Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Ennek semmi köze semmiféle istenhez. Az AIDS azért van, mert valaki megdugta a zöld majmot!
akkor elismerem, én maradi vagyok!
meg a párom is, mert Ő is hasonlóan gondolja, hogy a hálószobatitkaink nem tartoznak a nagyvilágra, minthogy pisilni sem az utcán szoktunk
Na, bevallom, nekem az AIDS betegség sem tetszik, nagyon nem
csak példának írtam. Ha figyelmesen olvasod (én sem vagyok egyébként különösen vallásos) bizony a normális és egészéges emberi élethez nagyon jó útmutatót ad. és a homoszexualitást nem helyesli.
Én nem ítélem el, de szintén kórosnak, a normális emberi viselkedéstől eltérő dolognak tartom. Leginkább egy súlyos, szexuális zavar, ha valaki a másik nemű partnerrel nem tud mit kezdeni, így az azonos neműhöz vonzódik, vagy inkább választja
ugyanez a véleményem egyébként az egyéb, szexuális zavarokról is, mint nimfománia, szado-mazo, pedofília, a ma "divatos" szexuális szabatosság stb. Ezeknél mind súlyos lelki-szexuális zavarok állnak a háttérben és egy jó szakember esetleg sikeresen ki tudja ezt kezelni.Vagy nem
De ha meg sem próbálják, akkor tutira úgy marad. Van egy súlyosabb következménye, hiszen a halálos AIDS betegség bizonyítottan! pont a mai világ zavart szexuális szokásai miatt tudott így elterjedni (erre mondják, Isten nem ver bottal)
Végigolvastam a fórumot, és az én kérdéseimre, kétségeimre válaszokat nem kaptam, habár a 120. és 151-156. hozzászólások némi közlítést adtak.
Nem csak anyák és apák érintettek a dologban, hanem egyéb rokonok, barátok széles csoportja.
Hogy lehet azt egy kamasz fiúnak elmesélni, megmagyarázni, hogy a nagybátyja meleg?
Azt ugyan láthatja, hogy családi összejöveteleken (nem mindegyiken és nem minden fajtán, tehát a fajsúlyosabbakon nem) a nagybácsi a barátjával érkezik.
Tudja, hogy együtt laknak. Járt ott. És nyilván nem hülye a gyerek, de a kimondott szónak más az ereje.
Egyébként sajnos az a fajta, aki gyakran végletekben gondolkodik, hajlamos dolgokat, eseményeket, tulajdonságokat "előreelrendelt"-nek tekinteni.
Ha kimondva hallja a valóságot, félek predesztinálva érzi majd magát. Igazán ez az egyetlen félelmem. Egyetlen? Mostanában hallani tőle negatív megnyilvánulásokat a melegek iránt...
És ez sok mindent takarhat. Várjuk a kedvező alkalmat, hogy beszéljünk vele, de mit?
Amúgy a nagyobb család nem beszél a dologról, a többi testvér gyermekei nem tudom, hogy mit tudnak.
A nagybácsi szülei tudják -ez legalább azt jelenti, hogy valakinek legalább elmondta, elmondhatta. De a szülők egyrészt takargatják a dolgot, másrészt nem nekik kell ország-világ elé tárni a valóságot.
Soha nem tagadnám meg/ki a fiamat/lányomat a szexuális ízléséért!!!
Nagyon nagyon nehéz lenne, biztosan. De elfogadnám, hiszen SZERETEM!
Mindenek felett való, hogy ő boldog és kiegyensúlyozott legyen. Ha így, hát így. Amíg a jó ízlés keretein belül marad a dolog, senkinek semmi köze hozzá, hogy mi zajlik a hálószobájában!
Személyes tapasztalatom nagyon kevés van egyébként, talán 1-2 srác van a környezetemben (munkatársak) akikről erősen gyanítom.... de nem zavar, tényleg. Mondom, szerintem minden azon múlik, ki hogy tálalja a dolgot. A feltűnő, magamutogató, túlzásba vitt "büszkeség" nagyon zavar.... nem tetszik, ha harsányan hirdetik magukat, mintha ez lenne a normális. Nem, ez nem normális, vegyük tudomásul. Ez nem természetes. De ha már előfordul (talán egyfajta genetikai defekt, vagy ki tudja....), akkor próbálja meg minden érintett úgy kezelni, hogy azzal ne terhelje, ingerelje a környezetét. Nem kell a kirakatba tenni. Magánügy. Ennyi.
