Így segíthetsz az elsős gyermekednek, hogy megszeresse az iskolát

Vegyes érzésekkel készült az iskolára, mert miközben nagyon várta, tűkön ült, hogy mikor lesz már ő is nagy iskolás, azért ott volt benne az ismeretlentől való félelem. A kis biztonságos, meleg ovis fészekből, ahol még csak játszania kellett, hirtelen átkerült a riasztó, ridegnek tűnő, követelményekkel teli iskolarendszerbe. Ha belegondolunk, természetes, ha a gyerekeink kicsit megkergülnek ilyenkor, ilyen nagy nyomással harmincévesen is nehezen boldogulnánk, nemhogy hatévesen.

Szülőként a mi feladatunk, hogy csökkentsük gyerekeinkben ilyenkor a feszültséget, és igyekezzünk az iskola pozitív oldalát kidomborítani. Bármit is gondolunk magunkban a mai oktatási rendszerről, a cél mégiscsak az, hogy a gyermek szeressen iskolába járni, ha már ott tölti a napjai nagy részét. Nan Silver, a Rules for Parents könyv írója az alábbi tanácsokkal látta el az első osztályba lépő gyerekek szüleit, hogy könnyebben vegyék a gyerekekkel együtt ezt a nagy váltást, ami az iskolakezdés jelent.

Legyél pontos

Kisgyerekkel persze nem egyszerű bárhova időben elindulni, mégis megéri a fáradságot, hogy pontosan érkezzetek az iskolába. A gyermek kívülállónak érezheti magát, ha már mindenki ott van, amikor ő megérkezik az osztályba. Ha háromnegyed nyolcig kell beérni a suliba, akkor vidd oda fél nyolcra, így már területen belül várhatja a többieket, ami jót tesz az önbizalmának, kevésbé lesz szégyellős, nem érzi azt, hogy kimarad valamiből, ami a többi gyerek közös kis titka marad.

Ugyanilyen fontos az is, hogy a tanítás végén pontosan érkezz érte, mert ha egyedül kell álldogálnia, miközben végignézi, ahogy az osztálytársai az anyukájukat ölelgetik, az egyik legmagányosabb érzés lehet számára. Ha nem tudod megoldani, és látod előre, hogy később érsz majd oda, akkor beszéld meg vele reggel, mondd el azt is, hogy miért késel, hogy ne legyen nagyon csalódott délután.

Kontrolláld a szorongásodat

Nehéz elengedni a gyereket, a legtöbb szülő számára ugyanúgy ijesztő, hogy iskolába kerül, mint a gyereknek. A saját szorongásainkat azonban nem tehetjük át a gyerekre, hogy már azelőtt tartson az iskolától, mielőtt bele tudna melegedni. Volt olyan ismerősöm, aki egész nyáron azon sopánkodott a gyerekének, hogy vele milyen borzasztó dolgok történtek a suliban, aztán csodálkozott, hogy a kisfia már az első nap sem akart bemenni az iskolába. Ez persze szélsőséges eset, a legtöbben ennél sokkal finomabban nyilvánítjuk ki a véleményünket az iskoláról, de ebben az időszakban igyekezzünk csak lelkesítően nyilatkozni róla. Ha mi szorongunk, akkor még a végén úgy dönthet a gyermek, hogy az iskola egy veszélyes hely, amitől jobb távol tartani magát.

Működj együtt a tanítókkal

Az emberi természetből fakad, hogy mindig a tanárt hibáztatjuk, ha valami nem megy jól az iskolában. De a hibáztatás még sosem vezetett megoldáshoz, úgyhogy ezt a hozzáállást érdemes hanyagolni. Ha megvádolod a tanárt, akkor védekező állásba kényszeríted, ami nem konstruktív helyzet. Inkább fejezd ki az aggodalmad a gyermekeddel kapcsolatban, és kérdezd meg, hogyan tudnátok szülő-tanító párosként együtt megoldani a problémát? A tanárok örülnek neki, ha azt látják, hogy a szülő érdeklődik a gyermeke iskolai élete iránt, de azt – érthető módon – már nem annyira szeretik, ha meg akarja nekik mondani egy anyuka, hogy hogyan kellene tanítaniuk.

Azért is fontos az együttműködés a tanítókkal, mert tőled kaphatnak információkat arról, hogy mit mesél otthon a gyermek az iskoláról, hogy érzi magát az új helyzetben. Például vannak gyerekek, akik a suliban teljesen nyugodtan viselik a megpróbáltatásokat, aztán otthon sírják ki magukból a feszültséget. Erről érdemes informálni a tanítókat, hogy jobban értsék a gyermeket, könnyebben találjanak utat hozzá. Ha egymást segítő kapcsolatban vagy a tanítókkal, akkor csak jót teszel a gyermekeddel.

Hallgasd meg a gyermeked

Egyrészt tudnod kell, mi történt az iskolában, másrészt pedig az osztatlan figyelmeddel erősíted is a gyermekeddel a kapcsolatodat. Mindennap legalább 15 percet tölts el vele úgy, hogy meséltesd magáról. Egyértelmű, hogy arra a kérdésre, hogy “mi volt ma az iskolában?” azt fogja válaszolni, hogy “semmi”, úgyhogy vértezd fel magad mélyreható, részletekbe menő kérdésekkel, amikor leülsz vele beszélgetni. Okosan kell csinálni, hogy ne tűnjön vallatásnak, mert az megint csak ahhoz vezethet, hogy a gyermek ki akar menekülni a szituációból. És azt mondani sem kell talán, hogy amikor válaszol a kérdésre, akkor hallgasd is meg értő füllel a válaszát.

Segítsd a példáddal a beilleszkedést

Az iskolai közegben újra be kell illeszkednie, ami már egy fokkal nehezebb, mint az oviban volt. A szociális készségeket a saját példáddal erősítheted a legjobban, ebben az iskolakezdési időszakban érdemes ennek extra figyelmet szentelned. Az olyan alapvető szabályokat erősítsd benne, mint hogy nem vágunk mások szavába vagy segítünk másoknak, ha úgy látjuk, szükségük van rá. A másoknak segítést például a legjobban a házimunkában való aktív részvétellel tudod nekik megtanítani, amivel mindenki jól jár.

Ne tömd tele a naptárt

Egy hatéves gyereknek nincs igazán szüksége mindenféle iskola utáni tevékenységre. Reggel nyolctól délután négyig távol kell lennie tőled és az otthonától, amitől eleve kimerül, és valószínűleg frusztrálttá is válik a nap végére. Erre felesleges rápakolni még különórákat, hacsak nem ő maga könyörög értük. Előfordulhat, hogy az osztálytársait látva belelkesedik valamilyen szakkörre, és ki akarja próbálni, ilyenkor persze hagyni kell neki, de azt is meg kell engedni, ha ki akar később szállni belőle. Az a legjobb, ha bízol a gyermekedben, mert ha figyelsz, akkor a tudtodra fogja adni, milyen iskolán kívüli tevékenységek érdeklik igazán.

Olvass többet az iskoláról:

• Iskolakezdés: rövid szünetek jellemzik a 2016/2017-es tanévet
• “Remélem, élvezed a nyarat, köszönöm a szép rajzot” – az iskola, ahol nyáron levelet ír a tanító
• Az iskola, ahol tantárgy az internet