Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás után újra együtt!
Sziasztok!
Tapasztalatokat, példákat kérek azzal kapcsolatban, hogy valaki, vagy valaki ismerőse, exe, vagy bárkik szakítás után egy bizonyos idő elteltével újrakezdték a kapcsolatukat.
(független attól, hogy utána együtt maradtak-e vagy sem)
Mennyi idő telt el a szakítás és az újrakezdés között?
Mi volt a szakítás oka?
Szia!
Egy pár példát már felsoroltak, azonban biztos jönnek majd még.
Visszahódítani a volt barátodat? Legyél a barátja, és talán abból kialakul a szerelem.
Mióta vagytok külön?
4 hónapja.
Van valami, ami minket összeköt és ezért tudunk emailozni.
És mostanság eléggé rossz időszaka van, meghalt a kedvenc kis állata és a nagymamája is, szóval szeretnék mellette lenni, de nem szeretnék ráakaszkodni.
Mit tanácsoltok?
Milyen ötlet, ha a kedvenc kis állata egyik képéből csinálnék neki egy ajándék fali képet? Nemsokára születésnapja lesz.
Van valakinek olyan tapasztalata, hogy egy távolságtartó hapsival ismét kibékült?
Üdv.
Szia!
Engem az újrakezdés lehetőségében és a kapcsolatfelvétel kezdeményezésében az zavar- beleértve a saját történetemet is, ahol jelenleg szó sincs sajnos újrakezdésről- ,hogy ha azért hagyott el a párunk, mert új kapcsolata van, akkor csak bohócot csinálunk magunkból, de ha nem, hanem más (lelki) oka van, akkor viszont már csak a hiuságuk miatt is nekünk kell(ene) lépni. Szerintem egy szülinapi ajándék, ha úgyis kapcsolatban vagytok, nem árthat.
Úgy tudom nincs senkije a volt barátomnak. És mostanában nagyon sok kellemetlen dolog történik vele, szívesen lennék mellette. Írok neki bátorító emailt, persze nem viszem túlzásba, nem akaszkodok rá, nem zaklatom, erről szó sincsen.Csak érezze, hogy rám számíthat. Ezt mivel tudnám neki mégjobban kimutatni, hogyan tudnám vele éreztetni, hogy rám számíthat annak ellenére, hogy szakítottunk?
Üdv.
SzR.
Felhozom ezt a topicot, hátha valakinek még eszébe jut valami.
szia!!
sajnos én ilyen cipőben járok,először tavaly szakítottunk,4év után,1év együtt élés után..nekem jött volna más,de érzelmileg még nem álltam készen,őt szerettem,teszem hozzá én költöztem el,nagyon megbántott,és nem foglalkozott Velem,de nem volt megcsalás..
Majdnem 2-3hónap külön,de tartottuk a kapcsolatot,utána randik,aztán visszaköltöztem..
Megígérte,más lesz,figyelmesebb,...több idő együtt...
Tartott ez májusig,de sokminden nem változott..én már szerettem volna elköteleződést,érzelmi biztonságot..
Most közölte,egyedül kell lennie,de majd meglátjuk mit hoz a jövő..........amúgy meg bizonytalan(5éve az..)
Hát itt tartok most,amúgy totál padlón..ésszel tudom,hogy el kell felejtenem,de a szívem azt nem tudom becsapni...
Remélem az idő megoldja a problémákat
Sajnos nekem rossz tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.
5 hónapig jártam egy fiúval, egy hónappal ezelőtt szakított velem, de utána megkeresett hogy rossz döntést hozott, megbánta.
Én kis naiv bedőltem neki,és a napokban újra elhagyott,mondván nem tud szeretni (szerelemmel). De így sem képes elengedni, folyton keresi a társaságom de már erős leszek és nem hagyom magam.
Ma már odáig jutottam hogy letöröltem msn-ről is, nincs miről beszélnünk már.
Remélem nem vettem senki kedvét a történetemmel!!
Üdv.Vero
Az én esetem nagyon friss:
január 3án szakított velem a párom - minden előzetes bejelentés nélkül, chat-en. Egy másik, szakításról szóló, népszerű topicban le is írtam ezt.
A kérdésem:
láttatok-e már olyan helyzetet, ahol a férfi csak bepánikol.
Ez az én párom(exem) 34 éves. Igaz, hogy csak 3 hónapot voltunk együtt -de a saját elmondása szerint is sokkal többnek tűnt.Sok közös élményünk van. Azt mondta, engem akar az utolsó barátnőjének. A szüleivel is találkoztam ( ami nem kis dolog, mert írek, Írországból jöttek át Pestre látogatóba). A legjobb barátaival is találkoztam.
Aztán kaptam egy nagyon szép és ígéretes ajándékot, egy karórát Karácsonyra.
Aztán, mint valami skizofrén, 10 perc alatt elküldött a fenébe. Ő maga se tudta, mivel magyarázza. Először azt írta: nagy kétségei vannak. Óriásiak. Aztán: megváltoztak az érzései. Aztán, szinglinek kell lennie, hogy TISZTÁN láthasson. Én meg csak nyelve a könnyeimet, bámultam a chaten a betűket amik ilyen kegyetlenül elválaszottak egymástól.
