Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Anyu, meleg vagyok!"
Létrehozva: 2007. október 2. 16:20
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától. Két héttel ezelőtt elkezdtünk lapunkban egy sorozatot "Anyu, meleg vagyok", amelyben előbújás történeteket mutatunk be - édesanyák, illetve meleg gyermekük szemén keresztül.
A sorozat első részét itt, a második részt pedig itt olvashatjátok. Érdekelne minket a véleményetek.
Néhány fórumindító gondolat:
- Szerinted mikor jön el az ideje, hogy egy meleg srác (lány) elmondja az édesanyjának a legféltettebb titkát?
- Mennyire könnyű / nehéz elfogadni a másságot?
- Volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban? Mondjuk egy közeli ismerősödről kiderült, hogy meleg. Esetleg te vagy meleg, és úgy döntöttél, előbújsz.
Kíváncsian várjuk hozzászólásaitokat.
sziasztok,
Gábor
Szerintem én értem mire gondolsz, valóban a média túlzásba viszi, hogy ki-kivel, mikor,hogy!!! Ez a téma túl van lihegve! Valamint túl sok jogért ágállnak a melegek! Szerintem sem feltétlenül az a jó példa ha a gyereket azonos nemű szülők nevelik, viszont az is jogos észrevétel, hogy az sem jobb semmivel ha egymást és a gyereket állandóan maró szülők példáját látják a kicsik! De mint ahogy mondtad nem csak veszekedő hetero párok vannak és a homoszexualitás nem tanult viselkedésminta! Talán a gének felelősek érte, legalábbis a tudósok egyre inkább ezt mondják!
Még nincs gyerekem,de ha majd lesz és kiderül róla hogy meleg, akkor is teljes vállszélességgel kiállok majd mellette, mert az akkor is az én gyerekem lesz és a gyereknek elfogadás és szeretet kell! Én személy szerint mélységesen elitélem azokat, akik emiatt az utcára teszik a gyereküket, vagy hasoló módon büntetik! Onnantól nem szeretem azt az embert csak mert más a hozzáállása?? Nem tudom milyen lehet ha kiderül valakiről hogy meleg, de személy szerint amíg engem nem környékeznek meg tolakodóan és nem tolják az arcomba az úgymond nyalakodást,addig engem nem zavar. És itt a heterókra is gondolok,mert az is gyomorforgató tud lenni, mikor a heteró párok akarják az utcán egymás manduláit órákig maszírozni a nyelvükkel!
Szóval lehet nekem még nem tetszik az a gondolat, hogy meleg párok neveljenek gyereket, de attól is a hideg ráz mikor verik a heteró párok a gyereküket,félreértés ne essék, nem minden heteró pár ilyen ez csak példa volt! Talán az a legfontosabb, hogy egy gyerek szeretet kapjon a szülők nemétől függetlenül! Talán....
Nem vagyok melegpárti, vagy meleg, de mindenkinek joga van azzal ágyba bújni akivel akar,viszont visszataszító ha ezzel kérkedik és túlzásba viszi ennek kinyílvánításást!
Az is igaz hogy a meleg férfiak valahogy jobban kijönnek a nőkkel, úgyértem könnyű velük beszélgetni és valóban nem tanácsos beléjük szeretni, mert elég sok köztük a valóban jó pasi!!
Lehet kicsit össze vissza írtam de talán értitek!
Sok negatív megnyilatkozás jelent már meg ezen a fórumon is a meleg felvonulásról és fesztiválról. Érdekességként egy kis történelem, hogy honnan ered, mi az apropója:
"Az 1969. június 27-én a New York-i Christopher Streeten lévő Stonewall melegbárban tartott megalázó rendőrségi razziát követő lázadás emlékére a világ számos városában - 1997 óta Budapesten is - minden nyáron megemlékezést rendeznek. Az évek során az esemény többnapos kulturális és politikai fesztivállá nőtte ki magát, melynek a karneválszerű felvonulás az egyik eleme, és egyben a melegbüszkeség legfeltűnőbb kifejezése. A felvonulás megítélése - annak harsány volta miatt - melegkörökben sem egyértelműen pozitív."
Igen előfordulnak szélsőséges megnyilvánulások - mindkét oldalon. Ez a világ és benne az emberek így müködnek, minden irányban feszegetik a határaikat - mint a gyerekek.
