nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
Bevallom, kicsit sem hiányzik a gyerekeim babás korszaka

Bevallom, kicsit sem hiányzik a gyerekeim babás korszaka

Annie Reneau két nagy gyerek anyukája, aki visszagondolva arra az időszakra, amikor babák voltak még a gyerekei, egyáltalán nem érez nosztalgikus vágyódást a babás korszak után.
K.G.
f Ajánlom

Imádom a babákat, tényleg. Csak elolvadni tudok egy újszülöttől, a puha bőrétől, illatától és tisztaságától. Le sem tudom írni, mennyire imádtam a saját babáimat. Ha anya vagy, akkor valószínűleg érted, milyen az, amikor úgy érzed, mintha függő lennél. Még akkor is, amikor sírnak, összekakilják magukat nyakig, és nem hagynak aludni.

Ahogy nőttek, és a tehetetlen újszülöttből vicces babák, majd őrült totyogók lettek, végig azt kívántam, bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy örökre babák maradjanak. Teljesen biztos voltam benne, hogy nagyon fognak hiányozni a babázós évek, ha már felnőttek.

Most pedig meglepődve tapasztalatom, hogy kicsit sem vágyom vissza a babakorszakba.

Már 16 és 8 évesek, és egy pillanatig sem akarnám, hogy újra babázzak. Szeretem a babákat, és minden alkalmat megragadok továbbra is, hogy mások gyerekeit megölelgessem, de utána boldogan adom vissza őket az anyukájuknak, és visszatérek a saját szabadságomhoz, amit a két nagy gyerekem nyújt.

Bevallom, kicsit sem hiányzik a gyerekeim babás korszaka

A babák fantasztikusak, de azért rengeteg a dolog körülöttük. Az idősebbekkel is sok a tennivaló, de már máshogy, ez inkább érzelmi munka, ami közben azért hagynak pihenni is. El tudják mondani, mire van szükségük, és nem kell ugrásra készen állni, hogy életben tartsam őket. Tudnak gondoskodni magukról, sőt meg is kell tanítani nekik, hogy legyenek egyre önállóbbak, míg a babák igényei mindenkinél előbbre valók.

 

Amikor látom az anyukákat a babáikkal, mindig csodálom a türelmüket. Sokszor az jut eszembe, hogy én ezt hogy bírtam ki? Olyan, mintha a pici gyerekek anyukáinak szuper erejük lenne, amivel terelgetni tudják a csemetéiket kötélidegekkel. Hatalmas szabadság számomra, hogy már nem kell állandóan a gyerekeim sarkában lennem, attól félve, hogy magukra rántják a könyvespolcot, leesnek a lépcsőn, lenyelnek valamit, kiszaladnak az utcára, vagy csinálnak percenként három életveszélyes dolgot. Úgy mehetek aludni este, hogy tudom, nem fognak felébreszteni óránként, ez pedig maga a mennyország. Nem hiányzik kicsit sem, hogy folyton más emberek – még ha a gyerekeim is – igényeit kelljen kielégítenem.

Meg fogom kérdezni, hogy megfoghatom-e a babádat, és boldog leszek, ha megengeded. Oda meg vissza leszek tőle, mert továbbra is imádom a babákat, és nincs annál jobb érzés, mint egy új életet tartani a karomban. De ez nem azért van, mert vágynék rá, hogy újra végigcsináljam. Szerettem a babás korszakot, de köszönöm, elég volt belőle.

Megosztás Facebookon