Az is eszembe jutott, hogy berezelt. Vagy borderline. Vagy egy gyáva féreg. Olyan tökéletesnek tűnt minden. Persze, decemberben éreztem egy feszültséget rajta: azt gondoltam, honvágya van - s ez igaz is volt.
10 es skálán mennyi esélyem van? Ugye jól gondolom, hogy semmi? ....
Sziasztok!
Mi gimiben jártunk együtt kisebb-nagyobb megszakításokkal egy évet. Akkor még kis hülyék voltunk, gyerekek, meg részemről nem is volt akkora szerelem. Felvettek más városba fősulira, ő is messzebbre járt egyetemere, valami kamaszos hülyesége miatt bepöccentem, kidobtam, még 98-ban. Aztán egy röpke 10 éves szünet után újra találkoztunk egy "kivel mi van" típusú beszélgetésre.
3 hete volt az esküvőnk, és nagyon gyúrúnk a babára:):)
Ilyen is van!
Kedves caline!
Én úgy 6-ot adnék esélynek. Mert valószínű visszajön még egyszer, amikor is szép és jó lesz minden, de előbb-utóbb megint beüt a krach, és akkor újra ez lesz. Hogy ezt hányszor csinálja meg egyénfüggő, meg azon is múlik, te hogy viseled.
Sajna sok ilyet láttam, én is részese voltam egyszer, aki bepánikol, nem véletlen teszii...sajna...
Bocs, de szerintem ez van.
sziasztok!
bátorkodom elmesélni az én helyzetemet...
szilveszter előtt 2 nappal a barátom bejelentette, hogy megcsal 2 hónapja egy ismerősünk barátnőjével. alig hittem el, de hát nem viccelt, 6 év után...
eltelt lassan 1 hónap, és a csajjal van, aki szintén szakított a barátjával aznap mikor velem az enyém, ők 1 évet voltak együtt...
azt mondta akkor, hogy szeret, de a másik hiányzik neki...addig nem akar velem lenni, míg a döntését meg nem bánja...
velem nem akar rosszban lenni, így beszélünk, találkozunk, ilyesmi. (titokban)érdeklődik mi van velem, mindig ő kezdeményezi a beszélgetést.
azt mondja jól meg vannak most, minden klappol, igaz féltékenység, és hiszti az megy a csaj részéről, és nem bíznak egymásban még (jó kezdet...).
azt mondja ne várjak tőle csodát, hogy 1 hónap múlva visszajön hozzám, nehezen döntötte el, hogy nem marad velem, nem azért választotta őt, hogy 3 hét után véget vessen neki, és nem hitte, hogy változhat jó irányban a kapcsolat vele...
én sokkal jobbnak érzem magam annál a csajnál...sok dolog mellettem szól, de van ami ellenem...
kérdem én, hogy ha eltelik még 2-3 hónap rájöhet e ténylegesen, hogy mégis csak én kellek, mert most nem akarja magának bevallani, mert ugye azt látja, hogy minden jó a másikkal....
lehet e ez nála csak fellángolás, és idővel belátja ő is?
én nagyon szeretem, bármi is történt, el tudom fogadni, hogy így döntött, a helyzet adott, de a döntését megváltoztathatja, de neki is akarni kell...valahol akarja is, és én azon leszek, hogy bebizonyítsam neki, és remélem nem hiába küzdök érte... ismeri az érzéseimet, csak azt nem hiszi el, hogy meg tudok változni...pedig 1 nap elég volt, hogy minden megváltozzon bennem....
egy ismerősöm 1 év alatt jött rá, hogy a volt barátnőjét még mindig szereti, szeretném ha az exemnek nem ennyi idő kellenne...
Kriszta
Én több mint 8 éve vagyok vele együtt.Hú...volt már minden,megcsalás nem!3 év után 2 hónap szünet, de aztán 5 év azóta együtt.Volt jó is rossz is.de mindketten elfogadjuk egymást, bár néha kiakadunk azt ki is adjuk magunkból...semmit nem tartunk odabenn
Szerintem úgy tudnád visszahódítani, ha te is távolságtartó vagy ahogy ő.Közömbös, aztán egyik nap mégis kedves és segítőkész.Szerintem nem szabad, hogy kiigazodjon rajtad és azt érezze, hogy te mindig kéznél vagy.Legyél ott a gondolataiban, de vággyon rád.Ami mindig kéznél van hát te hogy vagy vele?????
Biztos azt szeretnéd,hogy "melegen tartsa" az érzéseidet,amíg majd kegyeskedik eldönteni,hogy melyikőtöket választja?
Én nem vagyok egy véresszájú szakítás-párti,de amit írsz,abból az derül ki (számomra),hogy pasi nem elég bátor ahhoz,hogy vállalja a felelősséget a döntéséért.Ami jelen esetben az,hogy elhagyott,mert érdekesebbnek talált egy másik lányt.Be akarja biztosítani a saját visszavezető útját,arra az esetre,ha meggondolná magát időközben.
Biztos voltak szép idők is a hat év alatt,amit együtt töltöttetek,meg szereted is,ez logikus,de az,hogy te KÜZDJ érte,meg neked kelljen megváltoznod ahhoz,hogy ő visszamenjen hozzád.......nagyon megalázó.
