nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Aranyanyu 2013
Adni kell ahhoz, hogy kérni lehessen

Adni kell ahhoz, hogy kérni lehessen

Tizedik évét kezdte volna idén a tanoda, amit létrehozott. Mára a biztonságot adó, meleg "kuckó" megszűnt, mert nincs már rá pénz. De nem adja fel, most akit csak tudott, az általános iskolás gyerekei közül "átmentett" tanulószobába, ott foglalkozik velük délutánonként. Börcsök Klára, a Bocskai István Általános Iskola gyermekvédelmi felelőse, a Richter Aranyanyu Díj pedagógus kategóriájának tavalyi zsűri-díjazottja ma is meg van róla győződve, hogy a kiégés megelőzésének legjobb módja az, ha minél több időt tölt gyerekek között.
NLCafé
f Ajánlom

„Egyfajta anyu… rosszat mondani nem lehet róla, ez egy nagyon jó asszony!… bármi baj van, segít, ha szomorú vagyok, megvigasztal… az életben is sokat tanultam tőle… nem tudom, hogy  honnan veszi azt a mérhetetlen nagy erőt, energiát, amit ezeknek a gyerekeknek át tud adni, úgyhogy én nagyon nagy tisztelője vagyok…!” Idézetek szülőktől és gyerekektől Klára néniről, az őt bemutató 2012-es Aranyanyu-filmből. Az erő nem fogyott el, csak a pénz.

Bár a tanoda egyfajta modellprogram lett, a pályázati források elapadtak. Azt pedig már nem lehetett tovább folytatni, ami a hattyúdalban jellemzővé vált, hogy a tanárok kizárólag ingyen dolgozzanak ott – meséli Börcsök. Pedig a tét óriási volt már az induláskor is: sikerül-e az összevont általános iskola különösen nehéz sorsú diákjait elvinni az érettségiig? A kicsik szüleit idén sikerült rábeszélni, hogy egyfajta folytonosságot teremtve nekik, engedjék a gyerekeket a délutáni tanulószobába. A középiskolások közül is lejön még néhány, hetente 1-2 alkalommal, olykor felkeresik őt délelőtt is, és hála a Facebooknak, ott is megtalálják. Mégis ők a változás igazi vesztesei, rájuk most sajnos sokkal kevesebb figyelem jut.

A tanár ereje

A tanoda létrehozása mögött a szigorú szakmai szándék az volt, hogy a gyerekek ne váljanak „túlkorossá”, és hogy a súlyos magatartászavarokat kezelve, megelőzhető legyen magántanulóvá válásuk. Míg 2000-ben 15-20 magántanulója volt az iskolának, most egy van. Börcsök Klára hozzáteszi, hogy a nyilvánvaló sikerek, eredmények ellenére mostanában sajnos sokszor méltatlan helyzetek teremtődnek a pedagógusok körül. A tanodán túl ott van a 2007 óta létező Útravaló- MACIKA Ösztöndíjprogram története is, ami egy olyan tanár-diák együttműködést is erősítő támogatási program, amelyben a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek mellé mentor tanár kerül annak érdekében, hogy javuljon a diák tanulmányi eredménye.

A tanár és a diák családja is anyagi támogatásban részesül, cserében vállalniuk kell közösen kitűzött célként egy elérni kívánt tanulmányi átlagot. Börcsök ismer olyan kollégát, akinek egy század miatt (3,27 lett a gyerek átlaga a tervezett 3,28 helyett) kellett visszafizetni a kapott támogatást, mivel a szerződésben pontos számot ígértek. Holott jellemzően ezekben a tanár-diák kapcsolatokban csak az tudja, hogy még 1-2 tizedért is micsoda munka van, aki benne van, és ahány gyerek, annyi történet! A másik változás a programmal kapcsolatban az lett, hogy a támogatható gyerekek körét leszűkítették azokra, akik már 3,5-es átlag felett vannak, tehát az igazán veszélyeztetett helyzetben lévő gyerekek kiszorultak.

A gyerekektől jön az energia

Börcsök Klára jelenlegi tanulószobásai közül erre mindössze ketten lennének jogosultak. Hogy mi segít mégis abban, hogy Klári néni semmit se veszítsen a lelkesedéséből? Adva van egy őt mindenben támogató, érzékeny iskolaigazgató, és mellette vannak a támogató kollégák is. De a legfontosabbak a gyerekek. Bent is, otthon is. Míg az iskolában esetenként nagyon meg kell küzdeni a jobb esélyekért, már két felnőtt gyereke van, legkisebb fia tavaly érettségizett, ma egyetemista. Eredetileg közgazdásznak készült, aztán jött egy kanyar, és ma pszichológiai tanulmányokat folytat, ismét nem túl messze esve az alma a fájától.

Segítőként valószínűleg osztani fogja azt az elvet, amit édesanyja is képvisel, hogy „mindig adni kell ahhoz valamit, hogy kérni is lehessen!” Klára erre még családgondozóként érzett rá, és adni sok mindent lehetett: adományt, tanodai részvételt, vagy csak saját kocsival háztól házig vinni a gyereket a szakadó esőben, de megesett, hogy belefért egy nyaralás is. Optimizmusa pedig annak köszönhető, hogy ad magának időt feltöltődni is. Beszélgetésünkkor jött haza éppen egy zánkai mentálhigiénés tréningről. Elismeri, hogy akadnak, akik nem tudnak mit kezdeni az ő lelkesedésével, de ők vannak kevesebben. A többség elhiszi neki, hogy a legtöbb energiát az őt körülvevő gyerekektől kapja. Igazi Aranyanyu, nem kérdés.

Megosztás Facebookon