Már óvodás vagyok!

Az iskolaérettség ismert fogalom, nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is tudják, hogy bizonyos fejlettségi szint elérését nem lehet siettetni. Ezért ma már senki nem tekinti veszteségnek, ha a gyerek még egy évig az oviban marad. Az óvodakezdésnél sajnos nincs lehetőség hasonlóan türelmes eljárásra, pedig a kicsik sem egyformán érettek. Jó, ha a gyerek akkor kerül oviba, amikor készen áll az önállósodásra: hiányolja a gyerektársaságot, anyja nélkül is hajlandó eltölteni néhány órácskát, idegen felnőttek irányítását is elfogadja – egyszóval, amikor személyiségfejlődése igényli. Valójában az óvodakezdést a legtöbb esetben az anya munkába állása teszi szükségessé. Az átlagos gyereknek ezek szerint hároméves korára óvodaérettnek kell lennie. Persze egyikünknek sem átlagos a gyereke. Van, aki már korábban is megrázkódtatás nélkül elviseli anyja távollétét, vannak, akik szinte kezdettől fogva hozzászoktak, hogy anyjukon kívül más szeretett személlyel is jó kapcsolatban vannak. Mások viszont igen erősen kötődnek édesanyjukhoz. Az óvodai élet mindenképpen különbözik az otthonitól, ám minél nagyobb ez a különbség, annál nehezebb áthidalni a kisgyerek számára. Ha tudjuk, hogy gyerekünk háromévesen óvodába megy, időben kezdjünk hozzá felkészítéséhez, hogy óvodaéretté válhasson. Ez nem egy-két hetes feladat, amit néhány kedves mondattal elintézhetünk!

Hat hónappal az óvodakezdés előtt: gyakoroljuk az elválást
Valamennyi feladat közül az édesanyától való elszakadás a legnehezebb – még ha eleinte csak rövid időre történik is. Érdemes gyakorolni, hogy az első napokban már bátran, a viszontlátás örömébe vetett bizalommal tudjon búcsút inteni a kis óvodás. Hívjuk meg hetente rendszeresen a nagymamát, nagynénit, szomszéd nénit, hasonló cipőben járó anyukát vagy akár egy nagyobb iskolás lányt, hogy együtt játsszunk. Ha megkedvelte őt a gyerek, hagyjuk őket magukra egy időre. A következő lépés, hogy a kicsi megy látogatóba hozzájuk. Fontos a rendszeresség, hiszen így egyik alkalomtól a másikig emlékszik még az együtt töltött időre. Biztosan van ismeretségi körünkben valaki, akit kedvel a gyerek. Ha lehet, vegyük rá heti néhány óra bébiszitterkedésre. Sétáljunk el naponta a játszótérre, parkba, ahol csemeténk megismerkedhet hasonló korú gyerekekkel. Szerencsés, ha akad olyan kortársa, akivel együtt mehetnének majd oviba. Könnyebb lesz a sok idegen gyerek között, ha néhány ismerős arcot is lát.

Három hónappal az óvodakezdés előtt: ügyeljünk a napirendre!
Kétéves kor fölött általában többé-kevésbé kötött napirend szerint folyik a kisgyerek élete, és ez hasonló az óvodásokéhoz: felkelés után reggeli, játék, séta, ebéd, alvás, játék, vacsora, lefekvés. Ha ez másképp lenne, igyekezzünk fokozatosan ehhez alkalmazkodni. Érdeklődjünk leendő óvodánkban, mikor mit szoktak csinálni, hogyan zajlik egy-egy napjuk, és próbáljuk hasonlóan beosztani az otthoni napirendet. Így legalább ez nem jelent újdonságot, megszokott tevékenységeit folytathatja majd, csak nem az otthoni környezetben.

Utánozhatjuk a környezetet is
Az óvoda megválasztásánál sok egyéb szempont mellett a tárgyi környezetre is figyeljünk. A kisgyerek boldogan kiált fel, ha valami ismerőset lát: ilyen nekünk is van otthon! Nézzünk körül tehát időben az oviban, és egy-két hasonló dolgot csempésszünk be lakásunk falai közé, hogy azokat már meghitt ismerősként köszönthesse majd szeptemberben. Otthon is jó szolgálatot tesz például az előszobában egy ruhazsák, amibe öltözködéskor a sok apró ruhadarabot beletehetjük. Nagyobb költség nélkül is megörvendeztethetjük csemeténket egy kisszékkel, asztalkával, amin rajzolhat. Azért olyan is van, amivel nem kelhetünk versenyre: a kisvécé és a kismosdó minden gyereket elbűvöl.

