Baba

Mikortól van szüksége egy kisgyermeknek barátokra?

Kötődnek-e már egymáshoz a háromévesek? Min alapszanak a kicsik barátságai, és elkísérhetnek-e felnőttkorig? Néhány anyukával és gyermekpszichológus szakértőnkkel eredtünk a válaszok nyomába.

Amikor Barbarát, egy ötéves kislány és egy kétéves kisfiú anyukáját faggatom, vannak-e már barátai a gyerekeinek, határozottan rávágja: „Oviskorban szerintem még csak játszótársra van szükségük. Laura nagyjából 3 éves korától játszik szívesen másokkal. A »barátok« listája folyton változik, mindig az az aktuális cimbora, akihez friss élmény köti. A korábbi lakhelyünkön, a szomszédban volt egy kislány, akivel napi szinten bandáztak. Aztán elköltöztünk és megkopott a kötelék. Most az ovis társak a barátok, de ezek inkább haverságok.”

Mikortól van szüksége egy kisgyermeknek barátokra?

Kell ez együttlét

Melinda kisfia kétéves lesz, ősszel kezdte a bölcsit.  
„Zétény most kezd nyitni a többiek felé. Ez a korosztály még többnyire egyedül játszik, de azért neki is vannak már kedvenc csoporttársai, akiket többször emleget. A keresztlányom két évvel idősebb nála, vele már magabiztosabban eljátszik, de úgy látom, szeret egyedül is lenni. Jellemző, hogy ami tetszik neki, azzal játszik, és ha becsatlakozik valaki, nem zavarja, de csak azért nem kapcsolódik, mert másokat leköt egy játék. A dadusok szerint 3 éves kora körül talál majd barátokra, de a bölcsi, a megszokott közösség felgyorsíthatja ezt a folyamatot.”

Szekeres Veronika a Lélekkel az Egészségért Alapítvány gyermekpszichológusa szerint már a bölcsis-ovis korosztálynak is szüksége van a közös játékban szerzett tapasztalatokra. Minél előbb kerülnek hasonló korúak társaságába, annál jobban fejlődnek a társas készségeik. Már a pár hónapos babák reagálnak is egymás jelenlétére: mosolyognak, sikongatnak, nyújtják a kezüket a másik felé. A kortársak nagymértékben hatnak a személyiségfejlődésre, az együttlét során tanulják meg képviselni magukat és elfogadni a másikat. A legtöbb kicsi számára ugyanakkor ambivalenciát is jelent a gyermektársaság, hiszen szeretne kapcsolódni, ugyanakkor félelmet keltő, kiszámíthatatlan közegnek látja. A gyermektársaság az első lépés lehet az anyáról való leválás folyamatában. Ha jól éli meg ezt a folyamatot, tudni fogja: úgy lehet távol az anyukájától, hogy közben bármikor visszatérhet hozzá.

„Azt mondják egymásról, hogy barátok”

Mikortól van szüksége egy kisgyermeknek barátokra?„Hanna (3 és fél éves) a bölcsi utolsó hónapjaiban talált igazi barátra egy kisebb fiú, Botond személyében. Bár én ezt inkább kölcsönös rajongásnak látom, ők azt mondják egymásról, hogy barátok. Egész nyáron nem találkoztak, de nem volt olyan nap, hogy ne emlegették volna egymást. A kötődésük összehozta a két családot is, bár más-más oviban kezdték a szeptembert, a két család azóta összejár. Boti ovija egy utcára van attól a helytől, ahova Hanna táncra jár. Boti minden alkalommal, esőben, szélben, fagyban megvárja Hannát tánc után, hogy elkísérje az autóig, miközben Hanna megeszi Boti uzsonnáját. Az oviban még nem alakultak ki szoros barátságok, ahhoz több idő kell. Leginkább a vele egykorú kislányok felé nyit, együtt babáznak, főznek a konyhában” – meséli Orsi.

Az igazi barátság kicsit később jön

A gyermekpszichológus szerint a kölcsönösség, az egyenrangúság, az egymás iránti figyelemre, az elfogadásra, valamint a nehéz időkben való segítségnyújtásra épülő barátság csak nagyobb iskolás korban jelenik meg. Előtte a kortárskapcsolatokat gyakran inkább a szülők minősítik barátságnak, ők azok, akik fejlesztik ezt a társkapcsolatot. „Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gyerekek ne barátként értékeljék egymást és barátságnak az együtt töltött időt – hangsúlyozza Szekeres Veronika. – Óvodásoknál az együttes játék és az aktuális érdekek jelennek a barátság motívumaiként. Nagycsoportosoknál már megfigyelhető a szeretet, a védelmezés, a segítségnyújtás is, iskoláskorban a rokonszenvet, a hasonló érdeklődést, a közös élményeket, a szolidaritást, a segítőkészséget, a megbecsülést sorolják a barátság leglényegesebb elemei közé.”

