Vigyázz, kész, baba! cikkek

A béke szigete lettem – őszintén a második trimeszterről

A legtöbb kismama a várandósság második szakaszát éli meg a legjobban. Akkorra ugyanis megszűnnek az első időszak kellemetlenségei, de még a teher sem olyan nagy, mint az utolsó hetekben.

A babavárás első, döcögős, szokatós hetei ugyan telis-tele vannak nagy örömökkel és csodás felfedezésekkel – legyen szó a terhesség igazolásáról vagy a magzat szívhangjának hallgatásáról -, a legtöbb nő olyan kellemetlenségeket is tapasztal, amelyek nehezebbé teszik az első trimesztert. A terhességi hormonok ugyanis azokban a hetekben sokat alakítanak a szervezeten és nemcsak lelkileg, hanem testileg is érzékelhető változásokat okoznak. A folyamatos hangulatingadozás az egyik legnagyobb próbatétel a várandósoknak, a szervezet reakciói közül pedig a hányinger, az émelygés és a fáradtság teszi próbára a terhes nőket.

A várandósság alatt a hormonok azért dolgoznak, hogy a kismamák a lehető legjobb körülményt biztosíthassák a magzatuknak. Az ösztrogén a méhlepény vérellátásában segít és a tejmirigyek növekedését célozza, a progeszteron a megtapadásért felelős és a terhesség során a baba növekedéséhez nélkülözhetetlen “hely” miatt a simaizmok működését csökkenti. Míg az első trimeszterben a hormonokhoz és a változásokhoz kell hozzászoknia a kismamáknak, addig a második trimeszter sokkal nyugodtabb az anyukák szerint.

A béke szigete lettem – őszintén a második trimeszterről

Nemcsak a reggeli rosszullétek és az émelygés szűnik meg várhatóan ekkorra, hanem a nők is hozzászoknak ahhoz, hogy bizony sokkal érzékenyebbé váltak és tudatosan kezelik a lelki ingadozásokat. Az állandó fáradtságnak is jó eséllyel vége erre a szakaszra. Mivel az első trimeszter végével a vetélés kockázata csökken, a kismamák nyugalmát ez is befolyásolja. Edit azok közé a nők közé tartozik, akik fellélegezhettek a második szakaszban: “Én a béke szigete lettem. Szinte napra pontosan azután, hogy a második trimeszterbe léptem, megszűnt a hányingerem és hála az égnek az émelygésem is. Korábban utáltam a reggeleket, amikor arra ébredtem, hogy rosszul vagyok és nem is nagyon tudtam mit tenni a kellemetlenségek ellen. Sírós nem voltam a terhességem elején sem, de azt észrevettem, hogy a jókedvem hamar átcsapott letargiába. Mindkét gyerekemnél hasonlóan zajlottak az események. Biztos, hogy a második trimeszter a legkellemesebb része a terhességnek, amikor túl vagy a kezdeti nehézségeken, de még viselhető a teher és az aktivitás is visszajön az első hetekhez képest – hogy az utolsó harmad bálna érzéséről ne is beszéljek.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top