Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szegények karácsonya 2012
Sziasztok!
Szeretném megkérdezni a szegényeket, hogyan fogják ünnepelni a karácsonyt, lelkükben mit élnek át. Magamból indulok ki, tehát nem felmérésről van szó.
Nagyon szépen kérem, aki nem tud, és nem akar segíteni, illetve elítélő gondolatai vannak a szegényekkel kapcsolatosan, azok ne írjanak.
Előre szólok, nem tudok azonnal válaszolni, tanyán lakunk, minden a mobilnet térerőtől függ. Azt viszont ígérhetem, ha be tudok lépni, mindenkinek válaszolok.
Mi 41 e Ft-ból élünk ketten a férjemmel. Annyi könnyebbségünk van, hogy a tanyán, ahol lakunk, a tanyagazda megengedte, hogy legyen veteményes kertünk. Így le tudtm fagyasztani borsót, tököt, stb. Zöldséget eszünk zöldséggel, de ennyi pénzből legfeljebb napi 1 étkezésre jut Igy tulajdonképpen egészségesen étkezünk.(?!) A férjem 28, én 34 kg-t fogytunk másfél év alatt. Ő átesett egy jobboldali szívinfaktusan, 3 agyi infarktuson, létszámleépítés miatt munkanélküli. Ilyen egészségi állapottal sehova sem veszik fel.Semmilyen segélyre nem jogosult, mert az én "eredeti" rokkantnyugdíjam 81 ezer Ft, melyből végrehajtó vonatja le a közüzemi hátralékot /50 %/, melyet ennyi pénzből nem tudtunk fizetni. Engem 6 év alatt 7x műtöttek érelzáródás miatt. A lányom fizeti az internetet, hogy emberekkel tudjak kapcsolatot tartani, ne érezzem elzárva annyira magam a világtól.
Hogy mi lesz karácsonykor? Imádkozunk, esszük a tojáslevest és a rántásos gombócot.
Kíváncsi vagyok, más nehéz körülmények között élők, hogyan oldják meg a szeretet ünnepi étkezést, ajándékozást, milyen segítséget, tudnak adni párjuknak a depresszióban, nehézségekben.
Igen. Még azt a keveset, ami hátra van...
Soxor nem bánnám már, ha anyukám mellett nyugodhanék a sírban, mellettem pedig a férjem. Így van megbeszélve, letisztázva a lányunkkal, mivel mindketten hamvasztást kértünk, így mehetünk egyhelyre.
Ne haragudj, de nem értem, miért kell mindenbe beleakaszkodni????
A lányom nagyon jól tudja, hogy az NLC-n szoktam beszélgetni. Ő nem akar, nem is kíváncsi rá, nem foglalkozik vele.
Aha.
És azt is tudja a lányod, hogy te itt teregeted a családi szennyest?
Nezd nem ok az egyeduliek , sok ilyen gondolkozasu ember van. Hogy ennek mi az oka azt itt most nem erdemes boncolgatni.
Akkor ez a teny, hogy csak magatokra szamithattok, igy kell leelnetek az eleteteket.
Lányoméknak van internetjük, minden lehetősége meg van, hogy éljen a cáfolat lehetőségével.
Nem rajtam múlt, hogy eddig nem tették....
Pl. az hogy a ferj feleseg (lanyaek) ugy gondoljak nekik is megvan a maguk elete a szulei is oldjak meg a maguket.
Ez így igaz!!!!! Rátapintottál a lényegre!
Ezt már a lányom ki is nyilvánította, amikor 1x megkértem, kísérjen el lábműtét után controllra Bp-re. (200 km tőlünk, és még nagyon gyenge voltam.) Én vettem meg neki is a vonatjegyet, én fizettem a helyiközlekedést Bp-en... és amikor visszafelé jöttünk, tudomásomra hozta a vonaton, hogy ő nem ér rá engem mindig kísérgetni, neki is már saját családja van, meg van a maguk élete, oldjam meg én is a miénket.... Sírva értem haza.
