Valóra vált álmok

Kislányunk, Lorena 2000 januárjában 3700 grammal született a MÁV Kórházban Dr. Mészáros Mártánál. Nála tündéribb, segítőkészebb orvost el sem tudtam volna képzelni. Igaz, tizenhat órát vajúdtam, de a férjem végig velem maradt, és így sokkal könnyebben ment minden. EDA nélkül szültem, s ennek nagyon örülök. Akkora boldogságot sohasem éreztem, mint amikor magamhoz szoríthattam újszülött kislányomat. A továbbiakban minden rendben zajlott, tizenhét hónapos koráig szoptattam, akkor is csak azért hagytam abba, mert újra terhes lettem. A tizenkét hetes ultrahangon a doktornőm azt mondta: – Várjanak csak, itt van még egy baba! Örömünkben majdnem elsírtuk magunkat, mert egyébként is nagyon szerettünk volna ikreket. Körbetelefonáltuk a családot, de mindenki azt hitte, csak viccelek. Az összes ikres könyvet végigolvastuk, és koraszülésre készültünk, mivel úgy tudtuk, az ikrek általában a számított időpontnál néhány héttel korábban születnek. A mi babáink azonban nemhogy korábban, hanem tíz nappal később, 2002. január 7-én születtek! A fiúk megvárták a doktornőt, aki januárban érkezett csak haza külföldről. Kétnaponta kellett ellenőrzésre járnom a kórházba. Mindig úgy mentem, hogy na, most már biztosan megindítják a szülést, de nem így történt. Orvosom a természetre bízta, amiért nagyon hálás vagyok neki! Más kórházakban más orvosok a kiírt időpontban indították volna a szülést, de a MÁV Kórház igazi bababarát hely, itt minden a lehető legtermészetesebben történik. Már mindenki ismert a kórházban, annyit jártunk be vizsgálatra a vége felé. Csodálkoztak: mikor jönnek már ezek a fiúk?! Azzal nyugtatgattak, hogy a pocakomban van a legjobb helyük, és ha itt lesz az ideje, majd kibújnak. Így is történt! 2002. január 7-én 16 óra 45 perckor megszületett Ádám 3300 grammal és 54 centiméterrel, majd tizennyolc perc múlva Zoltán jött világra farral előre, 3700 grammal és 54 centiméterrel. Mindenki csak ámult, milyen nagy babák lettek. Szerencsére nagyon hamar megszülettek, alig vajúdtam összesen egy órát. Azonnal mellre tehettem őket is, mint két évvel azelőtt a kislányomat. Együtt tölthettünk négyesben egy órát meghitten, boldogan! Számomra ez nagyon fontos volt. Velük is minden rendben volt a kórházban. Szépen szopiztak, gyarapodtak. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, különösen a szülésznők, Irénke és Sarolta, valamint a doktornőm! Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább, az ő biztatása adott erőt. Ezúton szeretném megköszönni, hogy mindhárom gyermekemet természetes úton világra segítette, és velünk volt ezekben a csodálatos percekben.
A fiúkkal otthon is minden jól ment. Nővérkéjük nagy odaadással fogadta őket, igaz, máig féltékeny egy picit, de ez érthető. Most már hat hónaposak, még mindig egyszerre szoptatom őket a kifli alakú szoptatós párna segítségével. Boldog vagyok, hogy mindkettejüknek elegendő a tejem. Egy hete kaptak először főzeléket, de még csak barátkoznak az ízekkel. Aranyos, nyugodt babák. Ikertalálkozókra Kunhegyesre és Ercsibe is járunk, s mindig nagy izgalommal várjuk a következő alkalmat.
Horváth Éva, Budakalász

Megjelent a Kismama magazin 2002/9-es számában.