Hónapról hónapra

Kismamanapló

„Holdórám késik” – mondogattam magamban vidáman, és reméltem, titokban tudtam: ez azt jelenti, jön a kistestvér!!! Kicsit hihetetlennek tűnt, hogy ugyanúgy, mint első gyermekünknél, az első adandó alkalommal megfogant, de mivel egyetlen napot sem szokott késni a menzeszem (ha pontatlan, akkor inkább korábban jön), szinte biztosra vettem, hogy a terhességi teszt pozitív lesz. De nem lett az!! Nem értettem, és kicsit el is kámpicsorodtam.
A bizonytalan várakozás két hetében teljesen abbahagytam a kávéivást – még arról a nagyon gyengécske tejeskávéról is lemondtam, amit azelőtt délutánonként elkortyolgattam. Egyetlen csöpp alkoholt sem ittam, mert reménykedtem, hátha, hátha… De most, hogy kiderült, mégsem érkezik a baba, újra kávézgattam, és esténként megittam egy-egy pohár bort vagy valami finom likőrt. Csak ez a két „káros szenvedélyem” van, ez is inkább a játék kedvéért, meg hogy megint kicsit „felnőtt nőnek” érezzem magam az előző várandósság és a huszonkét hónapos szoptatási időszak „önmegtartóztatása” után. Gondoltam is, nem olyan nagy baj, ha várat még magára ez a babácska, mert akkor talán mégis sikerül leadnom azt a három-négy kilót, amit terveztem. Végigvihetem azt a tisztító kúrát is, amit többször elkezdtem, de képtelen voltam megtartani úgy, hogy közben a férjemet és a fiunkat rendesen kellett „etetnem”. Persze azért olyan nagyon nem voltam tele mérgekkel, mert már első babánk fogantatása előtt néhány hónappal elkezdtem kicsit tudatosabban figyelni arra, mi kerül a tányérunkba. Már akkor kerültem a sok tartósítót, színezőt, állományjavítót és ízfokozót tartalmazó műételeket. A várandósság és a szoptatás hónapjai alatt még inkább résen voltam, és amikor Ákos fiam is elkezdett enni, akkor áttértünk (ha nem is kizárólagosan, de főként) a biozöldségre és -gyümölcsre. Most már a vajat, túrót, sajtot is biopiacról vesszük, ami ugyan drágább, de sok pénzt takarítunk meg azzal, hogy szénsavas üdítőket, chipseket, csokit és cukorkát viszont soha nem veszünk. Na jó, azért lenne hova fejlődni, mert egy-egy túrós táska vagy kakaós csiga még mindig elcsábít, és gyakrabban kívánom a fehér kenyeret, mint a teljes kiőrlésűt, de azt hiszem, nem étkezünk egészségtelenül. Szóval, azért jöhetett volna ez a baba, mert a tisztítókúra ugyan elmaradt, mégis jó kis kuckója lett volna idebent.
Talán butaság, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy még az is megfordult a fejemben, milyen jó lett volna, ha november vége felé születik, mert akkor vagy skorpió, vagy nyilas lett volna, ami a férjem és az én születési jegyem, és jobban örültem volna, mint egy kis baknak, aki talán éppen karácsonyi baba lesz, és azért annak is megvan a varázsa. Még nagy merészen azon is elkezdtem gondolkodni, hogy talán ezt a nyarat meghagyhatnánk magunknak teljesen szabadnak és csak utána kéne tovább kísérletezni…
De holdórám tovább késett, és én egyre biztosabb voltam abban, hogy egy kicsi lény mégis megérezte, mennyire várjuk. Hiszen az időzítés tökéletes: kisfiunk februárban volt kétéves, így alig három év lesz közöttük, ami szerintem pont jó, hogy együtt tudjanak játszani, nekem pedig elég távoli, hogy kezelni tudjam a helyzetet. Amíg Ákost szoptattam, fel sem merült bennem a vágy második gyerekre. Az éjszakáink is elég zűrösek voltak, mert még az után is felriadt egyszer-kétszer, hogy leszokott az éjszakai szopásról. Így a rokonok és ismerősök elmaradhatatlan kérdésére: „na és mikor jön a kistestvér?”, mindig azt válaszoltam, hogy rögtön hívjuk majd a gólyát, ha egy-két hétig végig tudtam aludni az éjszakákat. Persze ahogy visszagondolok, ilyen talán azóta sem nagyon volt… Ám mégis, amint finoman, szinte észrevétlenül elmaradt a szoptatás, kicsit fellélegeztem. Néhány hónap múlva már azon kaptam magam, hogy foglalkoztat a kistesó gondolata, és nem is haboztunk sokáig…
Ahogy teltek-múltak a napok, egyre biztosabb voltam abban, hogy van idebent egy kis tréfás kedvű, aki valamiért elsőre még nem akart megmutatkozni. Egy héttel később megint megcsináltuk a tesztet, és akkor már jelezte: igen, itt vagyok!!
Hoppál Borbála

