nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
“Tele az internet selejtes férfiakkal” – Egyedülálló anyák vallottak a randizásról

“Tele az internet selejtes férfiakkal” – Egyedülálló anyák vallottak a randizásról

Kislány korunkban majdnem mindnyájan ugyanazt akartuk majdani férjünktől: legyen szép, meg férfias, meg erős, meg gyöngéd, meg megbízható.
Anyám borogass!
f Ajánlom

Harminc után viszont, házassággal, kapcsolatokkal a hátunk mögött, azt hiszem, egészen mást gondolunk vagy legalábbis várunk, képzelünk egy új férfiről. Mivel korábban megkérdeztük a pasikat is, randiznának-e egyedülálló anyukákkal, most a hölgyeket kérdeztük, hogy egyáltalán milyen férfit keresnek ők.

A válaszaik néhol egyáltalán nem is hasonlítanak egymáséra, és valószínűleg gyerekkori elképzeléseikre sem.

“Nem akarok komoly kapcsolatot. Egy ilyen pokoli házasság után engem fegyverrel sem kényszeríthetnek arra, hogy valakivel összeköltözzek, terveket szövögessek, papás-mamást játsszak. Egy időre ilyesmivel senki elő se álljon, elterelgetem a gyereket egyedül, csak bele ne szóljanak, és ne kelljen mindennap ezerféle hülyeségen vitatkoznom. Azt már nem bírtam.

Szóval, visszatérve: legyen fiatal vagy velem egykorú, sportos, szexi, tetovált, tettre kész, időbeosztásában szabad, kitartó az ágyban, nem érdekel, ha flegma egy kicsit, bírom a kölyök arcú pasikat, igazából feküdjön le velem, amikor csak lehetséges, a többi meg nem számít, ott ne kotnyeleskedjen. Az a tervem jelenleg, hogy ilyen fiút szerzek. Semmi esetre se akarjon feleségül venni, ne akarjon velem családot, üsse kő, nem bánom, ha van egy másik barátnője is, akkor legalább tutira nem akar elköteleződni. Ki kell pihennem egy kicsit, ami mögöttem van.” Sára, 36

“Tele az internet selejtes férfiakkal. És mindegyik egyből szexet akar, amikor ott áll az adatlapomon, hogy komoly kapcsolatot keresek.

Mire gondol? Feljöhet-e hozzám, kérdezi. Miért jöhetne? Eddig tíz mondatot váltottunk! Nem tudom ésszel felfogni, mi történik itt. Vagy komplett idiótákkal találkozom a netes térben, vagy érzelmi nullákkal, esetleg huszonkét éves kéjsóvár kisbabákkal. Miért akarnék én találkozni vele, miután elküldte magáról a képet? Arról a részéről persze. Megőrült?

Szeretnék pedig – most mit mondjak – egy rendes embert. Akire lehet számítani. Hozzám ne járogasson nap közben meg éjszakánként titokban, engem vállaljon fel. Ez a másik, hogy írnak nekem, hogy nem lennék-e a szeretőjük, mert a feleségükkel megromlott a viszonyuk. Nem. Nem lennék. Hogy merül fel? Utaltam rá valaha, hogy második akarok lenni? Teljesen ki vagyok akadva rájuk. Azt szeretném, hogy komplett egységként kezeljenek, nem valami kiegészítőként. Olyan férfit keresek, aki bennem gondolkodik. Aki el tudja fogadni, hogy van két gyerekem, én is el tudnám, szerintem, ha neki lenne. De ne játszadozzunk már! Nekem támasz kellene, valaki, akivel megoszthatom a bánatomat, a nehézségeimet, aki ott lesz, ha baj van, ha rosszul vagyok, ha valami nem sikerül, akivel utazhatok, együtt lehetek vasárnap délután. Valami teljesre vágyom. De mintha teljesen egyedül lennék ebben.” Lilla, 39

“Hát, jó kérdés… szeretném, mondjuk, ha elvált lenne, vagy nagyon jó fej egyedülálló, mert három gyerekem van, és nem tudom elképzelni, hogy olyannal állok össze, akinek fogalma sincs a gyerekekről, arról, hogy mit jelent éjszakázni, lehányt pólóban S.O.S. takarítani, ügyeletre menni, lázat csillapítani, kakit kitörölni, gyerek miatt karikás szemmel ébredni, rondának lenni, mert éppen arra nem volt időm, hogy a make-upom tökéletes legyen.

Szóval nem kizárt, hogy egy gyermektelen férfi ezt megugorja, csak nem túl valószínű.

Az átmeneti időben, amíg ilyet nem találok, jobb híján szeretőzök, de ezekben az esetekben mindig rájövök, hogy nagyon gyorsan lepörög egy ilyen kapcsolat. Mármint, érted, előfordul, hogy a vágy sokáig kitart, de néhány hónap után azért nagyon hiányzik már egy kis lelki támogatás.

Persze, nagylány vagyok, igyekszem helyén kezelni, de teljesen szerintem sosem fogom tudni. Nem tudok egy férfit félig szeretni. Nem megy. Így-úgy elfogadhatom, hogy csak szeretőnek akar, de sosem voltam valami férfias ebben: ha már lefekszünk, akkor én őt, ott legalábbis akarom, valahogy nem csak a testét. Ha nem is mutatnám be a gyerekeknek egyből, de ez a szextárs szöveg, nálam ilyen nincs. Tudom, hogy ez így nem teljesen értelmes, de úgy tudom megfogalmazni, hogy akkor szeretek, és kész. Na de ha jönne egy vicces, vagány, belevaló, szexi és gyerekbarát pasi, én mondjuk azt szeretném. Halkan hozzáteszem, hogy van még két kutyánk és egy tengeri malacunk, de ez, gondolom, igazán nem lehet már probléma.” Flóra, 34

“Legyen annyi pénze, hogy ne kelljen eltartanom. Ez nagyon gázul hangzik, de mivel két pasim volt, akit eltartottam, most már szeretném ezt leszögezni. Az is következik ebből, hogy legyünk egyenlőek. Nem akarok többet huzakodni. Annyit veszekedtem már eddig életemben, hogy elfogyott minden szusz belőlem. Szeretnék megegyezni, együtt gondolkodni. Nekem nagyon fontos egy férfiban, hogy szellemileg társam legyen, ez is valamiféle elvárás.

Jó néhány randim fulladt kudarcba, amikor kiderült, hogy a világnézetünk gyökeresen különbözik.

Szerinte hülyeség a feminizmus, vagy minden menekült menjen haza, vagy ő Trumpra szavazna, esetleg a húsvét egy buddhista ünnep – nem viccelek, hallottam ilyet –, hát, köszönöm, én ilyenkor többet nem jelentkezem. Volt pasi, aki elmondta, hogy igazából huszonöt felett nem is ismerkedik. Néztem rá, hogy ugye látta az adatlapomon a koromat? Mondta, hogy nálam kivételt tett. Könnyekig meghatódtam, és letiltottam a számát. Azt hiszem, valamiféle összhangra várok. Hogy működjön köztünk az a dolog. Az áramlás, a flow, a gondolat, a kémia. Ilyesmi.” Lili, 36

“Nekem nem kell férfi, annyit láttam már, annyit idiótát megismertem az utóbbi két társkeresős évben, hogy becsuktam a kaput, viszontlátásra, én berendezkedem egyedül, hozzám ne jöjjenek, ne keressenek, mert halálosan kifáradtam a marhákkal való parttalan chatelésben és randizásban. A nyugalmat jobban értékelem a káosznál.” Erika, 40

Megosztás Facebookon