Nem is tudom, hogy bírták a nők annak idején

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Akik nem neveltek gyereket, fogalmuk sincsen arról, hogy mivel járnak a családi hétköznapok. Azoknak, akik csecsemővel vannak otthon, és csak most kóstolnak bele a szülői feladatokba, bizony egyáltalán nem könnyű a dolguk.
2017. 06. 13. |

Kövess minket!

f Ajánlom

„Amikor a terhesség során az utolsó hetekben a legnagyobb kánikulában otthon, a sokadik emeleten töltöttem a mindennapjaimat, és arra gondoltam, hogy ez már nem lehet rosszabb, fogalmam sem volt arról, hogy mivel jár, ha kisbaba születik, és az egész családnak át kell állnia” – emlékszik vissza Anita élete egyik legmeghatározóbb időszakára.

„Annyiszor hallottam már, majd megtudom, ha saját gyerekeim lesznek, hogy mennyire más így az élet, de soha-soha nem gondoltam volna, hogy ekkora változást hoz egy gyerek. Nulla szabadidő, állandó fáradtság és mély kétségbeesés, ha valami olyan dolog történik, ami új, és nem tudom rá a megoldást. Az állandó készenlét, az, hogy felébredek arra is, ha a leesik egy falevél, egyszerűen annyira kimerítő, hogy élni alig bírok. Jöhet nekem bárki azzal, hogy mennyire csodásak az első hónapok, csak akkor tudok ezzel azonosulni, ha legalább ennyi hangsúlyt kap az is, hogy milyen nehézségekkel jár ez az időszak.

Persze nemcsak nekem nehéz, hanem a férjemnek is. Mivel sokat dolgozik, itthon szeretne pihenni, amit természetesen nem tud megtenni. Azért sem, mert az én munkám, a pici ellátása legalább annyi melóval jár, mint az ő felelősségteljes beosztása. Anyám el sem akarta hinni, hogy a párom mennyire jó fej, és kiveszi a részét mindenből, sőt elismeri az erőfeszítésemet, és nem kell bizonygatnom neki, hogy mennyire fárasztóak a hétköznapok. Szerintem is jó fej, de azt gondolom, az így most, 2017-ben már alap, hogy a pasik is felfogják, mit jelent háztartásbelinek lenni a gyerekekkel. Nem is tudom, hogy bírták a nők annak idején, amikor még azt várták el tőlük, hogy a férjüket is kiszolgálják.

Nem is tudom, hogy bírták a nők annak idején

Éjjelente felváltva kelünk fel, van, hogy én többször, de utána a férjem is igyekszik behozni a lemaradást. Olyan is van, hogy a ki bírja tovább módszer lép életbe, és aki úgy érzi, hogy el tud kúszni a kiságyig, az indul el a babánkhoz. Volt néhány képmutató ember a közelünkben, aki elszörnyedt, amikor őszintén beszéltünk arról, hogy mennyire nem könnyűek az első hónapok. De engem nem érdekel a véleményük. Imádom a gyerekem, a férjem is így van vele, boldogok vagyunk az időszak nehézségeivel együtt, és támogatjuk egymást a magunk módján. Szerintem ez a lényeg."

Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus