Sovány gyerek, dundi gyerek

Az újszülött állapotát, érettségét természetesen nem csupán születési súlya alapján ítéljük meg. Makkegészséges kis vasgyúró lehet a csupán 2,5 kilogrammal született baba, míg közel ötkilós társa talán intenzív osztályra kerül, mert olyan rossz állapotban van. A születési súlynál tehát sokkal lényegesebb szempont, hogy a kisbaba időre született-e, egészséges-e, hogyan birkózik meg a méhen kívüli életre történő átállással, szövődménymentes volt-e a várandósság és a szülés. Az első súlyadatból még azt sem tudjuk megjósolni, szálfatermetű, tagbaszakadt lesz-e a kis jövevény felnőttkorára, vagy inkább vékonyka, izmos, alacsony. Több támpontot ad, ha közben vetünk egy gyors pillantást a szülőkre, nagyszülőkre is, alapvetően ugyanis a genetikai tényezők határozzák meg, milyen testalkatú gyerek, majd felnőtt lesz az újszülöttből.

Eleinte mindenki dundi

A csecsemők legjellegzetesebb tulajdonsága a kifejezetten gömbölyded testalkat. Már a méhen belüli élet utolsó hónapjaiban is tekintélyes zsírtartalékokat halmoznak fel, s a növekedés az első hónapokban szédítő sebességgel folytatódik. A kezdeti, legfeljebb hét-tíz százalékot kitevő súlyesés után a második, legkésőbb a harmadik hét végére nyeri vissza születési súlyát az egészségesen fejlődő, hatékonyan táplálkozó kisbaba. Az első hónapban négyszáz gramm az átlagos gyarapodás. Ettől kezdve havonta legalább félkilónyi többletet várunk, de gyakran előfordul, hogy minden hónapban egy kilóval ugrik tovább a mérleg nyelve. Az egyéni különbségek ezen a területen is nagyok lehetnek. Előfordul, hogy az eleinte havi egy kilónál is többet hízó kisbaba gyarapodása négy hónapos kora táján lelassul, míg az első időktől kezdve éppen csak a minimumot hízó baba hosszú hónapokig tartja egyenletes növekedési iramát. Négy-hat hónapos kortól kezdve egyébként is lassulni kezd a gyarapodás: míg féléves korára megduplázza, egyéves korára megháromszorozza születési súlyát az átlagos kisbaba. Az elmúlt évek, évtizedek felgyorsult növekedést tükröző adatai alapján talán közelebb járunk az igazsághoz, ha az utóbbi értékeket egy hónappal korábbra várjuk.
Átlagosan fejlődő kisbaba esetében rendszerint nincs gond, ha azonban a gyarapodás az alsó határértékeket súrolja, vagy éppenséggel sokkal gyorsabb az átlagnál, óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon eleget, vagy túl sokat kap-e enni, vajon egészségesnek tekinthető-e a gyerek, vagy betegség áll a háttérben? A kérdés megválaszolásához előbb az „átlag” fogalmát kell tisztáznunk.

Sovány vagy kövér?
A súlytöbblet vagy hiány pontosabb meghatározásra felnőttek körében a BMI-t, azaz a body mass indexet használjuk. Úgy számíthatjuk ki, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Amennyiben a BMI 25 és 30 között van, akkor túlsúlyról, 30 feletti értéknél pedig már elhízásról beszélünk. Várandósoknál, szoptató anyáknál, gyerekeknél, nagy izomtömegű embereknél a BMI meghatározása nem ad pontos eredményt. Különösképpen igaz ez a csecsemő- és a kisgyerekkorra. Ebben az életkorban nagyszámú, egészséges gyerek adatai (súly a kor függvényében) alapján állapítják meg a „normát”. Az adatokat grafikonon ábrázoljuk, s kapunk egy felső és egy alsó határértéket. A felső érték a 97 százalék, s azt jelenti, hogy az adott korú egészséges gyerekek 97 százalékának az itt megadott érték alatti a súlya. Az alsó érték a 3 százalék, ami annyit jelent, hogy százból kilencvenhét gyerek súlyosabb, mint az itt szereplő érték. A felső érték fölötti testsúly esetén kövér gyerekről, az alsó érték alatt pedig kóros soványságról beszélünk. A táblázat adatait ne értelmezzük mereven, hiszen a kor szerinti súlyt erősen befolyásolja a testhossz. Másfelől annál, aki ötkilósan születik, más testsúly várható egy hónapos korban, mint aki három kilóval érkezett a világra.