Lusta disznó vagyok visszaolvasni...
Anno a melegfelvonulás több rádióműsorban, amelyeknek többé-kevésbé rendszeres hallgatója vagyok, téma volt. Lévén ezek interaktív műsorok, sok véleményt lehetett hallani a betelefonálóktól, vagy smsíróktól. Ami megdöbbentett, és mosolyra késztetett: itt senki sem utálja a melegeket, senkinek nincs baja velük, "de ne akarjanak felvonulni", "senkire nem tartozik, hogy ők melegek", "csinálják otthon", "titkolják el, hogy ők ilyenek", ésígytovább... Magyarul, itt senkit nem zavarnak a melegek, de bújjanak el, hogy a "normálisak" ne lássák őket! Miután kidühöngtem magam ezen a gusztustalanul képmutató hozzáálláson, jót mosolyogtam amúgy szarkasztikusan, hogy milyen látszattársadalomban élünk... És halkan megsúgom, még most sem értem, miért veri ki ennyire a homnoszexualitás a biztosítékot? Miért kell ekkora balhét cspni egy melegfelvonuláson? Nyilván költői kérdés, persze, én is tudom, hogy minden taszító, ami más. Csak akkor is... Számomra egy ember szexuális hovatartozása, ízlése, káposztástészta-kategória: én sóaval szeretem, te sóval-borssal, ő cukorral, ő meg fahéjjal - és ehhez kinek mi köze? Netán jobb az, aki fehéjjal eszi, mint aki borssal? Ezzel azt hiszem, a második kérdést megválaszoltam.
Arra, hogy mikor kell bevallani a az anyánknak, szerintem nincs standard időpont, ez nyilván mindenkinél más - személyiségtől, anya.gyerek kapcsolattól, és helyzettől függ. Én azt gondolom, nem jó vele sokáig várni, mert ekkora horderejű dolgot minél tovább titkol az ember fia/lánya, annál nehezebben tudja később elmondani.
Személyes tapasztalat? Hm, igen, ismertem meleg srácot, nekem kifejezetten szimpatikus volt - többek között a humora, az egyénisége, és nagyon jónak tartottam őt a szakmájában (fodrász). Ő lazán vállalta hogy meleg, és nem is volt ebből gondja, mindig zsúfolva volt az előjegyzési naptára, és amennyire én ráláttam, nem kapott sértő megjegyzéseket sem, holott ez az ember egy kis faluban élt.
Három évvel ezelőtt bejárta a világsajtót a hír: Dean Hammer mikrobiológus megtalálta az X kromoszóma egyik végszakaszán a homoszexualitást okozó gént. A bombaként robbanó felfedezés éppúgy megosztotta a tudományos köröket, mint az érintetteket. Az USA egyik legnagyobb meleg lobby-csoportjának képviselője, Gregory King a gén felfedezését politikai támogatásként értékelte. Ugyanakkor Németországban embertelennek nevezték a tudomány ez irányú érdeklődését. „A homoszexualitás okainak mindenfajta kutatása a nemzetiszocialista koncentrációs táborokban folytatott, az emberi méltóságot meggyalázó orvosi kísérletek hagyományán nyugszik” – jelentette ki Volker Beck, az egyik németországi meleg szövetség szóvivője. A mai napig vitákat kavaró bejelentést egyre több laboratórium vizsgálati eredménye látszik igazolni.
– Mennyire bizonyított ez a felfedezés? – kérdeztük Dr. Czeizel Endre genetikustól.
Dr. Czeizel Endre: Eléggé bizonyítottnak tekinthető. Bár kétkedéssel fogadta a közvélemény, de a közelmúltban egyértelműen sikerült azonosítani a nevezetes gént. Ez nem volt meglepetés, mert az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15 százalék.
M.: Hogy lehetséges, hogy az egypetéjű ikreknél, ahol teljesen azonos a kromoszómaállomány, előfordul homoszexuális-heteroszexuális páros, ha a szexuális orientációnak genetikai oka van?