Szerintem mindenkinek jobb, ha nem vár az illető éveket az "előbújással" A várakozás kiborítja őt is és a szülők is érzik (szerintem), hogy valami nem kerek.
Iszonyú neház lehet elfogadni a másságot....annak is aki más, és a hozzátartozóknak is, az előítéletek miatt. Szerintem rengeteget ront a melegek helyzetén a hülye parádéjuk, mert pont az ilyen megmozdulások miatt hiszik azt a heterok, hogy a melegek rózsaszín tangában kifestve seggetrázó hivalkodók, és csak a feltűnés a fontos nekik. A cikkedből pedig kiderül ennek az ellenkezője. Ha meleg lennék én minden követ megmozgatnék, hogy NE legyen parádé. százszor inkább kellenek az olyan cikkek, mint ami itt is olvasható.
Nem tudok a környezetemben olyan emberről, aki meleg lenne, de a cíkkből okulva biztos van.
AZ is biztos, hogy ha az én gyerekem állna elő azzal, hogy meleg, én is sírva fakadnék, szóval hoznám a forgatókönyvet. Nem dobnám ki a családi fészekből, hiszen ő ugyanaz az ember, mint aki addig is volt. Nagyon nehéz lehet az életük, és ezt köszönhetik a kirakatembereknek.
Csak nem szintén ez a tapasztalatod?
Tökéletesen egyetértek veled! Nekem is vannak meleg barátaim és ugyan olyan emberek mint akárki más. Az hogy nemileg hová tartozik és a saját ágyában kivel alszik-fekszik, szerintem a magánügye és ezért nem kell senkit megszólni.
Néha úgy érzem egy meleg pasival jobban szót tudok érteni, mint egy normál heteroval.
Amit a meleg témáról írtál ahhoz nem fűzök kommentárt.....de mégis....csak annyit hogy ha az én gyerekem meleg lenne nem hagynám magára......remélem érted a hozzáállásom.....
De azt nem tudom elképzelni neked milyen s*ar érzés hogy nem oszthatod meg a szüleiddel és testvéreiddel......normálisan....
Sajnálom......
Igen a gyerek univerzumában, világegyetemében kell nő és férfi, anya és apa, vagy a stabil anya mellé egy nagypapa, nagybácsi, barát - valamiféle férfi minta. De arról se feledekezzünk meg, hogy biológiai nemünktől függetlenül mindnyájaunkban vannak férfias és nőies tuajdonságok, és a kreativ embereket éppen az jellemzi, hogy a biológiai nemükkel nem megegyező nemi tualjdonságaikat is érvényre tudják juttanil magukban!
Ami a gyerek számáre - akár "csonka" a cslád, akár "egész" - a a legfontosabb, az az érzelmi biztonság megadása és a vele élő felnőtt őszintesége, önmagával való azonossága, kongruenciája. El tudja-e fogadni magát és élethelyzetét az az egyedül nevelő anya vagy apa, és el tudja-e fogadni gyerekét? Vannak-e tabu témák a családban, vagy nyilt és akadálytalan a kapcsolat, a kommunikáció? Sikerül-e . és ez megint csak a minden családi formáció kérdése - nyitott "életet élni", például abban az értelemben, hog jöhetnek-e hozzánk a a gyerek barátai?
Ha a gyereket valamiféle pótléknak tekintjük (elrontottnak vélt életünkért), vagy netán a gyerekre ruházzuk a partner szerepét, ő az "egyetlen barát" - az a gyerek számára feldolgozhatahlan, nehezen elviselhető érzelmi teher. Ugyanigy az is veszélyes helyzetet teremthet, ha "mindenről lemondva", a gyerekkünkért "meghozunk minden áldozatot"... Az a jó, az az egészséges a gyeerk számára is, ha a magunk életét is tudjuk élni. Akkor képesek vagyunk arra, hogy rugalmasan kövessük a gyerek életkori változásait, és mig kisgyerek korában "szorosan tarttottuk", öleltük, mind testi, mind lelki értelemben, addig a kamaszkor közeledtével képesek vagyunk őt valóban "szabadságban elengedni"...
Ami ujra idehozott, az egy cikk a két héttel ezelőtti Nők Lapjában Dr. Vekerdy Tamástól Csonka család? cimmel.