Ráadásul simán benne van a pakliban,hogy visszamegy,aztán két hónap múlva rájön,hogy most mégis inkább a másik lány hiányzik neki,ugyanúgy fogja titokban győzködni arról,hogy "jól akar dönteni".Kell ez neked?
Folyton ott fog lógni a levegőben,hogy ha te nem változol ebben,vagy abban,nosza,megint leléphet és te meg a maradék önbecsülésedet is elveszíted vele.
Azt mondta nem akar hitegetni...ezt tudomásul vettem...nyíltan megmondta, hogy most jobb a másikkal...de benne is van hiba, és ő is változtatni akar.
Nekem veszteni valóm nincs, mert elvesztettem, élem tovább az életem, és ha kiváncsi rám még akkor majd eljön az idő, hogy belátja majd, a jelenlegi bnője csak pótlék...
Én is úgy látom, hogy nem mer még mindig szembe nézni velem, és azzal hogy ennyire megbántott, viszont tudja hogy szeretem és azt is hogy nem fog elmúlni egy ideig...
az idő megold mindent, meg az, hogy akarja e...
Nem is tartom ezt küzdésnek, csak van egy érzés bennem, hogy nekünk még van jövőnk, ha talán összejövünk idővel, lehet belátom, hogy mégsem, de megpróbálom mégegyszer, lesz ami lesz, az lenne a legjobb ha én mondanám ezek után, hogy igen, ennek nincs értelme, de amíg ezt nem látom, addig kitartok...
Nézd ez helyzetfüggő. Sok mindentől függ. Például attól, ami a két ember között az adott évek alatt kialakult. Vannak itt olyan hsz-ok, amitől eszem dobom el: "5 hónapja voltunk együtt, amikor elhagyott". Na neee. 5 hónap? Annyi idő alatt akarja valaki megismerni a másikat? Áh. 5 ÉV alatt sem biztos, hogy sikerül. Helyesebben 5 év alatt sem biztos, hogy érteni fogod mi történik körülötted! Annyira különbözik férfi és nő.
Megéltük, hogy ma már a legtöbb válást nő mondja ki: mert még nem volt eleget mással és ki akarja élni magát. Utána meg majd jönne vissza.
Sajnos a legtöbb otthagyás/válás a fene nagy "carpe diem" miatt van, ami a legnagyobb ostobaság a világon.
Éld ki magad. A HÁZASSÁGOD és/vagy komoly (életre szóló) kapcsolatod ELŐTT! Igenis ÁLLD MEG, hogy nem mész a farkad/puncid után! Ne vállalj kapcsolatot azért, hogy HÁTHA ez komoly lesz. Nincsenek HÁTHA dolgok a párkapcsolatban!
Elég hamar érzi az ember a másikon, hogy vele le tudná élni az életét vagy sem. Ha igen, akkor kitartás (persze a szélsőséges esetekben marad válás: erőszak, megcsalás, stb.).
Annyira könnyen dobálódznak a válással sajnos, mintha az olyan természetes lenne, mint nappal és az éjjel. Na ezért van olyan sok válás.
Sok okos nő, emancipálódott. Mire ment vele? Semmire. Legfeljebb annyira, hogy aki többször dob, azt még többször dobják. Tisztára, mint egy regényben. Egy merő regény az életetek!
Egy kis saját történet!
Nem most volt, több mint húsz éve történt.
Szerelmes lettem. A szerelmből házasság, aztán gyerek, a vége válás lett.
Végig jártuk az akkori szamárlétrát. Együttjárás, eljegyzés, házasság, közben katonaság. Részemről soha nem csaltam meg. Biztam benne, bárki bármit mondott. Soha nem veszekedtünk. Volt már lakásunk, bebutorozva. Aztán rájöttem: Megcsal.
Leszerelése után nem igazán kellettem neki az ágyban. Mindig azzal magyarázta, hogy nagyon szeret, de ő nem kívánja. 22 évesen ott álltam egy férjejjel és egy gyerekkel, akit nem kíván a férje. Először nem tudtam mi történt. Baráti körben csinosnak tartottak, ők sem értették a férjem eltávolodását. Megcsalt. Ez volt az oka. Próbáltam mindenféle eszközzel helyre hozni. Megbocsájtottam. Beszélgettünk. Rájöttem, nincs kiút, csak a válás. 26 évesen egyedül maradtam a nagyvilágban, elvesztettem a férjemet, az anyámat és az apámat. (a szüleim meghaltak) Nagyon mély depresszió következet. Közben megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki miatt sikerült meggyógyulnom, és született két gyermekünk. Egycsapásra visszakaptam az életemet. Fiatalon megbiztam egy férfiban akit szerettem, most is bizok egy férfiban akit szeretek. Nem bántam meg semmit.
Az élet jó tanító mester. Mindenki tanuljon saját tapasztalataiból, könnyebb lesz dönteni legközelebb.
