nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Baba
Alváshiány? Tényleg bele lehet őrülni!

Alváshiány? Tényleg bele lehet őrülni!

Amikor egy anyuka arról panaszkodik, hogy mennyire fáradt és milyen keveset alszik, nagyon ritkán vesszük komolyan a bánatát. Pedig az alváshiánynak nagyon súlyos következményei lehetnek.
Fodor Marcsi
f Ajánlom

Alváshiány? Tényleg bele lehet őrülni!– Először akkor sejtettem, hogy baj van, amikor halott nagyapám szelleme megjelent az ágyam lábánál, és elkezdett beszélni hozzám. Ám a legijesztőbb az volt, amikor másnap láttam, hogy a másfél éves fiam feje 360 fokban körbefordul a nyakán. Aznap rádöbbentem, hogy nem bírom tovább. Segítséget kell kérnem. Judit, aki mindezt átélte, nem őrült meg. Egyszerűen csak álmos volt. Nagyon. Tizennyolc hónapnyi virrasztás után ez nem csoda. A fia rettenetes rossz alvó volt, és nemhogy hathetes korára nem aludta át az éjszakát, de hat hónapos korára sem került ehhez közelebb. Judit pedig másfél éven át nem aludt többet két óránál többet egyhuzamban. A férje a munkája miatt nem tudta felváltani még hétvégéken sem, a rokonai pedig távol laktak. Egyedül kellett hát gondoskodnia a nagyon rossz alvó gyerekéről, és virrasztani vele együtt hosszú-hosszú hónapokon át.
Judithoz hasonlóan minden éjjel anyák milliói virrasztanak gyermekeik mellett anélkül, hogy tudnák, az extrém alváshiány számtalan egészségügyi gondot okozhat. Fokozza a szülés utáni depresszió kockázatát, és extrém esetben akár idegösszeomláshoz is vezethet.
– Soha nem gondoltam, hogy ennyire durva lehet az alváshiány. Először csak állandóan fáradt voltam, úgy éreztem magam, mint egy zombi. Minden olyan tompán és távolról jutott el hozzám. Nem volt sehol menekülés. Az utcán pánikrohamok törtek rám, úgy éreztem, követ valaki és el akarja rabolni a fiam. Mindenkiben ellenséget láttam. Az eszemmel tudtam, hogy csak az alváshiány okozza a gondjaimat, de ez nem segített. Folyamatosan kimerült voltam, hiszen gyakran úgy tűnt, hogy a gyerekem soha nem alszik. Próbáltam minden alkalommal lefeküdni, amikor ő is, de a rövid, félórás alvásokból csak még fáradtabban ébredtem.

Nem szabad legyinteni rá

Bár azt mindenki tudja, hogy az újszülöttek rosszul alszanak, és hogy sok anyuka szenved ettől, azért a hallucinációk és a pánikroham túlzott reakciónak tűnik. Szakértőnk, Nagy Brigitta pszichológus szerint az ilyesmi valóban előfordul.
– Az alváshiány tüneteit nagyon is komolyan kell venni – magyarázza. – A mai nők hajlamosak a túlzott áldozatokra, és sajnos nem mindig a jó helyen. Ha egyéves korig nem sikerül kialakítani az éjszakai alvást, érdemes szakemberhez fordulni. Nem szabad túl hosszan a játszótéri tanácsokkal próbálkozni. A szakértő sokat tud segíteni, és néha már az is megnyugtatja az embert, ha átbeszélik vele a problémát.
Az alváshiányt ugyanis nem szabad könnyen venni, mert sok nőt valódi depresszióba taszít a fáradtság. Mivel nem látjuk, amikor valaki minden éjszaka ébred, és megbecsülni sem tudjuk, hogy valójában mennyit alszik, az emberek többsége hajlamos csak legyinteni, amikor egy kismama erről panaszkodik.
„A kicsi babák már csak ilyenek!” – vonják meg a vállukat nemcsak a rokonok, de még a védőnő is. Ha a gyerekkel rendben van minden, akkor nem lehet gond. Ám az álmatlanul virrasztó anyák számára már nem ilyen könnyű lapozni. Az alvás ugyanis éppen olyan alapvető életfunkció, mint az evés. Senkitől nem várjuk el, hogy háromnapi éhezés után ugyanolyan friss legyen, mint egy jóllakott ember. Ám a kialvatlan anya ritkán nem talál értő fülekre, még ritkábban kap konkrét segítséget.

