Utazás

Kisbabával repülni? Haditerv kell a túléléshez!

Próbáltál már teli torokból üvöltő csecsemőt pelenkázni tízezer méter magasban egy repülőgépen? Ha nem, akkor még nem tudod, mi az a fájdalom. Oké, tudod, hiszen jó eséllyel szültél egyet, de ez másfajta fájdalom. Túlélési útmutatónk következik azoknak, akik a nyáron repülőre szállnának egy kisbaba társaságában.

A profik szerint kisbabával repülőn utazni nagyjából annyira bonyolult, mint ugyanazzal a kisbabával túlélni egy háromfogásos ebédet egy zsúfolásig telt étteremben: egyáltalán nem lehetetlen feladat, de alaposan megszenvedhetünk vele. Ráadásul senki sem születik profinak, így az első egy-két alkalom igencsak próbára teheti az idegrendszerünket. Persze nagyrészt a saját hibáinkból tanulunk, de ez a cikk pontosan azért született, hogy minél kevesebb ilyen hibát kelljen elkövetnünk.

A repjegyvásárlással kezdődik minden

Alapesetben a repülőjegyek megvásárlásánál a legfőbb gondunk az, hogy ablak mellett leszünk vagy sem, illetve elég nagy-e az utastérbe felvihető kézipoggyász. Ám ha egy kisgyerek is velünk tart, a képlet sokkal bonyolultabbá válik. Nem könnyíti a dolgot, hogy minden légitársaság különböző szabályok szerint jár el, szóval bármelyiket is választjuk, előtte mindig olvassuk el a gyerekek utazásával kapcsolatos tudnivalóikat. És ha megoldható, kíméljük meg magunkat attól, hogy az utazás során több légitársaságot is igénybe veszünk, mert akkor két szabályrendszernek is eleget kell tennünk…

Kisbabával repülni? Haditerv kell a túléléshez!

A hét napnál idősebb újszülötteket a légitársaságok már gond nélkül szállítják – néha azért akadnak problémák –, és kétéves korig mások a szabályok, mint az ennél idősebb gyerekek esetén. (Figyeljünk arra, hogy a gyerek még a visszaút során se töltse be a két évet, mert ha mégis, rá más szabályok vonatkoznak)

A kétévesnél fiatalabbak még utazhatnak ölben, egy plusz övvel magunkhoz kötve (egy hordozókendő praktikus kiegészítő lehet), így nem foglalnak külön széket, ezért a jegyük is jóval olcsóbb, aminek mértéke szintén légitársaságonként változik, sőt olyan is akad, ahol ingyenes.

A csapdahelyzetek a részletekben rejlenek: Felvihetünk autós hordozót a gyerekkel vagy sem? Ha igen, akkor milyen típusút? Hány plusz kézipoggyászt kapunk a baba mellé? Egy felnőtt kísérőhöz hány újszülött tartozhat? És még el sem indultunk a reptér irányába…

A repterek humánus oldala

A sok rossz hír és bonyodalom mellé van azért egy-két jó hírünk is. A reptereken tudják, milyen viszontagságokkal jár egy utazó kisbaba, ezért több szempontból igyekeznek az életünket megkönnyíteni – kárpótlásul azért, mert mindegyik úgy néz ki, mint egy unalmas pláza. Például

a szigorú folyadék-beviteli szabályok a cumisüvegben lévő anyatejre vagy tápszerre nem vonatkoznak, de arra azért készüljünk fel, hogy megkóstoltatják velünk őket.

Nem azért, mert annyira perverzek, hanem így szeretnék kiszűrni a vegyszert csempésző önjelölt bombagyárosokat. Humánus okokból a babakocsi sem tiltott eszköz, de mielőtt befarolunk vele a poggyász- és ruhaellenőrzésre, még csekkoltassuk be külön a feladott poggyászoknál. Nyugalom, nem fogják elvenni tőlünk, és tologathatjuk benne a babát végig a reptéren, és jó esetben a csak a repülőgép lépcsőjénél kell majd leadnunk, ahol kiszálláskor vissza is kaphatjuk, ami megkímél minket attól, hogy a teljes repülőteret egy karon ülő babával kelljen végigsétálnunk.

Annak is örülni kell, hogy a legtöbb reptér mostanság gondol a totyogó utasaira is, és kis játszósarkokat alakítanak ki időelcsapás céljából. Ezek már csak azért sem ártanak, mert minél inkább kifárasztjuk a babát a repülés előtt, annál nagyobb az esélyünk, hogy sokat fog aludni az úton.

