Tényleg ne vigyétek ki a kicsiket a déli verőre!

Alapvetően két ügyért gondolom azt, hogy lassan  utcára fogok menni – többért is, de azok most nem tartoznak ide.

Az egyik: “mindenki olvassa el a címkéjét annak, amit megvesz!”, a másik, hogy egyrészt ne vigyük a kicsiket napra, déli verőre, a másik, hogy tényleg adjunk már azokra a kis kopasz kobakokra egy nyomorult sapkát. De komolyan.

Ha muszáj, akkor muszáj

Hét végén kitört a kánikula, mindenki menekült a strandokra. Mi is. A transzfer most nagyobb családi szervezést igényelt, ezért a lehető legrosszabb időben értünk a  víz mellé. Pedig erre kínosan szoktam ügyelni, de most rosszul jött ki. Nem baj, vettünk egy sátrat pár éve (pár ezer forintos beruházás volt)  pont ezért, vittünk játékokat, színezőt és mindent, amivel le lehet foglalni egy kicsit. Tudom, hogy nem könnyű, az én gyerekem sem az a “leteszem a sarokba, ott marad” alkat, de ha muszáj, akkor muszáj. Behúzódtunk egy fa alá, és próbáltuk kibekkelni a veszélyzónát.

A gyerekmedence mellett viszont azt láttam, hogy dugig van aprónéppel és talán, ha 5 százalékukon van sapi. Hogy hányan voltak bekenve, azt nyilván nem tudtam csekkolni, nem mentem körbe megszaglászni őket. Nem hittem  a szememnek, a nap úgy tűzött, hogy bizsergett az összes receptorom, amíg a mosdóig elmentem, a vízben pedig 3 hónapostól, kisiskolás korig ugrabugráltak a kopasz buksik.

Nem karantén, csak napvédelem

Két tábor van, az egyik sötét zsugorfóliában meri csak kivinni a gyereket a napra, a másik szerint megint csak valami hiszticunamiba kerültünk a nappal, napsütéssel kapcsolatban. Ebben középutas vagyok – napsütés, D-vitamin kell, de fontos, hogy közben figyeljünk a megfelelő védelemre is.

A picike babákat tényleg jó lenne 11 és 16 óra között nem kivinni a napra. Nem kell persze karanténba zárni a családot, jó árnyékolással ez azért nem annyira kivitelezhetetlen. Babakocsihoz tartozó napernyő, tetejéről lelógatva anya sálja, hordozott babáknál szintén sapi, könnyű anyagok. Pont itt, a strandon láttam egyszemélyes kis babasátrat is, nem tűnt puccos dolognak, viszont praktikus.

Sapkából pedig millióféle van egyébként, erre szoktam nyaranta áldozni; ha mázlim van, egy sapi két szezont is kibír, előnyben részesítem az UV-szűrőset. De pár száz forintért kaphatunk egyszerű, könnyű fejfedőt is – jó, ha nagy karimája van –, turiból, innen-onnan, egyszerűen dobjuk be a babakocsi aljába, a táskánkba, ha valamiért pont a villamosmegállóban érne minket a 12 óra, legyen mit a gyerek, gyerekek fejére tenni. De ha van nálunk nagyobb textilzsebkendő, azt is ráköthetjük. Csak legyen rajta valami.

Tudom, néha képtelenség mindenre odafigyelni, magam is sokszor vagyok szétcsúszva, adott esetben szétszórt, ezért úgy cselezem ki saját magamat, hogy ami fontos, abból igyekszem mindenhova dugdosni egy darabot.

Erre az időre érdemes még vadászni vékonyka, hosszú ujjú fehér pólót és a babakocsiból kilógó térdeket is ajánlott könnyű anyaggal letakarni, az egyéb kilógó részeket pedig gyerekeknek való, biztonságos napkrémmel bekenni. Túlöltöztetni viszont nem szabad a babákat, mert akkor sokkal könnyebben megfáznak, ha beérünk velük a hűvös lakásba.

És persze itassuk őket, sok-sok vízzel.

Nincs ezekben semmi új infó, számtalanszor elhangzik minden fórumon, már én unom magam, tényleg, de azokra kis gyerekkobakokra valahogy mégsem kerül rá az a nyiffadt sapka.

Akinek meg nehéz elképzelni, hogyan érezheti magát egy pici, kötözze oda magát egy székhez a Blahán 12 órakor. Ha arra járok, és lesz nálam, talán adok neki vizet.