Alváshiány? Tényleg bele lehet őrülni!

Miért nem hagyod aludni?

– A rokonsorsú barátnőimmel legalább ki tudtuk magunkat panaszkodni anélkül, hogy hibásnak éreztem volna magam. Ám azoktól az anyáktól, akik arról áradoztak, hogy ők már 7-kor leteszik a gyereket aki csak 14 órai nyugodt alvás után ébred fel másnap reggel 9-kor, a falnak tudtam volna menni – emlékszik vissza Judit. – Különösen akkor, ha megpróbáltak tanácsokat is adni. A legjobb, amit kaptam így hangzott: „Nem értem, mit kell ezen annyit faksznizni. Csak le kell tenni a gyereket és kész.” Legszívesebben megráztam volna az illetőt, és az arcába kiabáltam volna: mit gondolsz te, én szándékosan tartom ébren a saját gyerekem? Szerinted nem hagynám ott az ágyában, ha lehetne? Szerinted én keltem fel az éjszaka közepén, hogy megölelgessem? Én ragaszkodom az esti meséhez, a vízhez, ahhoz, hogy százszor is visszamenjek hozzá ahelyett, hogy leülnék vacsorázni?
Nem tagadom, hosszú évek alatt minden praktikát kipróbáltam, amit csak tanácsoltak. Hagytam őket sírni, adtam nekik homeopátiás bogyókat, aludtam mellettük a földön, velük egy ágyban, meséltem, énekeltem, egyszer még a jógatanárom módszerét is kipróbáltam, aki szerint pár percnyi „ommm”-ozós duruzsolás álomba meríti a gyereket. A másfél órai zümmögésnek csak annyi eredménye lett, hogy a szám teljesen elzsibbadt – de a fiam kicsit sem lett álmosabb tőle.

Súlyos következmények

– A világtörténelem során az alvásmegvonás mindig is a legkegyetlenebb kínzások közé tartozott, nem ok nélkül. Már egyetlen éjszakai virrasztás is komolyan megváltoztatja az agy működését. Először az olyan magasabb rendű funkciók kezdenek el csökkenni, mint a tervezés képessége és a tervek végrehajtásának képessége. Az ember ilyenkor elfelejti, mit is akart mondani vagy miért is indult el a másik szobába. Aztán eltűnik a kreativitás és a viselkedés egyre kiszámíthatóbbá, sematikusabbá válik – állítja pszichológus szakértőnk. – Ha az alvásmegvonás tartóssá válik, egyre gyakoribbá válnak a hangulatváltozások – az ok nélküli idegesség, ingerlékenység, akár paranoia. A mentális tünetek mellett pedig egyre gyakoribbá válnak a testiek is: egyre ügyetlenebbé válik az ember, gyakrabban botlik, elesik, és minden kiesik a kezéből. Ha valaki még ekkor sem tudja kialudni magát, extrém esetekben előfordulhatnak pánikrohamok és hallucinációk is. Ilyenkor már mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.
Hallucinációinak megjelenésekor Judit is ezt tette, így szerencsére a tünetei hamar megszűntek. Pokoljárása ellenére ma már nosztalgiával emlékszik ezekre a hónapokra, és azt állítja, hogy volt némi nyeresége is ennek az időszaknak: az a különlegesen erős kötődés, amely fia és közte formálódott, és amely máskülönben talán soha nem jött volna létre.

 Tehát ha úgy érezzük, tüneteink már nem enyhíthetők egy kiadós pihenéssel és hosszabb ideje fennállnak, ne féljünk szaksegítséget kérni, legelőször is mi magunk forduljunk pszichológushoz.
Ha a gyermek alvásproblémái nem szűnnek, érdemes alváslabort és esetleg ezzel egy időben erre szakosodott gyermekpszichológust felkeresni. Sok esetben a területi nevelési tanácsadóban is tudnak segíteni, illetve eligazítani, hogy hova fordulhatunk a problémánkkal. Egy a lényeg: semmiképpen ne legyintsünk rá.

 

Megosztás Facebookon