Kor	Lány (97%) g	Lány (3%) g	Fiú (97%) g	Fiú (3%) g
1 hó	5200	3200	5500	3200
2 hó	6000	3800	6400	4000
3 hó	7000	4400	7400	4800
4 hó	7800	4800	8000	5200
5 hó	8400	5200	8800	5800
6 hó	9000	5800	9400	6200
10 hó	11 400	7000	11 450	7800
1 év	12 400	7600	12 400	8400
2 év	15 500	9000	16 000	10 500
3 év	19 000	11 500	18 000	12 000

 

 

 

 

 

 

 

Koraszülöttek és a terhesség korához képest túlságosan alacsony súllyal született kisbabák esetében speciális táblázatok, fejlődési görbék alapján ítélhetjük meg a gyarapodást. Rájuk természetesen nem vonatkoznak a fenti számok.

Milyen méret várható később?
A nagyobb gyerek (2-től 7 éves korig) várható testsúlyának becslésére szolgáló képlet: 2-szer az évek száma + 8. Például egy ötéves gyereknél: (2×5)+8= 18 kg. Ez természetesen csak az átlag, az egyéni különbségek tetemesek lehetnek kisgyerekkortól kezdve.

Táplálkozás az első fél évben
Régóta tartja magát az a hit, hogy a tápszerrel táplált gyerekek jobban gyarapodnak, mint szoptatott társaik. Tápszerrel sokkal egyszerűbb túltáplálni, hiszen végig egyforma erősen jön a tej, még akkor is, amikor a baba már csak cumizgatni szeretne. Ezt a problémát megelőzhetjük, ha kicsi lyukú cumit használunk, s ügyelünk arra, hogy az étkezés nagyjából annyi ideig tartson, mint akkor, ha szopna. A tápszeres babák túlsúlyához régebben az is hozzájárult, hogy a tápszer energiatartalma lényegesen magasabb volt, mint az anyatejé. A tápszerrel táplált, szoptatott társaiknál dundibb babák nem egészségesebbek, túlsúlyuk semmiféle előnyt sem jelent a betegségek leküzdésében vagy a megelőzésében. Az anyatej körülbelül 70 kcal/100 ml energiatartalma és speciális összetétele teljes mértékben fedezi a csecsemő igényét, így az anyatejes táplálással elérhető, a normális tartományba eső gyarapodást az első fél év folyamán sem tápszerrel, sem más étellel nem kell kiegészítenünk. Néha gondot okoz annak megítélése, hogy mit tekintünk normális gyarapodásnak. Az elmúlt évek növekedési grafikonjait a többségükben tápszerrel (túl)táplált gyerekek adatai alapján készítették. Így nagyon fontos eredménynek tekinthető a 2000-ben született felmérés (Euro-Growth Study), ahol külön grafikonon ábrázolták a tápszerrel és az anyatejjel táplált babák növekedését. Ennek alapján megállapítható, hogy egy-két hónapos korban még a szoptatott babák „vezettek” testsúly tekintetében, azután fokozatosan „nehezültek” a tápszeres csecsemők. Természetesen nem az utóbbi növekedési minta az, ami természetesnek, élettaninak tekinthető. Követéses vizsgálatok meggyőző adatokat szolgáltatnak arról, hogy az anyatejjel táplált gyerekek később kevésbé lesznek túlsúlyosak.

Túl dundi a baba!
Zoli fiam 3550 grammal született. Az első hónapban 1100, a másodikban 1200, a harmadikban ismét 1200 grammot hízott. Rettentően kövér baba, csak anyatejet kap. Azt a tanácsot kaptam, hogy szoptatás előtt itassak vele egy kis teát, hogy kevesebb férjen a pocakjába, mert túltáplált. A baj csak az, hogy nem szeret teázni, kiköpi, kihányja. Mit tegyek? Talán koplaltassam?
B. Á., Kecskemét