Dr.Cz.E.: A genetikát nem úgy kelt felfogni, mint a végzetet. A gének megszabják, hogy valakinek milyen hajlamai vannak. A homoszexuálisok esetében úgy gondolom, hogy az emberek egy részében ott van ez a lehetőség, de nem mindenkinél kerül felszínre. Én azon dolgozom, hogy egyes halálos betegségek, mint például az infarktus vagy a rák, amelyre öröklött hajlama lehet az embernek, ne fejlődhessenek ki. A homoszexualitást hordozó gén hatása ellen nem küzdünk.
M.: A feltételezések szerint homoszexualitást okozó gén csak a szexuális viselkedésben okoz másságot, vagy más testi jellegzetességek is írhatók a számlájára?
Dr.Cz.E.: A homoszexuálisok agya biztosan más. Egy amerikai kórboncnok AIDS-esek agyát boncolta és észrevette, hogy a homoszexuálisok hipotalamuszában a szexuális központ négy magja közül az egyik hiányzik. Ma teljesen bizonyos, hogy egy agyvizsgálat alapján megállapítható, homoszexuális-e az illető férfi. Nem lehet tudni, hogy a gén miatt hiányzik az agymag, vagy a homoszexuális magatartás közvetett hatása az elváltozás. De van más különbség is. Jól ismert a férfiak balagyfélteke-dominanciája.
A női X-kromoszóma genetikai kódja választ adhat arra, miért különböznek annyira egymástól a nők és a férfiak, valamint segíthet feltárni közel háromszáz súlyos betegség okát. A kutatók szerint az 1100 génből álló női X-kromoszóma olyan információkat tartalmaz, amelyek segítségével jobban meg lehetne ismerni a vérzékenység, a vakság, az autizmus, a kóros elhízás, valamint a leukémia kiváltó okait. Az X-kromoszóma genetikai kódja alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a női nem sokkal változatosabb, mint azt eddig képzelték, és a gének szintjén a nők sokkal összetettebb személyiségek, mint a férfiak.
Az X-kromoszóma a legkülönlegesebb az emberi génállományban öröklési mintáját, egyedülálló biológiáját és az emberi betegségekhez való viszonyát tekintve.
A minden sejtmagban megtalálható kromoszómák az öröklés alapvető szerkezetei. Biztosítják a gének tárolását, karbantartását és védelmét, kifejeződésük szabályozását, valamint a genetikai információ másolását és továbbadását. A nők két X-kromoszómával rendelkeznek, míg a férfiak egy X- és egy Y-kromoszómával.
A kutatás kimutatta, hogy az Y-kromoszóma az X-kromoszóma elsatnyult változata, mely csak néhány gént tartalmaz. Az X-kromoszóma sokkal nagyobb, mint az Y, és mivel a nők eleve két példánnyal rendelkeznek, az egyik X-kromoszóma a legtöbb esetben deaktiválódik. Ám a szunnyadó kromoszómának nem az összes génje tétlen, ami megmagyarázhatja a nők és férfiak közötti különbségeket. Maga az X-inaktiváció is igen változatos a nők között. A genetikai mutációk és az olyan betegségek, mint a színvakság, az autizmus és a vérzékenység, az X-kromoszómához kapcsolhatóak, és főleg a férfiakat érintik, mivel ők nem rendelkeznek még egy X-szel, mely helyrehozhatná a hibákat.
