nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
“Szakítottam egy barátnőmmel, mert a gyerekeink nem bírták egymást”

“Szakítottam egy barátnőmmel, mert a gyerekeink nem bírták egymást”

Mi történik, ha van egy barátnőd, de a gyerekeitek nagyon nem szeretik egymást? Nehéz döntés, ha odáig fajul a helyzet, hogy inkább a barátnőddel szakítasz, mert nem akarsz rosszat a gyerekednek. Joelle Wisler épp ilyen döntéshelyzetbe került.
K.G.
f Ajánlom

Mit teszel, ha észreveszed, hogy a gyereked minden alkalommal, amikor a barátnőd gyereke át akar jönni hozzátok játszani, elsírja magát, és minden alkalommal a veszekedéseiket kell csillapítanod ahelyett, hogy a barátnőddel beszélgetnél, míg szépen eljátszanak a gyerekek? Mi történik akkor a barátsággal? A gyereket választod, ez egyértelmű. A helyzet kínossá válik, a barátnőd megbántódik, de az élet megy tovább. Fájdalmas dolog, mert abban reménykedtél, hogy örökké barátok maradtok.

De ha dönteni kell, akkor a gyerek mellett döntesz.

A gyerekem egy érzékeny, empatikus ember, nem piszkál senkit, és ez teljesen rendben van. Nem akarom ráerőltetni, hogy olyan gyerekkel legyen együtt, akivel nem érzi jól magát. Nem kell, hogy ezzel tönkretegyem a gyerekkorát. A barátnőm gyerekével épp egyidősek, amikor babák és totyogók voltak, akkor tökéletes volt a barátságunk. Ebben a korban még nem igazán törődnek egymással a gyerekek, nem is derült ki, hogy egyáltalán kedvelik-e egymást. A barátnőmmel csodásan tudtunk együttműködni, bármit meg lehetett egymással beszélni, együtt főztünk, nevettünk, sétáltunk…

“Szakítottam egy barátnőmmel, mert a gyerekeink nem bírták egymást

De ahogy nőttek a gyerekek, eléggé egyértelművé vált, hogy nagyon különböznek egymástól. Láttam, hogy a barátnőm gyereke domináns személyiség, az enyém pedig folyton behódol neki. Minden közösen eltöltött idő után a gyerekem szomorú, legyőzött és bizonytalan volt. Ezért döntöttem úgy, hogy nem teszem ki ennek a fiamat, és inkább nem találkozom többé a barátnőmmel.

Amikor látom néha őt a gyerekével az utcán, gyorsan másfelé nézek.

Nem mondtam meg neki sosem, hogy miért nem keresem a társaságát, mert hogy mondod meg egy anyának, hogy a gyereked mindig sírva fakadt, ha csak meghallotta, hogy közeledik az ő gyereke? Lehet, hogy meg kellett volna vele beszélnem, de ez nem változtatott volna azon, hogy a gyerekem nem akar a gyerekével lenni, amit nekem el kell fogadnom. Nem hívtam többé, nem válaszoltam az üzeneteire, nem hívtam át hétvégén a családjával kerti sütögetésre, egyszerűen elvágtam minden szálat, ami összekötött minket.

Csak az érdekel, hogy a gyerekem bízzon bennem, és bármikor el merje mondani, ha kényelmetlenül érzi magát, mert tudja, hogy az ő oldalán állok. Nem akarom elárulni a bizalmát. Ezért aztán sajnálom, de nem lehetünk barátok, ha a gyerekeink nem bírják egymást.

Megosztás Facebookon