„Kiszúrta magának, azóta elválaszthatatlanok”

Mikortól van szüksége egy kisgyermeknek barátokra?„Alma az ovi első napjaiban kezdett barátkozni – meséli Eszter. – Előtte az egyik barátnőm kislányával töltött sok időt, aki egy évvel idősebb nála. Nagyon felnézett rá, igyekezett utánozni és követte, mint az árnyék. Az oviban aztán kiszúrta Zoét, és azóta elválaszthatatlanok. Egyszerűen odament hozzá és megfogta a kezét. Szereti a gyerekeket és nyitott, de a legjobb barátnőihez hűséges. Az ovin kívül is sokat találkoznak, sok itt a buli, sokszor vigyázunk egymás gyerekeire, együtt járnak úszni és balettozni is. Úgy látom, ezek a kislánybarátságok leginkább a királylányok, pónik, tündérek és sellők iránti közös érdeklődésen alapulnak. Arra is van elméletem, miért Zoét választotta. Alma haja nagyon göndör, szárazon felugranak a tincsek, és neki mindig fontos volt a haja hosszúsága. Zoé volt az egyetlen rövid hajú kislány rajta kívül, szerintem ezért nézte ki magának azonnal.”

Segítsük társaságot találni!

Az is előfordul, hogy egy gyermek ovisként még könnyen nyit a többiek felé, az iskolában azonban nehezebben talál társaságra.
„Bence fiam ovisként szívesebben kötött barátságokat, az iskolában sok a klikk az osztályban, és mivel ő zárkózottabb természet, nem talált még igazi barátra. Mindketten az oviban szereztek először barátokat, a nagyfiam ma is barátként tekint az ovis haverokra. Marcinak (5 lesz) nagyobb a baráti köre, mert sokkal közvetlenebb a bátyjánál. Én úgy látom, ebben a korban a barátságok még elég felszínesek, de számítanak egymásra és számon tartják egymást.”

„Minden gyermekközösségben megfigyelhető, hogy vannak népszerűbb gyerekek, akik könnyen kezdeményeznek, és vannak visszahúzódóbbak, akik nehezebben tudnak felszabadultan játszani a többiekkel – mondja a szakember. – Mivel a gyermekkorban elszenvedett kirekesztettségérzet a későbbi szociális kapcsolatokra és az önértékelésre is kihat, jó, ha segíteni tudjuk abban, hogy megtalálja a játszótársait. Találjunk olyan szabadidős tevékenységet, ahol más gyermekközösséggel találkozhat. Emellett minél több a családon belül is a közös program, annál többször tudja gyakorolni a közösségi lét élményeit és szabályait.”

 Kapcsolódó cikkeink:

Barátok egy életen át

Ha csak a saját gyerekkoromra gondolok, az ovis pajtásaim többségének nevére már nem is emlékszem, a legrégebbi barátnőmet az általános iskola hozta számomra. Eleinte viharos volt a kapcsolatunk, majd más klikkekbe kerültünk, végül középiskolásként elevenítettük fel újra a barátságot, és azóta is számíthatunk egymásra.

„Akit gyerekkorunktól ismerünk, azzal végtelen számú közös élmény, felejthetetlen emlék köt össze minket. Egymással éljük meg a barátság fokozatait, a gyermekkori, serdülőkori sajátosságokat és a felnőtté válás lépcsőit is. A kötődés fokára hatással van, hogy földrajzilag mennyire kerülünk távol egymástól, mint ahogy a személyiségfejlődés is hatást gyakorol a barátságok alakulására. Lehet ezért, hogy gyermekként még jólesett az, hogy sülve-főve együtt voltunk, felnőttként viszont frusztráló lehet, ha valaki minden lépésünkről tudni akar. Ahogy felnövünk, kialakul a saját életstílusunk, mások lesznek az igényeink, és másfajta kapcsolatokra is vágyhatunk. Ha a gyerekkori barátságaink nem fejlődnek velünk együtt, akkor könnyen kikopnak az életünkből. Viszont ha minderről őszintén tudunk beszélni, fel merjük vállalni ezeket a változásokat, akkor a barátság együtt tud fejlődni velünk, és a gyermekkori kapcsolat is felnőhet hozzánk, az immár felnőtt emberekhez” – zárja gondolatait a szakértő.

Magányos játéktól a papás-mamásig

Mérei Ferenc pszichológus óvodások csoportos együttlétét vizsgálva kategorizálta a kicsik közös tevékenységét.
„Kezdetben magányos semmittevés jellemző a gyerekekre, amikor szemlélődnek, megfigyelik a többieket és a játékokat, majd a magányos játék, amikor már játszanak, de még egyedül vannak – ismerteti a különböző szakaszokat Szekeres Veronika. – Ezután a csoportos együttlét következik tevékenység nélkül, amikor az azonos helyen lét a lényeges. A következő szint az együtt mozgás; valamelyik gyermek elkezd nyuszit játszani, többen hozzácsapódnak, és néhány perc alatt akár az egész óvodai csoport nyusziugrással közlekedik. Az összedolgozás, a közös tevékenység 4-5 éves korban figyelhető meg, ekkor már ugyanazzal a tárggyal együtt játszanak, közösen alkotnak valamit. A legfejlettebb szint a szervezett együttes tevékenység, itt már kialakulnak a csoportszerepek és története is van a játéknak (pl. papás-mamás vagy boltos játék).

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top