Újra együtt! Senkinek nem tanácsolom, ha valaminek vége azt nem lehet újra éleszteni. Soha nem lesz olyan mint volt. Esetleg ideig-óráig. De kár az idő pocséklásért. Az idő pedig mindenki életében nagy úr.
sziasztok,
Jó a topic! Röviden a történetem. Gimibe együtt jártunk, házasság, 2 gyerek, majd 15 év házasság, 18 év együttlét után válás. Ennek lassan 6 éve. Nem tudnánk újra kezdeni . Több ok miatt sem.
A tüskék bennünk maradtak.
Nincs meg a bizaom.
Másképp látom őt, nincs már az a bizonyos rózsaszín köd:) Ami régen viccesnek tűnt, ma kifejezetten bosszantó ha látom. (amiket mondott v tett)
Tehát nálunk esélytelen volt az újrakezdés. "Csak a gyerek miatt " együttmaradni szerintem iszonyú nagy butaság. Mikor elköltözött mindketten tudntuk , hogy soha többé nincs közös jövőnk. Mégis 2 év volt mire nagyjából kihevertem.
De kihevertem
szia,
"soha nem lesz olyan , mint volt" írtad. Ezzel egyetértek. Valakivel beszélgettem ilyesmiről és azt mondta olyan nem, de lehet egy magasabb, jobb szintre emelni a kapcsolatot. Én ezt elképzelni sem tudom. Szerinted ez működhet?
Szasztok banan és zsu,
lehetséges. Az én történetem:
20 év házasság, 2 gyerek, válás. Majd megismertem életem negy szerelmét, 8 hónapig tartott, mert megcsalt, és én kidobtam, pedig éreztem, hogy Ő az én igazi párom. A házasságom nagy szerelem volt, mégis ez volt a tökéletes összhang. Erre pontosan 10 év után találtunk egymásra ismét, amikor már 120 km-re kerültünk el egymástól. 2 éve már együtt vagyunk, szeptemberben esküvő. Vénségemre újra boldog vagyok.
Sziasztok!
Igen, ismerek olyat, akik szakítás után újra kezdték kapcsolatukat, velem is megtörtént már sok-sok évvel ezelőtt, és nem lett rosszabb. Az, hogy végül mégsem maradtunk együtt, annak más oka volt. Az eltelt idő alatt mindketten átgondoltuk, mennyit jelent számunkra a másik, és végül mindketten úgy döntöttünk, hogy megéri folytatni. Ez szerintem mindig a helyzettől és az egyének egymáshoz való kötődésétől függ.....
Jelenleg egyedül vagyok, párommal január elején szakítottunk. 4,5 évet töltöttünk együtt, bár az utolsó hónapok már nem voltak az igaziak. Nem éltünk együtt, és valahogy eltávolodtunk egymástól. Én mondtam ki a végső szót, de ő sem tartott vissza. Közben próbáltam mást keresni, de eddig nem tudtam elengedni őt. Viszont tartjuk a kapcsolatot, találkozni is szoktunk. Sokkal többet beszélgetünk és nevetünk mint a kapcsolatunk végstádiumában. Most kíváncsian várom, vajon mennyire vagyok fontos számára. Ennyi esélyt még adok kettőnknek, mert igazából sok külső tényező is befolyásolta a dolgokat. (Ha valaki bővebb infot szeretne, vagy dumcsizni akar írjon nyugodtan.)
Sziasztok!
Volt már itt valakivel olyan hogy szakított a párjával, elég rendesen össze is vesztek, szakítottak, utána mégis egymásra találtak? Tehát nagy veszekedés után ki lehet még békülni? Az (ex)párom most hallani sem akar rólam
Sziasztok!
Nekem is lenne egy nagy szívfájdalmam.
Én 26 éves fiú vagyok. Neten megismertem egy 27 éves lányt. Kiderült, hogy nem is lakunk messze egymástól és a munkahelyünk is tök közel van egymáshoz. Ráadásként kiderült hogy barátnőjéhez járok fodrászatba.
Na szóval 1 hónap netes beszélgetés után végre találkoztunk. Ez kb 3 hete történt. Nagyon szuper volt minden. hetente 2-3szor találkoztunk.
Volt hogy munka után mentem át hozzá, és már úgy várt hogy sütött nekem vacsorát. Esténként lementünk sétálni a vásorban picit. Kérte azt is hogy aludjak vele. Másnap tőle mentem dolgozni. Mivel vele aludtam így az is megtörtént.
Sokszor mondta ő is nekem hogy nagyon jól érzi magát velem és szeret velem lenni.
Egy hete kiadta az utam, és az volt az indok, hogy nem érzi azt amit szerinte egy kapcsolat elején kéne.
Ha ilyen jól volt velem akkor nem értem miért döntött így. Nem szeretném annyiban hagyni, mert úgy érzem ő kell nekem és bizonytalannak érzem.
Hagyjam kicsit és ne keressem se telefonon, sms-ben sem pedig e-mailen?
Nincs valakinek valami tanácsa? Nem szeretném veszni hagyni a dolgot.
Szia!
Én is hasonló cipőben járok.
Most úgy tűnik végleges a szakítás,és válás is lesz belőle.A három év házasságból volt olyan,hogy nagyon csúnyán összevesztünk,sőt kimondtuk a szakítást,de nem költözött el( nem volt hova), már rögtön másnap megpróbált békülni.Esküdözve,hogy én vagyok élete szerelme.