Kismama: Zoli súlyfejlődése a cikkünkben is bemutatott növekedési adatok alapján még éppen a normálisnak mondható tartományba esik, bár kétségkívül átlagon felüli. Ilyenkor sokszor javasolják, hogy próbáljunk forralt-lehűtött vizet, cukor nélküli teát adni. Ez egy-két alkalommal beválhat, azonban hosszabb távon nem lehet, és nem is kell „átverni” dundi barátunkat. Addig fog sírni, amíg meg nem kapja kalóriadús anyatejét, s ez így is van rendjén, hiszen ettől fejlődik a legkiegyensúlyozottabban. Az anyatejes babák esetében sosem kell korlátoznunk a fogyasztást! Az eleinte rendkívül gyorsan gyarapodó gyerekek később már jóval kevesebbet híznak, inkább a hosszuk nő, ezért fokozatosan karcsúsodnak. Kisgyerekkorban, főként az első tizenkét hónapban veszélyes és káros a fogyókúra, a zsírszegény étrend. Ebben az életkorban ugyanis az agy fejlődéséhez elengedhetetlenül fontosak a lipidek, vagyis a zsírok.

Mi okozza a kövérséget?
Az elhízás oka alapvetően az, hogy sokat eszünk és keveset mozgunk. Ez igaz, de mindenki jól tudja, hogy egyesek bármennyit ehetnek, mégsem híznak, mások pedig ránéznek egy tábla csokira, és máris gömbölyödnek. Újabb ismeretek igazolták, hogy a zsírszövet igen aktívan működő szerv, amely bonyolult idegi-hormonális szabályozás segítségével részt vesz a szervezet egészének energiaháztartásában. Ennek egyik fontos eleme a zsírsejtek által termelt leptin, amely a központi idegrendszerre hatva szabályozza a táplálékfelvételt. A közelmúltban mutatták ki, hogy a leptin gén genetikai hiánya súlyos elhízáshoz vezet. Ez azonban ritka génhiba, és nyilvánvalóan nem ez az oka a tömeges, egyesek szerint „járványnak” tekinthető elhízásnak. A genetikai tényezők többféle úton „segítik” a táplálék zsírban történő raktározását, vagyis befolyásolják az alapanyagcserét, a zsírégetést. Az utóbbi húsz évben azonban olyan ugrásszerűen növekedett az elhízottak aránya, hogy ezért már nem tehetjük felelőssé pusztán a genetikai állományt, a környezeti tényezők legalább ugyanekkora súllyal esnek latba.

Melyik hizlal jobban: cukor, zsír, fehérje?
A szervezetünkben zajló bonyolult biokémiai folyamatoknak eredményeként a táplálékok (cukor, fehérje, zsír) mindegyike lebomlik két szénatomos (acetil) alapvegyületre. Ebből épül fel fölösleg esetén a zsírszövet. Tehát aki sok édességet, cukrot, csokit eszik, az zsírpárnáit növeli. Így magyarázható az is, hogy fehérjedús táplálással is kialakulhat elhízás. Természetesen intenzív sportolás esetén ezek a fehérjék az izomszövet felépítésével megelőzhetik a zsírszövet gyarapodását. Mivel a zsírszövet formájában tárolt tartalék nehezebben mozgósítható, mint a cukor vagy a fehérje, az étrend emelt zsírtartalma előbb eredményez elhízást, mint a cukor vagy a fehérje. A hizlaló hatás azonban elsősorban az étel kalóriatartalmától függ, és nem a táplálékféleségtől. Időnként hallhatunk olyan speciális fogyasztó ételkombinációról, amely tetemes kalóriatartalma ellenére nem hizlal. Sem ezek, sem a csökkentett energiatartalmú ételek, a zsírszegény tejtermékek nem ajánlatosak a kisgyerekek, különösképpen a csecsemők számára. Amint a baba képes arra, hogy négykézláb másszon és gyakorlatozzon, biztosítanunk kell számára elegendő teret és lehetőséget a mozgásra. Így is sokat tehetünk az elhízás megelőzéséért.

Sokat eszik, vagy hormonzavara van?
A kövér gyerek esetében nagyon ritkán találunk betegséget a falánkság hátterében. Mindig tisztázni kell, hogy átlagon felüli-e a hossznövekedése is. A hormonzavar okozta elhízásra jellemző, hogy a gyerek alacsony, látászavar miatt szemüveget hord, nemi szervei kisebbek, és szellemi fejlődése elmarad az ő korában várhatótól. Igen ritkán az agyban levő daganatos elváltozás az oka a kóros testsúlygyarapodásnak. Ezek a betegségek szerencsére igen ritkák. Száz kövér gyerekre egy-két ilyen eset jut, tehát inkább a fokozott kalória-bevitelt okoljuk a teltebb idomokért, és ne a hormonokat!