Én heteroszexuális vagyok, de mélységesen átérzem az elszomorodásukat. Többek közt ezért is iktattam be két éve az angol irodalom óráimba Edward Morgan Forster egy kevésbé ismert, élete során ki sem adott regényét, a Maurice-t, Maurice Hall történetét. Az író még 1914-ben írta, amikor a homoszexualitást még betegségnek tartották, de manapság is szinte minden meleg hasonló lelki folyamatokon megy át, mint a regénybeli Maurice, aki megpróbálta lélekgyógyászokkal, orvosokkal az őáltala betegségnek vélt irányultságot kitörölni magából, de rájött, hogy ezzel együtt kell élnie, mert nem változtathat rajta senki sem, és ilymódon kell megtalálnia a boldogságát. Sok szülő tiltakozott az igazgatónál, hogy ne kényszerítsem a gyerekeit ilyen könyv olvasására, és le kellett vennem a listámról. Roppant érdekesnek találom, hogy például az Othello, a Barbárok, A legyek ura, a Fizikusok ellen semmi kifogásuk, pedig azokban embereket ölnek, vagy a Vörös és fekete ellen, amiben Mathilde Julien Sorel levágott fejét tartja magánál. Az is különös nekem, hogy az általam roppant értékesnek és színesnek tarott meleg irodalom gyöngyszemei, melyekből nagyon sokat tanulhatnánk, itt Magyarországon nem, vagy csak alig fellelhetők, és ha meg is találhatók, többnyire idegen nyelven, de magyarul nem - gondolok itt például a Giovanni szobájára James Baldwintól, az Egy maszk vallomásaira Yukio Mishimától, vagy A város és a pillérre Gore Vidaltól. Mind nagy nevek, sok művük fellelhető a piacon, de ezek valahogy nem. Kicsit eltértem eredeti szándékomtól, ezért elnézést kérek. Szeretném kérni azokat a szülőket, hogy akik tabuként kezelték eddig a homoszexualitást, vagy csak nem beszéltek róla gyermekeiknek, ahogy én is elmulasztottam ezt, kérem, beszéljenek a gyerekeikkel. Gyűjtőmunkám alapján rájöttem a szomorú tényre, hogy sajnos nem ritka dolog a melegségükkel megbírkózni nem tudó fiataloknál az öngyilkosság, de őszinte, értelmes, toleráns párbeszéddel megkönnyíthetjük az önmagukkal való megbékélést. Köszönöm azoknak, akik időt szakítanak hosszúra sikeredett hozzászólásom elolvasására, és méginkább azoknak, akik el is gondolkodnak rajta.
Azt tapasztaltam, amit nagyon sokan hangsúlyoznak itt is: a melegek pont olyanok, mint a heteroszexuálisak. Sokan esnek bele abba a nagy hibába, hogy a média által mutatott képre asszociálnak, amikor szóba kerül a melegség. A másik nagy hiba, amibe - mindenféle bántás nélkül - a műveletlenebb, kevésbé felvilágosult heteroszexuálisak beleesnek az az, hogy felteszik azt a kérdést az azonos nemű párokról, hogy ki a fiú, és ki a lány? Ez tudatlanságból, és, valljuk be, sok esetben rosszindulatból fakad - én ezt személy szerint nagyban a média hibájának tartom. Sőt, önmagam hibájának is, mert én nem beszéltem erről a fiamnak, felvilágosultan és toleránsan, mindenféle negatív felhangtól mentesen. És tovább megyek: ezt a legtöbb szülő (és kisebb részben az iskolák) hibájának is tartom, aki nem beszél erről a gyerekének (diákjának), vagy becsmérlően nyilatkozik róla. Szerintem mondhatom, hogy a szülő egyik fő feladatának gyermekének támogatása kellene legyen, boldogulásának segítése. Az egyik fiatal meleg beszélgetőpartnerem egyszerűen így fogalmazott: a családok termelik az intoleráns gyerekeket, ezek felnőnek és őmiattuk éri a melegeket a legtöbb atrocitás; nem az átlagos melegek viselkedése, hanem a közvélemény hamisan kialakított képe a homoszexuálisokról az, ami káros. Durva megfogalmazás, de mind több beszélgetés után úgy vélem, van benne igazság. Tudom, hogyha a fiammal beszélek erről, még ma is élne. Soha nem bocsáthatom meg magamnak, hogy ez a beszélgetés elmaradt. Az iskolában az órák közötti szünetekben előfordul, hogy én vagyok a felügyelőtanár a tizennyolc éven felüli diákok dohányzójában. Sokszor hallom, ahogy a fiatalok beszélnek a melegekről, és nagyon elszomorít. Azt juttatja eszembe, hogy valaha a fiam is ott állt, hallotta, ahogy beszélnek közvetve róla is, milyenek a társai megnyilvánulásai a hozzá hasonlóakról, és szegénykém hatalmas csatákat vívhatott magában. Erre a fórumra is fiatal melegek hívták fel a figyelmemet, külön kiemelve a fenti kérdést. Ízléstelennek, elszomorítónak, minden kritikán alulinak tartották, hogy a XXI. században ilyen kérdés megfogalmazódik nyilvános fórumon.