Ki is békültünk és utána ugyanúgy lángolt,mint az ismeretségünk elején.Aztán az utolsó veszekedésnél,amit ő provokált ki azzal,hogy hetek óta semmi nem volt jó,amit csináltam,mindenbe belekötött,ordítva szidott,hogy miért nem adtam be a válást.Másnap meg már nem is jött haza,csak tiszta ruháért. Három nap múlva már a szeretőjéhez pakolt.
Azóta ha keres,csak bántó szándékkal. Sok közös dolgunk van,amit le kellene zárni,de nem hajlandó.Folyton a válást követeli,de közös megegyezést nem hajlandó aláírni.
Nem tudom miért engem piszkál,ha neki van új kapcsolata,miért nem lehet velem normálisan lezárni?
Neki most szerelmesnek és boldognak kellene lennie.De nem az,mert különben az új párjával foglalkozna.De nem tudom annak a kapcsolatnak is milyen jövője lesz,hisz már három hét után írta nekem,hogy örülhetek,mert költöznie kell onnan.Aztán csak kibékültek...
Én ugyanígy jártam, csak fordított szituban. A pasi állított így partvonalra 3 hónap performance (összeköltözés, komoly kapcsolat emlegetés, szülőknek bemutatás, gyereket akarok dumák...) után. Sok mindent tapasztaltam már, de ilyet még nem, úgyhogy rendesen kikészültem.
A csaj éretlen személyiség, aki azt sem tudja mit akar.
Hagyd a fenébe, csak fájdalmat okozna neked.
És ami még nagyon valószínű: van valaki az életében, aki erősen bejátszik, fogvatartja érzelmileg (ex pasi, másik pasi, plátói szerelem). Nyilván az a vonal valamiért felbukkant, felerősödött, és a csaj fejvesztve rohant vissza hozzá... (nálunk egy ex szerető felbukkanása volt az ok, mint utóbb kiderült)
Szemét dolog? Igen. A tény az, h használt téged. Sajnos ez van.
Ha boldog kapcsolatot akarsz, akkor javaslom, hogy ne nézz vissza, és ha keresne a jövőben ez a lány, hajtsd el a búsba.
szia!
:)
hát tapasztalat az van...sjanos. nem tom mennyire segít az én történetem de elmondom és hátha letudsz vonni infót belőle ami számodra fontos lehet.
Én 15 évesen ismertem meg életem nagy szerelmét chaten...találkozgattunk majd két hónapra rá elkezdtünk járni. Igen tom még fiatal voltam, de a kromohoz képest vhogy akkor is úgy éretem h érettebb vagyok mint a társaim. Nagyon szerettük egymást de másfél év után bejelentette a kedves h szakítsunk. tŰeljesen váratlanul.... Megnyílt alattama föld zökogtam és csak azt hajtogattam magamnak miért.... eltelt két hónap..nemkerestük egymást majd újra megkeresett....és közölte h még mindig szeret..a léyneg az h párszor szétmentünk összejöttünk..de ezek engem mindig nagyn megviseltek d emivel nem volt so idő a szakítások között így nem tudtam belőle kiszeretni és mindig újra összejöttünk. aztán egyzser csak...megint vége lett. egy évig nem is találkoztunk...majd kaptam tőle egy levelet...h mi lenne ha összefutnánk. Temészetesen neki is volt más kapcsolata rajtam kívül és nekem is volt. Hiába za egy év még mindig úgy éreztem h szeretem..és megintcsak összejöttünk. agond ott volt ha szakítások lakalmával nem tudta megmondnai h miért teszi..de az biztos h nagyon szeretett mert próbált mássallenni tartósan sose sikerült neki. mikor legutoljára együtt voltunk teherbe estem és egy betegségem miatt meg mert nem szeretttem voln aelveteni ráadásul ő is örült neki anygailag is megtudtuk oldani a dolgot..szal így bevállatuk a babócát. azótza már egy éves és imádjuk őt!Úgy döntöttünk h a mivel a nagymamám egyedül él hozzáköltözünk d emamámnak ez mint utólag kiderültnem igazán tetszett és sajnos megmérgezte teljesen a légkört a feszültség. Utána s züleimhez költöztünk d eitt sem volt magán életünk semmise...a barátok mondták h jpbb lenne albérletb emennünk d emi gyűjteni szerettünk volna...észre se vettük de kezdtünk eltávolodni sokat veszekedtünk és vége lett. szerencsére normális keretek közt váltunk el a babát rendszeresen látogatja. hozza viszi. azóta beszéltünk már akapcsoaltunkról is....és átbeszéltük h nagy hiba volt nem albérletbe menni....azt mondja ő még mindig szeret..