A bűntudatom fő forrása a gyerekeimmel való kapcsolatom. Elég időt töltök velük? Túl szigorú vagyok? Túl sokat várok el tőlük? Visszafordíthatatlan pszichés károkat okoztam vajon nekik azzal, hogy tegnapelőtt kiabáltam velük, amikor összevesztek valami apróságon? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek bennem, amikor lefekszem aludni. Jó, túl sokáig azért nem rágódom rajtuk, mert az egyévesem minden reggel 5-6 között kelt, úgyhogy este tízkor már nem kell segítség, hogy gyorsan elaludjak. De azért mégis, minden áldott nap megkérdőjeleződik bennem, hogy elég szoros-e a kapcsolatom a gyerekeimmel, eleget adok-e nekik az anyai törődésből, szeretetből.
Olyan gyorsan felnőnek, olyan hirtelen kell döntéseket hoznunk, nincsenek perceink töprengeni azon, hogy most jól döntünk vagy sem, csak utólag bánkódhatunk maximum. Nincs idő arra, hogy túl sokáig tipródjunk és tudatosan megtervezzük a kapcsolatépítést a gyerekeinkkel, a legapróbb pillanatok számítanak a leginkább. Épp jókor jött szembe egy cikk, amiben azt olvastam, hogy ha esténként feltesszük magunknak a következő kérdést, akkor elmúlik a bűntudatunk, mert ráébredünk, hogy kis gesztusokban, de mindennap épp elég figyelmet és szeretetet adunk a gyerekeinknek egyenként. A kérdést minden gyerekünkre külön kell feltenni:
“Hogyan mutattam ki a szeretetemet, figyelmemet ____ felé ma?”
A vonal helyére értelemszerűen a gyerekeink nevét kell behelyettesíteni. Ez a kérdés tényleg hatásos, rájöttem, amikor feltettem magamnak, hogy a legnagyobb lányommal kettesben kávéztam, és meghallgattam, milyen izgatott a mai nap miatt, a középsővel kettesben buszoztam, és nevettünk a kinyithatatlan esernyőnkön, a kicsivel pedig volt egy hajnali órám kettesben, amikor a kockáit pakolgattuk. Mind a három gyermekemnek jutott ma is anyás pillanat, még ha nem is nagy horderejű, de olyan, ami csak az övék. Kis dolgok, de remélem, számukra is olyan jelentőségteljesek, mint nekem. A bűntudat elröppent, és remélem, így is marad, ha számomra megnyugtató módon tudok válaszolni majd minden este erre a kérdésre.
Olvass még többet az anyaságról:
- Drága Anyukák! Pont elég jók vagytok!
- 40 dolog, amiért anyukaként nem vagyok hajlandó többé bűntudatot érezni
- Segítség! Rossz anya vagyok?
Koltai Róbert betekintést engedett otthonába, és rögtön el is állt tőle a szavunk
A világ egyik legunalmasabb városa alig két órára van Budapesttől
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Zuhanás, repülés, üldözés – A pszichológus elárulta, mit jelentenek a leggyakoribb álmok