Annyit irtatok itt is arról, milyen fontos, egy gyereknek, hogy a családban apa és anya is jelen legyen, és ezt annyit hallom másoktól is uton utfélen, hogy ez az irás végre teljesen helyre tette a lelkem. Mert pont azt irja le, amit én is érzek, egy olyan ember, akinek azt hiszem sokan adunk a szavára. Az egész cikk figyelemre méltó, de én csak az idevágó részt idézem:
Beszámolók szerint a fejlett társadalmakban lassan a következő arányokat látjuk kialakulni: a családok egyharmadában nincs nevesithető apa, a csládok további egyharmada egyéb bonyodalmakkal küzd, és a maximálisan egyharmadnyi kisebbség az , amit a hagyományos értelemben vett családnak nevezhetünk. Hagyományos értelemben? De hiszen a mai családmodell csak néhány ezer évre tekint vissza az emberiség sok százezer éves történetéből. Bomlóban van a család? Egy bizonyos formája van átalkulóban. (És ebben az átalakulában mintha újra előbukkanna a régebbi "nagycsalád" maradványa; ujra fontosabb szerephez jutnak a nagyszülők, a vissza költözésekkel vagy összeköltözésekkel, sőt esetleg még más, a nyagyszülőkkel még együtt lakó családtagok, nagynénik, nagbácsik is.)
Sziasztok
Nem olvastam el mindent, csak néhány hozzászólást az egészhez. Gyngyi, azért te egy nagyon jó anya lehetsz.
Én még gimibe járok, amióta eszemt tudom hogy meleg vagyok, de ithon nem tudják. van 4 testvérem, ők tudják. A nővéremet nem érdekli, a másik szívat vele, a bátyám aki neonáci, jeg állandóan megfenyeget. De... van 1-2 meleg barátom, és élek, és ha elköltözök még boldog is leszek. De én azt nem értem egyszerűen nem értem hogy ez emberekt miért zavar? MIÉRT? nem ismerik? akkor ismerjék meg. (www.navegre.hu ; navégre! magazin, BOXER magazin) Néztem egy statiszitkiát miszerint az egyetemet végzett emberek 80%nem akarja hogy gyermeke nem mássággal jöjjön világra. Nem az a lényeg hogy boldog legyen valaki???! Unokatesóm Lononban él, Ő is meleg, és nem érti hogy itt mi van. Nem tudja megérteni, hogy a melegekhez miért így álnak itt hozzá... Egy meleg nem fog heterokat zaklatni, mert minek? Barmok meg mindenhol vanak. Borzasztó. Az hogy vért nem adhatok...??? Miért nem? Mert könnyebben lehet HÍV vírussal fertőzött? hát... kikérem magamnak. Amúgy nem vizsgálják meg a vért mielőtt bármit is csinálnának? lehet hogy ez nagyon összeszeszedetlen amit, írtam, de mostantól figyelem ezt a fórumoit, és próbálok összeszedett lenni. jajj.
Én egy 5 gyermekes mama vagyok! Középső fiam pár éve egy szerelmi csalódás után vallotta be másságát nekem. Ez valóban nehéz pillanat volt ,az ember kutatja a miérteket. Bár kisgyerekként is más volt, mint a bátyja. Szívesebben játszott a növérével lányosabb játékokat. Az ovitól az iskoláig mindig lány barátai voltak. Bennem is felmerült ,hogy normális-e ez, de egy gyereknél nem lehet következtetéteseket levonni.
A bejelentés utáni kétségbeesésemet, büszkeség követte ,hogy a fiam ezt a titkot megosztotta velem. Úgy érzem legfontosabb a gyerekeim boldogsága, örülök ,hogy őszinték velem. Persze évek teltek el ,hogy a családban ezt a többieknek is elmondtuk. Most komoly párkapcsolatban él külföldön. Örülünk ,hogy együtt jönnek hozzánk és mi is látogatjuk őket. Egyedül a családunk kisebb gyermekeinél vagyok bizonytalan ,hogy mikor beszéljünk erről a kérdésről. A 14 éves húga már megérti ,de a 9 éves öcse még mint baratokat kezeli. Szerintem külföldön könnyebb mert néhány országban természetes dologként élik meg ezt a témát. A szeretet és az őszinteség a legfontosabb egy családban. Bűszke vagyok a gyerekeimre.