és nem akart tőlem külön válni....csak akart tőle egy ksi szünetet h átgondolj amit kéne tennünk merr ekéne lépnünk. azt mondja h ő még mindig nagyon szeret, és arra gyűjt h ha netán úgy döntenék h megpróbáljuk inmár közösen csak hármasban az igazi családi életet akkor azt megtudjuk valósítani albiban. most az van h találkozgatunk elmegyünk együtt moziba de semmi több. azt hsitem még mindig szeretm énis....d ebennem van akétel yis. sokadjára újra kezdeni hát nem tom. viszont az tényh nagyon fiatalon jöttünk össze és ő még elég kialakulatlan volt...meg hát énis. azt mondta megijedt ettől az érzéstől mert ő már 16 évesen érezte h velem akar megöregedni ....nem tom. nehéz ez. mondjuk a mi esetünk elég egyedi remélem azért tudtam vmit segíteni vagy újat mondani. ti mit tennétek megpróbálnátok külön? vag yez aszétmneés nem csak a magánélet teljes hiánya és a fiatalság számlájára írható? Igaz sokat vezsekedtünkd emindig kis dolgokon...a nagy dolgokban egyet értettünk...és jól kiegészítettük egymsát a mindennapokban. nem otm mit tegyek...:(:( a hosszú történetért bocsesz...jó is volt kiírni:P
jó azért ilyet is olvasni! az én helyzetem is hasonló az én exemmel is már 5 éve h ismerjükl egymsát sokszor szakítottunk volt már fél év szünet volt egy év is. mindekettőnknek volt már más is az életében de sose voltunk boldogok. fiatalon (15 évesen) kezdtünk el járni azt tudtuk h mi a szerelem de azt nem h mi az élet. azóta született egy babánk is akit mindketten nagyon szeretünk ésigyekszünk mindnet megadni neki. Mi is laktunk a szülőknél is nagyszülőnél is de ez sajnos ahhoz vezetett h totál eltávoldtunk egymástól ugyanios nem volt meg a kis magánszféránk nem volt külön családi életünk. a mésik ok amiért szétmentünk az az h az exmég túl éretlne volt. az apasághoz nem mert sztem példaértékű apuka bennt volt a szülésnél is és imád a kislányunkkal foglalkozni. pelenkázza stb szal jót mondhatok csak. De mint családfő mint társ még túléretlen volt. azóta van eg yállandó munkahelye és mintha ezáltal egyenesbe is került volna úg ylelkleg sokkla kiegyensúlyozottabb. azt mondja még mindig szeret és velem szeretné leélni az éetét de a helyzet sajnos az h nem volt magán életünk és ez megkeseríette a kapcsoaltot. ő is és énis az aember kainek fontos a beszélgetésa meghitt együttlét...de ezt sajnos sehol se tudtuk kivitelezni. most azon dolgozik h összeszedjen pénzt h ha úgy döntenék h megpróbáljuk immár úgy h külön élet szülőktől függetlenedni stb.....akkor vajon működik e...meg már ő is átgondolta ezt a z egészet sokat beszélgettünk a kapcsoaltunkról is....nem vagyunk együtt szeretem de a bizalamamt h visszaszeezze ahhoz még idő kell. mindenesetre én csak azt tanácsolom minden családnak illetve párnak h ha csak teheti költözzön külön, lehet h plussz pénz eg yalbérlet de hosszútávon megéri hiszen ha nincs meg a magánszféra ez akár a kapcsoaltot is megmérgezheti. hacsak ninc solyan megoldás h tetőtérben külön...ez független attól h most a szülők / nagyszülők menyire alkalmazkodóak..az én szüleimmmel se volt semmi baj egyszerűen a helyezt volt rossz. Én átéltem és ténylehg csak azt tudom mondnai ha csak eteheti eg ypár meg kell próbálni elszakadni is külön megoldást találni lakhatásra. mi is megetehettük volna de inkább azt a pénzt félretettük.....sajnos. utólag albérletbe mennék....de nemmertünk lépni.
bocs a litániáért:D csak gondoltam megosztom a tapasztalaom:)
szted nekünk még van jövőnk? Mindi gő volt az aki elhagyott de mindig szeretett kezdetben azér tmert fiatal volt...és bohó ahog yte is mondod...kélsőbb meg a körülmények lakhatás tsb nem volt a legjobb. azt mondja az ő családjában sajnos párkapcsoalti téren ninc sjó példa...nálunk a szüleim is és a nagyszüleim is példaértékúű kapcsoaltban élnek tényleg irigylésre méltó....:). desajnos náluk nem voltak iylen példák és azt mondja h ez is nehezítő dolgo volt. Meg azt modnta fontos h leüljünk és beszéljünk meg mindent egymással...ő inkább zárkózottabb jellem d eennek ellenére ezt ő mondta.
szted van még jövőnk?
Ne kicsit hagyd, hanem végleg... ha pár hét után megunt, vagy tapasztalt olyasmit amiről tudja nem kell neki, akkor mit vársz később???
Sztem pont annyit voltatok együtt, hogy az ember tudja lehet-e ebből valami, vagy sem. Korrekt volt, hogy elküldött...