Mikor kezdődik?
A várandósság hosszát az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. Aki babát szeretne, jól teszi, ha mindig pontosan feljegyzi legutóbbi vérzése kezdetét. Ebből az adatból kiszámíthatjuk a szülés várható időpontját:
– a vérzés első napjához adjunk hét napot
– a hónapból vonjunk ki három hónapot
– az évhez adjunk hozzá egy évet.
Az így kapott időpontot az átlagos ciklushossznak megfelelően módosíthatjuk: ha hosszabb 28 napnál, adjuk hozzá a többletet a számított naphoz, ha rövidebb, vonjuk le a különbséget. A szülés várható időpontjának megállapítása manapság inkább ultrahang vizsgálati eredmények alapján történik.

Mi történik odabent?
A méhnyálkahártya a vérzés elmúltával megújul, megvastagodik. A vérzés utáni napokban alig termelődik hüvelyváladék, a peteérés felé közeledve egyre bőségesebbé, egyre nyúlósabbá, tojásfehérjéhez hasonlatossá válik. Ez segíti majd a hímivarsejteket abban, hogy biztonságosan eljussanak hosszú útjukon az érett petesejthez. A jókora mandula nagyságú petefészekben közben megérik egy a sokmilliónyi várakozó tüsző közül. Az érett tüsző a ciklus közepén, általában a tizennegyedik napon kibocsátja a megtermékenyítésre alkalmas petesejtet, mely a néhány milliméternyi átmérőjű, 8-10 centiméter hosszú petevezetéken keresztül megkezdi vándorútját a méh felé. Közben ujjbegynyire kinyílik a méhszáj, felpuhul, és a benne levő nyák segíti a hímivarsejtek mozgását. Egyszóval minden készen áll a fogamzáshoz! A megtermékenyülés többnyire a petevezetékben következik be. A



spermium és a petesejt egyesülésétől kezdve zigótáról beszélünk. A zigótának csaknem egy hétre is szüksége lehet ahhoz, hogy további osztódása és vándorlása során elérkezzen a méhbe, ahol kezdetét veszi a beágyazódás több napig tartó folyamata. Közben az a tüsző, amely a petesejtet kibocsátja, átalakul, majd sárgatest formájában sárgatesthormont termel annak érdekében, hogy a méh alkalmas legyen az új élet megtapadására. A peteéréstől számított tizennegyedik naptól beszélünk embrióról. A parányi kis lényt ettől kezdve a méhnyálkahártya véredényei táplálják.

Gyorsteszt, ultrahang
A megtermékenyülés utáni hatodik napon a zigóta kisebb, mint egy milliméter, ekkor még nem, ám egy újabb héttel később, a beágyazódáskor, (a következő menstruáció esedékessége idején) a hüvelyi ultrahangvizsgálat talán már kimutatja az embrió táplálásában később résztvevő szikhólyagot. Ultrahangvizsgálatra azonban nincs szükség ebben a korai szakaszban. Kézi nőgyógyászati vizsgálattal sem mutatható ki a terhesség, hiszen a méh mérete az eredeti nyolc-kilenc centimétertől még nem tér el, de puhább. Az érzékeny, jó minőségű terhességi tesztek viszont ekkortájt képesek először kimutatni a várandósságot, ám az is gyakori, hogy csak az egy-két héttel későbbi vizsgálati eredmény lesz pozitív. Vagyis: az édesanya olykor jóval előbb érzékeli a másállapotot, mint a hormonszintek vagy biológiai elváltozások mérésén alapuló módszerek. Bár érthető módon igencsak izgalomba hozza a várandósság lehetősége a kismamát, mégis jobb, ha türelemmel várakozik. Néhány hét múlva a teszt is megbízhatóbban mutatja az eredményt.

Szaktanácsadó: Dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász

Illusztráció: Szűcs Édua