Ügyes csomagolás, fél egészség

A neten számtalan példát találni különféle egyszerű játékokra, amikkel egy tömött repülőn is lefoglalhatjuk a kíváncsi babánkat, de ha nem akarunk közlekedő játékboltokká alakulni, ezeket nyugodtan felejtsük el. Az igazán kicsi babákat egy hányózacskóval, a prospektus-magazinokkal vagy a repülőn osztogatott műanyag vagy papírpoharakkal és evőeszközökkel is bőven el tudjuk szórakoztatni, a nagyobbak számára pedig itt is beválhat a tablet vagy az okostelefon. Máskor szigorú nevelési elveinket ilyenkor hagyjuk otthon: a gyerek a repülőn azt néz a tabletünkön, telefonunkon, amit akar, és azzal játszik, amivel akar. Ne feledjük: ilyenkor a lelki nyugalmunk megőrzése a tét, és ez néha áldozatokkal jár.

Az alábbi dolgok semmiképp se hiányozzanak a táskánkból:

  • nedves törlőkendő (ipari menyiségben)
  • pelenka + popsikrém + pelenkázó alátét
  • tartalék ruha, illetve ruhák (magunknak is – lehányt cuccban nem kellemes az utazás)
  • nagyobb gyerekek esetében otthonról ismerős ételek, hátha a repülős, reptéri kaja nem lesz ínyére
  • hordozókendő
  • cumi (nemcsak a csend miatt, hanem azért is, hogy ne duguljon be a füle fel- és leszállásnál a nyomáskülönbségtől)

Tippek, trükkök a reptérre

Ha kisgyerekkel/kisgyerekekkel repülünk – az 50-es években ezt így csinálták –, érdemes a szokásosnál valamivel korábban kiérni a reptérre, hogy mindenre legyen idő. A felesleges vetkőztetés, öltöztetés elkerülése végett a gyerekre inkább olyan ruhát adjunk, amin nincs semmi fém, hogy ne kelljen fél órán át szórakoznunk a detektoros vizsgálatnál a mögöttünk várakozók nagy örömére. A repterek szerencsére nagyok, használjuk őket arra, hogy minél inkább kifárasszuk a csöppségeket, így ha jól időzítünk, az utastérben már egy alvó gyerek lesz a jutalmunk. A kulcs mindig az időzítés: próbáljunk meg közvetlenül a gépre szállás előtt beiktatni egy szoptatást, etetést és wc-t/pelenkacserét, hogy ez által is nőjenek az esélyeink a gépen egy agyvérzésmentes repülésre. Ki tudja, ha elég rövid az út, akár még át is alhatják az egészet…

Pelenkázás a repülőn

A túlélőpróbák egyik külön fajtája. Nem árt hozzá igénybe venni a légi utaskísérők tudását, egyáltalán nem egyértelmű ugyanis, hogy a gépen hol találjuk meg a pelenkázáshoz szükséges lenyitható polcszerűséget, asztalt. Jellemzően egy gépen csak egy ilyen eszközt találunk, a tengerentúli járatok esetében ez a szám feljebb csúszhat. Kellemetlen hír, hogy bár egyre ritkábbak, máig akadnak forgalomban olyan gépek, amikből ezt a segédeszközt kifelejtették. Ha valaki ilyennel találkozik, akkor először is imádkozunk a lelki üdvéért, másodszor pedig nagyjából egyetlen hely marad, ahol a manővert megejtheti: a repülők lehajtható vécéülőkéje. Mondanunk sem kell, hogy ez mennyire gusztusos, és tudjuk, hogy

ilyenkor vonzó alternatívának tűnhet az ülésen pelenkázás, de az utastársaink és a légi kísérők sem díjaznák, ha az utastér közepén turbulencia helyett szarvihar pusztítana.

A lényeg ilyenkor a higgadtság: igen, más is túlélte már ezt, nekünk is sikerülni fog.

A többi utas

 

Aztán vannak azok az utasok, akik segíteni akarnak nekünk, rajtunk. Ez eleinte akár kellemetlennek is tűnhet, és jó eséllyel kapunk majd hülye ötleteket is, de alaphelyzetben ne tétovázzunk: fogadjuk el a segítséget egy vadidegentől. Ha beüt az ordítás hadjárat, a legváratlanabb helyről érkező segítség biztosíthatja számunkra a hirtelen nyugalmat. A legkevesebb embert amúgy a gép végében ülve zavarjuk – már ha ez szempont –, ám a hosszabb utakon a falra akasztható, kérhető mózeskosarak helye jóval előrébb van.

A lényeg azonban az, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat és hidegvérünket, és gondoljunk az utazásra egyfajta kalandként: úgy nem érhet nagy csalódás.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top