Ha nem haragszotok elmesélném a hasonló még különböző történetem, szükségem lenne pár véleményre. Új helyre kerültem dolgozni, amikor az egyik munkatársam elkezdett udvarolni, és hát ösze is jöttünk. Tudtuk hogy ez nehéz lesz és vártunk 3 hónapot a bejelentésig. Nagyon oda meg vissza volt értem, már szóba jött a házasság a gyerek és hogy költözzek oda hozzá. Sajnos én kicsit óvatosabb vagyok nem viszonoztam olyan rajongással az érzéseit ahogy szerette volna.. Voltak veszekedések, sajnos inkább az én hibámból, nem fektettem a kapcsolatba kellő energiát. Az utolsó 2 hétben már kissé távolság tartó volt, majd szakított velem mondván "kiábrándult" és hogy töbre vágyik. Nagyon meglepett, ez 5 hónapnál történt... Hiába mondtam hogy változtatok még ne legyen vége, nagyon határozotan lezárta. Azóta naponta találkozunk, ő nagyon jól kezeli a helyzetet én szenvedek mert szeretném őt.. Szerintetek ha egy kis idő eltelik lehet esély hogy velem akarjon lenni? Már az összeköltözésnél jártunk, azt mondta látta rajtam hogy én ezt nem akarom és ezért kezdődött nála. és hogy ez főleg tudatos döntés volt. Szeretnék vele lenni szeretem őt nagyon de nem figyeltem oda hogy kellően kimutassam. Előre is köszönöm a véleményeket!
Sziasztok!!! Én úgy jártam hogy anyósom és únokatesvére Ildi szét válaszotak minket!!! Egyik ńap meģyek az vonaton és megszólal az telefon anyósom hiv hogy haģýak békén Nikinek!!! Jó mondom felhivom Niki hogy mi ez az egész? Azt mońďta nekem anya nem engedi hoģy együtt legyünk!!! Úgýebŕr áz anýa és az drŕga unoķatestvérek összebeszélteķ, szét választotak minkett! Párszor pĺóbáltam telefonon beszélni vele, de nem vette fel az telefont!!! Utána irta szaķit velem ez az leģjobb szerinte!!! Született egý kislánýúnk három hóńapja Lilla nevet adtunk neki vároķ egy pár hónapot! Ha nem jelenķezzik vissza út ninçsen!!! Bár mennyire fáj, nekem is lépni kell !!! Ezzek után az csalódás útŕn nem kell több kapcsolat!!! Nem hiányziķ nekem az harmadik szivinfartus!!! Üďvözlettel jollydj
Sziasztok,
Van még itt vki aki olvassa ezt a topicot??
Leírnám a sztorimat én is, szeretnék kívülálló véleményt "hallani"
Halljuk.
Véleményt itt kapsz, ingyen, és kb. annyit is ér, amennyibe kerűl.
Hát akkor íme:
Szereplők: a volt párom, én, az ex, és a 12 éves fiú gyermekük.
A volt páromat tavaly júliusban ismertem meg, akkor már fél éve külön voltak az exével, ehhez képest, a volt párom, legyen B, minden telefoncsengésre ugrott és bármit talált ki a voltasszony azonnal menni kellett, mert különben.... "Nem láthatod többet a gyereket!!"
Amiért szétmentek: Az asszony egy igazi Hárpia, a szó minden értelmében. A gyereknevelés úgy zajlott amíg együtt voltak, hogy ha apuka rászólt a gyermekre, a gyerkőc azonnal rohant anyjához, hogy: "Anya, ezt mondta apa, most tényleg ezt kell csinálnom??"
Szóval voltak gondok, a gyerek hol szeretett engem, hol utált, attól függött mindez hogy anyukának éppen milyen kedve volt, és én mennyire voltam hajlandó "szót fogadni"....
Idén július közepén szétmentünk.. Egyik hétvégén még évfordulót ünnepeltünk, következő hétvégén meg költözzek ki... Az okok: Péntek este összevesztem a gyerekkel.
De nagyon csúnyán. Kiabáltam, dobálóztam, sajnos nem először és nem vagyok rá büszke. Kioktattam a volt páromat is meg a gyereket is, hogy nem veszik észre mit csinál az ex.
(Júniusban volt ugye a gyerek évzárója. Az ex felhívta B-t, hogy én adjam oda a kocsit, hogy ők hárman el tudjanak menni a suliba ami a szomszéd faluban van. Nem-et mondtam. Nyilván nem B-nek és a fiának, de az volt a kérésem, hogy az ex ne üljön bele a kocsimba!! Oldja meg máshogy az eljutást a suliba. Na, miután ezt én képes voltam kijelenteni, a gyerek a fejemhez vágta, hogy mivel én megmondtam, hogy az anyja nem ülhet a kocsimba, innentől kezdve majd ők is mindent megmondanak nekünk, hogy mit hogyan csináljunk. Mert ha nem..... Természetesen ezután a sztori után is megkapta B, hogy akkor innentől kezdve nem láthatja a gyereket és a horror összegű gyerektartáson felül, mi fogjuk fizetni mindennek a felét.)
Na szóval péntek este összevesztem a gyerekkel.
Szombat este B elment inni. Sose vetette meg az italt, de ezt már akkor is tudtam amikor összejöttünk, nem zavart, egy nehéz nap után én is legurítok egy sört ha úgy van.
Na ez a szombat esti sztori olyan jól sikerült, hogy haza fele úton bokáig összef*sta magát. Majd közölte hogy elhagyta a pénztárcáját, amiben minden pénzünk benne volt. Az én reakcióm erre az volt, hogy leszaggattam róla az inget és még meg is püföltem azt hiszem. Nem vagyok rá büszke.. De ki voltam akadva.
