nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
Tanárok, óvónők vagy szociális munkások lennének az állami gondozott gyerekek

Tanárok, óvónők vagy szociális munkások lennének az állami gondozott gyerekek

Megdöbbentő különbségeket tapasztalt az SOS Gyermekfalvak az állami gondoskodásban és a családban felnövekvő gyerekek jövőképe kapcsán. Előbbiek ugyanis jóval szerényebbek képzelik el életüket, legszívesebben tanárok, óvónők vagy szociális munkások lennének.
SOS Gyermekfalvak
f Ajánlom

Az alapítvány felmérésében a 11-18 év közötti gyereket arról faggatta, hogy felnőttkorukban milyen szakmában helyezkednének el a legszívesebben. A 239 megkérdezett gyermek közel fele családban (49 százalék), míg a másik fele (51 százalék) gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedik Békés, Bács-Kiskun és Vas megyékben.

Az SOS Gyermekfalvak felmérése alapján a gyerekek vágyaira is kihat, hogy családjukban nőnek-e fel. A gyermekvédelmi gondoskodásban, nevelőszülőkkel élő gyerekek 9, míg a családban élők 36 százaléka választana magának magasabb kvalifikációt igénylő szellemi munkát. A szülőkkel élők többnyire magasabb presztízzsel és magasabb jövedelmi szintet ígérő szakmát választanának, úgymint mérnök, orvos, cégvezető, ügyvéd, programozó, könyvelő. A gyermekvédelemben élők ezzel szemben alacsonyabb jövedelemmel járó, nem slágerszakmákban képzelik el a jövőjüket, mint a szociális munkás, tanár vagy az óvónő.

A sporttal kapcsolatos tevékenységek mindkét csoportnál népszerűek, a gyermekvédelmi gondoskodásban élők 6, a családban nevelkedők 8 százaléka szívesen sportolna felnőtt korában. A gyermekvédelemben élők közül a legtöbben kertészek, bolti eladók vagy fodrászok lennének. A családban élő gyerekeknek ugyanakkor alig egyetlen százaléka választaná ezeket a szakmákat.

“A gyermekvédelemben élő gyerekek kevésbé mernek nagyot álmodni, legtöbbjük el sem tudja képzelni, hogy lehet belőlük valaki. Még ha képességeik megvannak is hozzá, nem mernek elindulni azon az úton, nem hiszik el, hogy sokkal többre vihetik, mint a szüleik. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a szülők elvesztése – akár csak átmenetileg is – komoly önértékelési zavarokhoz vezet. Másrészt a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek legnagyobb része szegénységben élő, aluliskolázott családokból érkezik. Mindez negatívan hat motivációjukra és pályaképükre. A pozitív jövőképhez biztonságérzet, önfeledt gyermekkor és megfelelő felnőtt minták szükségesek” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

Megosztás Facebookon