“Azóta csak jó dolgok történnek”

Nála törött el a mécses igazán. A tavalyi Richter Aranyanyu Díj gáláján Dobó Kata zsűritagnak lett volna a feladata, hogy néhány felvezető mondat után átadja a zsűri megosztott díját az akkor 24 éves Szemes Alexandrának. De a bemutatkozó kisfilmet követően, amikor az a szerény tekintetű, megilletődött, törékeny, fiatal nő, kézen fogva az ünneplőbe öltöztetett kishúgával kiment a színpadra, a színésznő előadói rutinja csődöt mondott, és ezt senki sem csodálta vagy bánta.

Könnyeit nyelve jóformán csak egy-egy ölelésre futotta. Ez a bevésődött jelenet a tiszteletről, főhajtásról és a féltésről egyszerre szólt. Aztán a díj mintha amulettként hozott volna szerencsét az életünkbe – meséli Szandra telefonos beszélgetésünkkor –, egy támogató munkahelyi közösség mellett most újra családot is kapott. Nem újdonság, hogy gyakran azok élnek a legboldogabban segítő hivatásuknak, akikkel amúgy sem bánt kesztyűs kézzel sors.

Alexandra a kishúgával a tavalyi Aranyanyu Díj-átadón

Anyja helyett anyja lett négyéves húgának

Szemes Alexandra sebészeti asszisztens, az egészségügyi szakdolgozói kategóriában tavaly megosztott Aranyanyu díjas egyik napról a másikra vált felnőtté, amikor édesanyjukat elvesztették. Miután a gyógyíthatatlan beteg mamát több mint egy évig ápolta otthon, ketten maradtak 4 éves kishúgával, akit szinte saját lányaként nevelt tovább. Az otthon is és a rendelőben is odaadóan segítő fiatal nőt egy kolléganője jelölte a díjra, amiért Szandra azóta is hálás.

Eleinte ugyan félt, hogy esetleg majd megszólják a környezetében, hogy miért pont ő és ilyen fiatalon lett jutalmazva, és hogy mire is a nagy felhajtás körülötte… De aztán amikor elkezdtek ömleni a gratuláló levelek és bátorító üzeneteket kapott a régen látott ismerősöktől, amikor az utcán ismeretlenek állították meg, hogy büszkék rá, akkor a kétségei egy csapásra elszálltak. Kis húga karácsonykor ajándék ruhacsomagot kapott, Karácsonyi Angyalok feladóval címezve, és a sárvári Mikulás személyesen invitálta a szánjára.

Összefonódott a sorsa és a hivatása

Aztán az idei év is meseszerűen alakult. Szandra felettesei ajánlására jelenleg továbbtanul, onkológiai szakasszisztensi képzésre jár. Nehéz szívvel indult számára az iskola, hisz az édesanyja rákbetegségével járó minden fájdalom így újra átélhetővé vált. Jöttek a már soha meg nem válaszolható kérdések is: „Vajon mi lett volna, ha mindezt egy évvel korábban tanulom, talán másképp tudok akkor segíteni neki? Vajon több szakemberhez tudtam volna tanácsért fordulni, ha akkor találkozom mostani tanáraimmal?” De Szandra úgy látja, magánélete és hivatása alakulása között mindig is sorsszerű kapcsolat volt.

Míg szeretett nagyapja halála idején döntött úgy, hogy az egészségügyben keresi meg saját feladatát, édesanyja betegsége után – a mama méhnyakrákban hunyt el – most éppen az onkológia területén számítanak rá. Történetét hallgatva folyton a remény és az újjászületés juthat eszünkbe, holott még nem is tudunk mindent. Szandra idén férjhez ment Gáborhoz, akivel már hosszú évek óta együtt voltak, és jelenleg 5 hónapos boldog kismamaként várja születendő kisfiukat.

Van miért felkelnie

Egy éve, az ő  Richter Aranyanyu Díjra jelölője úgy fogalmazott, hogy Szandrának hamar kellett felnőnie. Ő erről azt tartja, hogy legalább mindig volt-van miért felkelnie. Hogy ki tudja, talán másképpen alakult volna, talán elhagyta, elhanyagolta volna magát, ha nincs Hanna húga, akiről gondoskodnia kellett a legnehezebb pillanatokban is. Hogy talán másképp lett volna, ha nincs az a sárvári 10-12 fős összetartó, meleg, munkahelyi közösség, amely támogatja mindenben, vagy ha nincs Gábor, akivel férfi és apa került a családba! Mire telefonbeszélgetésünk végére érünk, Hanna kedvenc meséje is véget ér. De Alexandra meséje folytatódik, amiben a hétköznapi hősök boldogok és világuk kerek.

Itt szavazhatsz a Richter Aranyanyu Díj jelöltjeire! Ki lesz a győztes?