A soványság nem betegség!
Nem kell azonnal pánikba esni attól, ha a kisbaba gyarapodása kisebb az átlagosnál. Ilyen esetben fontos, hogy szoptatási tanácsadóval megbeszéljük a táplálás minden apró részletét, hiszen előfordulhat, hogy a helytelen szoptatási gyakorlat, például a túlságosan ritka etetés, a nyugtalan, zűrös környezet, az anya túlterheltsége (például akkor, ha már két-három nagyobb gyerek is van), a bimbóvédő használata vagy a rossz szopási technika felelős az elégtelen gyarapodásért. Ha a babát alaposan megvizsgálta a gyerekorvos, és egészségesnek találta, nincs ok aggodalomra. Sokszor a „szálkás, inas” csecsemő ellenállóbb, mint termetesebb társai. Tápszeres babák esetében győződjünk meg arról, hogy megfelelő összetételű, szabályosan elkészített tejet kap-e a kicsi. Sem hígabbra, sem sűrűbbre nem szabad készíteni a megadottnál! Később, kisgyerekkorban legtöbbször a szülő evésre kényszerítő noszogatására makacsolja meg magát a gyerek. A soványság hátterében néha betegség is állhat, melynek tünetei a következők lehetnek: haspuffadás, hasfájás (nem a köldök körül), hasmenés, hányás, zsíros széklet, sápadtság, gyengeség, általános kedvetlenség. Ilyenkor gasztroenterológiai kivizsgálást végeznek, hogy megállapíthassák, nem allergia, elhúzódó fertőzés, vérszegénység, lisztérzékenység, mukoviszcidózis vagy májbetegség áll-e a tünetek hátterében. Ezek szerencsére a vérszegénység kivételével nem gyakori betegségek, és összességében elmondható, hogy a „rossz evő” gyermek gondos kivizsgálása során általában nem találunk szervi eltérést.

Konyhatitkok
Tegyük egészségesebbé az étrendet!

Az első kanál szilárd étellel új korszak veszi kezdetét a kisbaba életében. Ettől kezdve egyre inkább visszaszorul étrendjében a tökéletes anyatej vagy a pontos számítások alapján összeállított tápszer. További gyarapodása, fejlődése jórészt attól függ, mit és mennyit teszünk a tányérjára. Óriási a szülők felelőssége abban, hogy milyen étkezési szokásokat alakítanak ki, és milyen példát mutatnak. Az első egy-két évben kialakult szokások döntően befolyásolják a gyerek későbbi ízlését is. Milyen egyszerű lenne jól csinálni! A valóságban azonban a gyerekek egyre kövérebbek, s egyre jobban odavannak a ropiért, a hamburgerért, a chipsért és bármiért, ami édesség és egészségtelen.
Végül is mindegy, utólag mivel magyarázzuk a bizonyítványunkat, a kisbaba még biztosan csak azt eszi, amit a szülők adnak neki. Ideális esetben sokáig szopik, ezután pedig gyümölcsöt és főzelékfélét kap. Ekkor még nem is gondolnánk, hogy néhány év múlva ilyesmit csak elvétve eszik meg, helyette édességek és a gyorsétkezők slágerei lesznek a kedvencek. Mindez a szülők közreműködésével történik, hiszen nélkülük hogyan juthatna ilyen ételekhez a kicsi? A szülők többsége nem kínálná szeszes itallal vagy cigarettával gyerekét, ám ha „finom” falatokról van szó, nem érzik át annyira felelősségüket. „Most az egyszer”, „az a kicsi” tényleg nem árt – gondolják, de olyasmivel ismertetik meg őt, amivel rossz irányba befolyásolják ízlését.

Az öt hónapos Peti anyukája ölében ül, amikor a család a vasárnapi ebédet kanalazza. Tetszik neki a móka, ő is szeretné kipróbálni. Kapkod anya kanalat tartó keze után, kimeresztett szemmel figyeli a tányérokat. Olyan boldog lenne, ha két kézzel, jó nagyokat csaphatna a tálba! Ám a nagynéni félreérti, s könyörögni kezd: adjunk már neki egy kis pudingot! Semmi baja sem lesz tőle, finom édes, tejes, nem kell sajnálni szegény gyerektől… A nagynéni azonban téved, az egyévesnél fiatalabbak étrendjében semmi keresnivalója a pudingnak, süteménynek, túró rudinak. Peti azzal is tökéletesen megelégszik, ha vastag műanyag kanalat kap játszani, aztán ha tényleg megéhezett, szophat.

