „másik nő” voltam az életében. Mindig a karjaiban kötöttem ki a végén.

A férjed az egyetlen, akinek elhittem, hogy szép vagyok, és akivel a szenvedélyt át tudtam élni. Mindegy, hogy komolyan gondolta, vagy sem, de neki elhittem, hogy szeret, amikor a szemembe mondta. Ha ez vigasztal, tudd, hogy ez egy fájdalmas szerelem. Olyan, amiről senkinek sem beszélhettem soha, mindig a sötétségben, lopott éjszakákon kellett átélnem, amikor a férjednek épp szórakozni támadt kedve. Olyan szerelem, ami lehet, hogy csak egyszer egy évben teljesülhetett be. Néha szakítani akartam, néha könyörögtem érte. Sosem volt teljesen az enyém, és mindig kihasználva éreztem magam tőle. Üresség és hidegség maradt utána.

Egy mocskos kis titok voltam.

Nem mondhatnék ilyet, de ismerem annyira a férjedet, mint te. A lelke minden apró szegletét, a szépet és a csúnyát is megismertette velem. De te olyan részeit is megkaphatod, amiket én soha. Évek óta nem ébredtem reggel mellette. Minden éjjel te nézed az alakját az ágyban, amikor nem tudsz aludni. Te hallod a hangját reggelente, amikor épp felébred. Te készíted el a reggelijét. A te hátadat masszírozza meg egy hosszú, fárasztó nap után, és veled iszik egy pohár bort este. Megfoghatod a kezét nyilvános helyen, és ott lehetsz az oldalán. Remélem, hogy könnyebbé teszed a napjait, meghallgatod, az ölébe ülsz, és lehajtod a fejed a mellkasára, amikor a közelségedre van szüksége. Remélem, hogy minden reggel és este megcsókolod. Remélem, ott vagy neki, ahogy én szerettem volna ott lenni az elmúlt 13 évben.

Mindent megkapsz a férjedtől, amit velem sosem akart megosztani.

Nem adtam neki ultimátumot, de tudta végig, hogy megkaphatna engem teljesen, hogy eldobnék érte mindent. De nem engem, hanem téged választott. Nem számít, hogy mi történt köztünk, sosem akart elhagyni téged. Ez a tudat pedig szétszakítja a szívemet.

Egy ideje már eltávolodtunk egymástól, már nem tervezzük, mikor találkozunk, nem beszélünk úgy, mintha lennének együtt lehetőségeink. Kevesebbet beszélünk, kevesebbet írunk egymásnak. Néha kapok tőle egy „hiányzol” üzenetet. Fáj. Ha hallok felőle, az fájdalmas, mert nekem is hiányzik, úgy, mintha egy testrészemet szakították volna ki belőlem. De a mi táncunk sehová sem tartott, ami rendben is lenne, ha nem lennének érzéseim iránta. Most már ott tartok, hogy blokkoltam a telefonszámát, hogy el tudjam engedni a férjedet és az álmaimat arról a párhuzamos világról, ahol együtt lehetek vele. Szeretni, a barátjának lenni, törődni vele: fájdalmas. Elengedni még fájdalmasabb. És mégsem sajnálom, hogy a szeretője voltam, nem csinálnék vissza egyetlen pillanatot sem.