Egyébként a vejünkkel nagyon jóban vagyunk, ha nem kérünk tőlük semmit. Még EDDA koncertre is elmentem a vejemmel, mert a lányom nem akart elmenni, és tiszteletjegyünk volt. A vejem ismerősei nem akarták elhinni, hogy én az anyósa vagyok, kérdezték is tőle, milyen idős a feleséged?
Most én is "feleselek":
Nem lehet minden ember szimpatikus minden embernek. Ez egy szubjektív érzés, ki mit érez a másik iránt. Még az is előfordulhat(na), ha személyesen találkoznánk, nagyon jól megértenénk egymást.
Tudom, hogy "öndícséret büdös", de: mint már írtam is, nem láttam más lehetőséget arra, hogy meg tudjunk úgy-ahogy élni, csak ha tanyára költözünk, és meg tudjuk termelni leglalább a zöldséget. Próbálkoztunk a csirkékkel is, legyen hús az asztalon. A mi 30, és a T.gazda másik 30 csirkéje egy helyen volt tartva. Ezen kívül még másik 170 db egy másik nagy ólban van/volt. Április végén jöttek a 4 hetes csirkék, 2 havi takarmányt bírtunk venni, utána munkanélküli lett a férjem, nem volt tovább pénzünk takarmányozásra. Ráadásul tapasztaltuk, hogy ahogy nőttek a csirkék, rántanivalóak lettek, a T. Gazda a legnagyobbakat mindig levágta. Ekkor döntöttük el, hogy mi is levagdossuk őket, legyen nekünk is nagyobb csirkénk, ne csak az apraja maradjon meg, amit tovább kell(ene) etetni. Ez egy tanuló év volt ilyen szempontból, az idén, ha lesz is csirkénk véletlenül, nem egyezünk bele a közös csirketartásba. Mellette viszonylag nagy kertünk lett, amit betegen, nagyon nehezen, de rendben tartottam, szinte mindent termeltem benne. Tök, patisszon, padlizsán, uborka, paradicsom, paprika, borsó, sárga- és zöldhüvelyű bab, saláta, karaláb, fokhagyma, vöröshagyma, cukkini, sárgarépa, gyökér, kevés burgonya. Sőt még sárgadinnyével is próbálkoztam, jól sikerült, az idén többet szeretnék belőle ültetni, ha az erőm megengedi. A férjem betegen, de rendben tartotta a tanya környékét, közben bármikor lepihenhetett. Én hajnal fél 5-5 órakor keltem, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen a kertet csinálni. Sokszor este 10 órakor még locsoltam. Nem gondolom, hogy várnánk a sültgalambot a szánkba. Minél hamarabb szeretnénk megszabadulni a városi lakástól, de abból pénzt nem fogunk látni. Pénz nélkül pedig nem tudunk másfelé lépni, nem tudunk más lakhatási lehetőséget előteremteni.
persze hogy van oka.
Pl. az hogy a ferj feleseg (lanyaek) ugy gondoljak nekik is megvan a maguk elete a szulei is oldjak meg a maguket.
De lehet hogy a vo nem kedveli oket, vagy egyikuket.
vagy alapbol ilyen termeszetuek.
De az is lehet hogy valamiert nem kedvelik a szuloket, teszem fel beleszolnak a dolgaikba, esetleg kotekedo valamelyikuk, esetleg fiatal koraban a lannyal durvan beszeltek , esetleg iszik valamelyikuk ezer oka lehet a dolognak.
De vannak olyanok is akik egyszeruen olyan emberek akiket a sajat sorsukon kivul semmi nem erdekel.
Pl. itt nem szokas azon torekedni hogy a gyereket segitsek kulonosebben anyagilag ha felno vagy orokseget tartogassanak nekik. Itt ha egy hazaspar nyugdijba megy gyakran eladja a hazat, evekig utazgatnak aztan amikor visszajonnek vesznek maguknak egy kicsi lakast a maradek penzt meg felelik. Es nem akarnak oroksegeket hagyni. Ha marad marad ha nem nem.
Ugyaigy nem szokas elmenni sehova garantornak a gyereknek stb. es ezt kerni sem szokas. Ugyanugy ahogy nem kerik a szulok hogy a gyerekeik gondoskodjanak roluk, nem divat hogy magukhoz vegyek vagy egyutt lakjanak veluk, van aki az orszag tulso felen el es 10 evben egyszer ha latja a szuleit.