Kezdjük az egészséges táplálkozást csecsemőkorban!
– Ne édesítsük vagy sózzuk a bébiételeket!
– Hat hónaposnál fiatalabb, szopós babát nem kell plusz folyadékkal itatni, tápszeres táplálás esetén is csak forralt és lehűtött vizet adjunk, ha szomjas. Hat hónapos kor után is kerüljük az édesített innivalókat!
– Ne adjunk rágcsálnivalót az étkezések között, csak közvetlenül utána, illetve a kanalazás közben!
– Semmit nem veszít a gyerek, ha (ekkor még) nem ismeri meg a csokit, a sült krumplit, a hamburgert.
– Ha nem akar enni, nyugodtan kihagyhatunk egy étkezést, ne pótoljuk mással a kimaradt főzelékebédet; inni vizet adjunk!
– Édes ételt, például palacsintát, omlettet, tejbegrízt legfeljebb desszertnek, igen kis mennyiségben, s csupán a főétel elfogyasztása után adjunk.
– Az etetés, itatás soha ne működjön nyugtató vagy figyelemelterelő, unaloműző hadművelet gyanánt!

Népszerű ételek – egészségesen
És ha már nem tudunk megválni a hamburgertől, pizzától, palacsintától, hasábburgonyától? Előbb-utóbb úgyis megismeri és megkedveli ezeket az ételeket minden kisgyerek, amint fokozatosan a felnőttek étrendjéhez igazodik. Ritka, kivételes alkalomnak számítson, hogy gyorsétkezőben ebédelünk. Otthon pedig készítsük el egészségesen a kedvenceket. Ehhez sokszor nem kell más, csak kevesebb só, cukor és zsiradékféle, több zöldség és gyümölcs. Íme néhány példa a közkedvelt fogások egészségesebbé tételére:
– Spagettihez, makarónihoz teljes kiőrlésű vagy durumlisztből készült tésztát főzzünk. A szószhoz összeturmixolt paradicsomot, nyáron eltett házi paradicsompürét, kerti kakukkfüvet használjunk. Turmixolhatunk főtt répát, sütőtököt is.
– Az otthon készített pizzatésztát nyújtsuk ki egészen vékonyra. Kenjük be valódi paradicsompürével, szórjunk rá olyan zöldségeket, halat, húst, amit szívesen eszik a gyerek. A cukros ketchupnak semmi köze az olasz tésztához, pizzához! Ez amerikai találmány, Itáliában nagyon csúnyán néznének arra, aki ketcuppal maszatolná össze az eredetileg egészséges, tápláló fogásokat!
– A palacsinta is egészséges lehet, ha teflonban, olaj nélkül sütjük, és nyers gyümölccsel, dióval, túróval töltjük meg. A reszelt almát fahéjjal ízesítjük, lekvár helyett pedig csak villával összetört gyümölcsöt használunk. Porcukrot ne szórjunk rá!
– A hamburger, gyros húspogácsáját bármilyen zsírszegény húsfajtából elkészíthetjük. Keverhetünk a masszába reszelt sárgarépát, burgonyát, cukkinit, zellert, dúsíthatjuk zabpehellyel. Így is finom, változatos ízeket hozhatunk létre, ráadásul egészségesebb alapanyagból. A húspogácsákat inkább grillsütőben süssük ki, akkor nem szívja tele magát túlhevített olajjal, zsírral. Kínáljunk mellé szeletelt paradicsomot, paradicsompaprikát, kukoricát, uborkát, hagymát, ropogós káposztacsíkokat, salátalevelet, hogy a rögtönzött salátabárban mindenki megtalálja a kedvére valót.
– A sült krumplihoz mellékelhetünk egészséges krémeket, amibe kedvükre mártogathatják a kicsi, kézbe való falatokat. Például: metélőhagymás tejfölös túró, sajtos retekkrém, fokhagymás, uborkás joghurt.

Az egészséges táplálkozásról a Kismama Magazinban:
Miből mennyit? 2002/6, 62. old.
Étrendminták 2002/6, 62. old.
Táblázat az ételek bevezetésének sorrendjéről 2003/1 naptármelléklet
Étvágytalanság 2002/9, 40. old.
Étkezések száma 2002/7, 37. old.
Nassolás 2002/2, 38. old.

Összeállította: Dr. Veres Gábor, Balányi Klári, W. Ungváry Renáta