Másnap összepakolta pár cuccát és elment, én meg keressek másik albérletet, ő addig máshol lesz, mert neki erre nincs szüksége.
Mikor megtudtam hová ment, azonnal összepakoltam a cuccom. Az EXÉHEZ ment!!
Ennek már most 8. hete. Azóta egyszer beszéltünk személyesen, azt szeretné ha barátok lennénk.....
Én viszont nagyon nem érzem úgy ez miatt nekünk szakítanunk kellett volna. Persze ez így nem is lett kimondva szemtől szemben. De telefonon hozzám vágta hogy a semminél is kevesebb az esély hogy mi még egyszer egy pár legyünk. Tényleg ennyi volt????
Szívesen fogadok mindenféle kritikát, észrevételt, tanácsot.
.. És az ex a hárpia???
Érdekes, hogy az "ex-nők gyerekkel" mindig a világ leggonoszabb emberei, és szegény férfi mindig zsarolva van a gyerekkel... a gyerektartás mindig horror-összegű, és bár utólag szégyelled, de te is úgy viselkedsz, hogy az bőven kimeríti a hárpiaság fogalmát (ingletépés, törés-zúzás.. jah, hogy neked volt rá okod.. az már úgy teljesen más, akkor igazad is van, ha kivetkőzöl minden emberi mivoltodból)
Ráadásul a "hárpia-ex" az oka annak is, hogy a Te ártatlan, agyonzsarolt párod az összefosásig issza magát..
Tudod, kedves szófia.. erről a sztoriról egy jóérzésű ember inkább mélyen hallgatott volna, ha már valóban szorult bele némi 'jogos' szégyenérzet.
Engem az őszinteségem és jóindulatom fog a sírba vinni, és mivel most nagyon kevés időm van, rövid leszek.
Mielőtt véleményt tudnék mondani, én meghallgatnám az összes szereplőt, valahogy úgy amit pl. a bíróság szembesítésnek nevez. (még sokkal jobb lenne ismerni mindenkit, lakva ismerjük meg az illetőt)
Ismertem nagyon sok válófélben levő párt, (Magyarországon),és kivétel nélkül mindenki a másikat szidta. Ha csak a Te oldaladat hallom, kérdezem én, hogyan tudnám kitalálni az igazságot? (Természetesen azok a kivételek ugye.......)
Elváltam én is az első feleségemtől,valahogy olyan fél évszázaddal ezelőtt......
A véleményem semmibe kerűl, de lehet hogy ér egy lukas 2 fillért.
Őszinte Joe.
Nahát hogy Te még sinisterebb vagy mint én......
Félek is, hogy egyszer agyonvernek egy sötét sikátorban.. Mármint engem :P
De a zsigeri hülyeség mindig leveri nálam a lécet.
Kedves sinister!
Nem gondolnám hogy nem vagyok "jóérzésű" csak mert le mertem írni ezt a sztorit. Igazából nincs kivel megbeszélnem a történteket, és szerettem volna más véleményét is hallani.
Úgy gondolom hogy egy 40 éves férfi ne engedje meg magának hogy f*sásig issza magát azt meg pláne ne hogy hónap közepén elhagyja az összes pénzünket.
Nem úgy reagáltam erre ahogy kellett volna, az lehet. Sőt...
De azért úgy gondolom elég sokat megtettem a fiáért is, akitől nem egyszer hallgattam a sok hülyeséget amit az anyjától hallott otthon. Akkor jó voltam amikor az exem kiküldetésen volt, heteken keresztül, az anyjának meg nem volt "kedve" a gyerekkel foglalkozni és hozzám passzolta le?? Amikor meg nem teszek a kedvére én vagyok a r*banc? Meg a hárpia?? A volt páromnak meg az a megoldás hogy sz*rik mindenre? Szó szerint..
De igazad van, sajnáljuk szegény exemet, ő semmi rosszat nem csinált.
Azt indokold már meg légyszi hogy most te ezt a kapcsolatot miért folytatnád a dróton rángatott, téged kihasználó, pénzt elhagyó, fosásig részegedő pasival akinek van egy elcseszett gyereke és egy nyilvánvalóan nem lezárt kapcsolata az exével...? Aki olyat hoz ki belőled amit utána magad is szégyellsz...? Mi igazából a bajod, hogy mindent benyeltél eddig amit nem kellett volna és mégsem te tetted lapátra a fickót?
Sehol nem írtam, hogy sajnáljuk az exedet.. Csinált ő bőven rosszat, de Te voltál az, aki mégis az exed exét szidja, miközben veled is olyan dolgokat csinál, ami számunkra, kívül álló olvasók részére is világosan tükrözi, hogy miért EX!!
A jóérzést meg arra értettem, hogy épeszű ember egy ilyen történetet szégyellt volna leírni.
De tudod mit? ahogy érzed, ahogy neked jó, úgy csináld. De ha leírod, hogy bárki olvashassa, akkor ne lepődj meg, ha esetleg nem fogunk megdicsérni.
Volt már rá példa, hogy újrakezdték......