Szoval ahany haz annyi szokas.
Beírásaid alapján nem vagy nekem szimpatikus, nem hiszek neked. Sajnálom.
Pontosabban azt látom, hogy valóban vannak megélhetési gondjaitok, de a hozzáállásod, minden egyes megnyilvánulásod arra mutat, hogy nem megoldani törekszel a problémákat, hanem egyre mélyebbre ásod magadat a sárban. A gyakorlati tanácsokat, az érdemi segítségnyújtási szándékokat visszautasítod, mert egy mákszemnyi erőfeszítést nem vagy hajlandó tenni semmiért. Akármennyire is nehéz, másképp nem megy.
Amarynda: az ilyennek oka van. Vagy az egyik fél részéről vagy a másikéról.
Egyébként amíg nem hallottuk mindkét fél részéről a tényeket, egyoldalúan tudunk csak "ítélni".
Most csak bubóca oldaláról ismerünk valamennyit a történésekből. Talán ha a lánya (és családja) is lehetőséget kapna és élne is vele, egyebet is megtudnánk.
Ezzel most nem ertek egyet. Nem minden vo vagy meny hajlando tamogatni a szuloket (sokszor meg a sajatjat sem) meg akkor sem ha megteheti.
A topicindito irta hogy a vo meglehetosen fogahoz veri a garast a felesege pedig reges reg azonosult vele.
Az osszekoltozes pedig megint egy olyan tema, hogy hidd el nem mindenki vallalja. Es ez ertheto is, mert van akivel egyutt lakni maga a pokol. De egyszeruen olyan is van hogy az illeto nem hajlando a mas problemajat magara venni. akkor se ha szulo vagy anyosa az illeto.
ez csak olyan beszed hogy "nem hagyja" . de hagyja bizony. Ha nem igy lenne akkor nem lennenek olyan oregek akik megfagynak a lakasban vagy ehen pusztulnak holott vannak gyerekeik.
http://www.youtube.com/watch?v=1pmuclicVrg
Ezzel a dallal kívánok Minden Topictársamnak nagyon boldog Új Évet!
Köszönm, hogy a kedves szót idézőjelbe tetted. Így legalább tudom, mennyire vagyok "kedves" Neked.
Nem félek attól, hogy mindaz, amit leírtam valóra válik, mert már régen valóság! Semmi sunyiság, hazugság nincs benne!
Mivel én nem vagyok regényíró típus, így nem is tudnám leírni mindazt, ami az eddigi 55 év alatt történt, pedig úgy gondolom, eléggé érdekes és tanulságos lenne sok ember számára.
Nem tudom, mennyire ismered a romákat és az életformájukat (romológia), de náluk sokkal-sokkal erősebb az összetartás a családban, mint bármilyen magyar embernél. Én sok romával dolgoztam, és zenéltem együtt. Soha, sehol nem tapasztaltam ekkora összetartást, mint a romáknál!
A magyar ember elsősorban önmagára és gyermekeire gondol, hogyan fogja majd tudni taníttatni, mennyit tegyen félre a taníttatásukra, mivel ki tudja, mit hoz majd a jövő, mennyire fog változni a felsőoktatás...., tandíj, stb....
Nem, de nem akarok cirkuszolni. Bubóca minden kényes kérdést, felvetést leráz, mint ázott kutya a vizet. Nincs értelme az egésznek.
Illetve bocsánat: egy esetben el tudok képzelni ilyen fokú nemtörődömséget, ha a szüleim együttesen úgy megbántottak volna vagy bármiben keresztbe tettek volna nekem, hogy az az én szememben megbocsáthatatlan.
Hallod, ezek soha ehyetlen szavunkat nem veszik komolyan.
Itt az a lényeg, hogy foglalkozz valük, pátyolgasd meg adj némi segítséget.
Sokat kizártak már innen, mert erre rávilágított, pedig ez a lényeg.
Soha nem leszel itt jó, mert nem simogatod a fejét.
Csak egy jó kis utalás ......