Három héttel az óvodakezdés előtt
Ez a kérdés először az aggódó anyukában merül fel, aki ismeri gyerekét, tudja, mire képes, és mely területen adódnak problémák. Hogyan fog felöltözködni, eléri-e időben a mellékhelyiséget, és ha mégis becsurog? Elfogadja-e az ételt, vagy lehet, hogy egész nap semmit sem eszik? A kisgyerekben nem fogalmazódnak meg félelmek, mert egyáltalán nincs elképzelése az oviról. Az ismeretlentől való félelem azonban talán még rosszabb. Nosza, játsszuk el, mi lesz, ha… Telepedjünk le a szőnyegre, ültessük körbe a kedvenc szőrállatokat, babákat – ők lesznek az ovisok –, és kisgyerekünket is vonjuk be a játékba. Az óvó néni szerepében meséljünk, énekeljünk, tornázzunk, terítsük meg a babasztalt, ebédeltessük meg a „kis ovisokat”. Persze közben mindig akad egy-egy, akinek ki kell szaladnia pisilni, aki nem tud egyedül belebújni a nadrágjába, aki kiönti a vizet. Szelíden dorgáljuk vagy vigasztaljuk meg a bajba jutottat, és segítsünk rajta – a leendő óvó néni is valami hasonlót fog tenni. Ezzel a játékkal biztos sikerünk lesz, lurkónk hatalmas kacagásokkal kíséri a kis baleseteket. Egyben lesz némi fogalma arról, mi is történik az oviban, és mi lesz akkor, ha… Sétáljunk el néhányszor az ovihoz, nézzük meg, hogyan játszanak a gyerekek az udvaron, sőt akár odabent is körülnézhetünk néhányszor.

Az első napokban: legyünk mindig elérhetőek!
Szerencsés, ha a munkakezdés nem esik egybe az óvodakezdéssel. Így a szülő még gyerekének tudja szentelni figyelmét ebben a kritikus időszakban. A beszoktatás ideje alatt maradjunk a csoportszobában, de húzódjunk háttérbe. Az első napokban elegendő, ha a gyerekkel együtt fokozatosan egyre hosszabb ideig ott maradunk, a negyedik-ötödik napon hagyjuk is ott egy-két órára. Mindig köszönjünk el tőle, és mondjuk meg számára is érthető módon (ebéd előtt, alvás után), mikor megyünk érte. Az első héten biztosan elegendő, ha csak délelőtt ismerkedünk az ovival, délutánra csak a második héten maradjon ott. Alváshoz szüksége lesz a kedvenc állatkájára, ne felejtsük otthon. Az óvodai élet fárasztó, ezt magunk is tapasztalhatjuk. Legyünk tehát elnézőbbek, ha délutánra nyűgös, dacos lesz gyerekünk. Biztosítsunk számára csendes otthoni játéklehetőséget. A legtöbb óvoda kínál valamilyen fizetős szolgáltatást: játékos angol, úszás, néptánc és hasonlók. Az első évben ne fizessük be semmilyen különórára gyerekünket, az óvodai élmények önmagukban is elegendőek számára.

Az első hetekben: figyeljünk, miben szorul támogatásra!
Lehet, hogy azt gondoljuk, már megszokta az ovit, ő azonban még bizonytalan: ma ki fog velem játszani, ma melyik óvó néni lesz? A félénk gyereknek jó, ha korán érkezik, amikor még kevesen vannak, így biztosan akad játszótársa. Ha a reggeli sírás nem akar abbamaradni, vigye az apuka az oviba, tőle általában nem olyan nehéz elbúcsúzni. Saját szomorúságunkat ne mutassuk ki, így végképp azt hihetné a gyerek, az ovi szörnyű dolog, ha még a mama is sír. Ne szoktassuk arra, hogy mindig viszünk neki valamit, elég, ha a viszontlátásnak örül.

Az első hónapokban: számítsunk kisebb megtorpanásokra
Érdeklődjünk rendszeresen az óvónőnél a gyerek felől, így pontosabb képet kapunk róla. A kisgyerek bizalmát is növeli az óvónő felé, ha azt látja, anyja jóban van vele. Előfordulhat, hogy míg kezdetben szívesen járt oviba, most már nincs kedve menni. Az újdonság varázsa megcsappant, hiányoznak az otthoni nagy játszások, rájött, hogy ez most már mindig így lesz – sok oka van az elkedvetlenedésnek. Ám csak megnehezítjük mindkettőnk helyzetét, ha rendszertelenül járunk. A betegségek miatt úgyis hiányzik eleget, azután is nehéz visszaszokni a rendes kerékvágásba. Aki sokat hiányzik, nehezebben talál barátot. Tehát csak bátran tovább. Közben a szülők is megismerkednek egymással, barátságok, ismeretségek szövődnek… Ugye, milyen jó óvodás szülőnek lenni?

Könyvajánló
Az óvodakezdést Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában című kötetének (Édesvíz Kiadó, 1690 Ft, www.edesviz.hu) történeteivel is bevezethetjük. Délutánonként meséljünk a kicsinek egy-két fejezetet, majd beszélgessünk a hallottakról. Ha már oviba jár, összehasonlíthatjuk, miben különböznek a mesebeli óvodások az igaziaktól. Kormos István Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról című klasszikus könyve ugyancsak az óvodakezdésről szól, versbe szedve. (Ozirisz/Századvég Kiadó, T.: 266-6560)