Hosszú hétvége Drezdában, az Elba-parti Firenzében

Mit érdemes megkóstolni, ha Drezdában járunk?

Szinte minden sarkon kínálnak néhány euróért árusok bratwurstot ropogós zsömlében, amihez saját magunk adagolhatjuk a mustárt vagy a ketchupot. Adventi időszakban ne jöjjünk haza igazi, márkavédett Dresden Stollen (különleges karácsonyi sütemény) nélkül, és az igazi ínyencek ki nem hagynák a város kedvelt és közismert sörét, a Radebergert sem, de érdemes kortyolgatni az Elba-völgy messze földön híres boraiból is. Az eldugott utcák kis vendéglőit keressük, itt kaphatunk aránylag olcsón ízletes hazai ételeket: szász burgonyalevest kolbásszal és barna rozskenyérrel, sertéstarját sörmártásban gombapörkölttel vagy olyan specialitásokat, mint a Dresdner Wiegebraten vagy a Sächsischer Sauerbraten. A szász kávéházi kultúra igen gazdag és nagy múltra tekint vissza, állítólag a szászok szolgáltak fel először tortát a kávéhoz, úgyhogy csak győzzünk válogatni a széles kínálatból.

Mit ne hagyjunk ki?

Annak ellenére, hogy Drezdát a második világháborúban porig rombolták, az újjáépített barokk belváros emlékezetes látványt nyújt, érdemes nappali fényben és esti díszkivilágításban is gyönyörködni benne. Az Elba túlpartján található nevezetes szobor is megér egy külön sétát: az Aranylovas (Goldener Reiter) II. Frigyes Ágost szász választófejedelem és lengyel király emlékműve, akit kortársai Erős Ágostként emlegettek (állítólag puszta kézzel hajlította meg a patkókat, és több mint 350 gyermeket nemzett).

Így tölts el három napot Drezdában!

Péntek

Miután megérkeztünk, és elhelyezkedtünk a szállásunkon, még marad arra időnk, hogy ellátogassunk a Radebeul városrészben található Karl May Múzeumba, a Villa Shatterhandbe. Ehhez a négyes villamost kell igénybe vennünk, ami gyorsan és pontosan odarepít bennünket a híres német író egykori házába (a város villamoshálózata kiválóan kiépített, és tökéletesen szervezett). Nemcsak íróasztalát és személyes tárgyait vehetjük szemügyre (köztük a szobájának padlóját borító medvebőrt), de gazdag gyűjteményének eredeti darabjait is (indiánok által készített és használt kézműves munkákat: pipa, íj, öltözékek, csónak stb.), ami nemcsak nekünk, felnőtteknek, de gyermekeinknek is érdekes élmény.

Drezda óvárosába visszatérve elfogyasztjuk vacsoránkat egy hangulatos kis vendéglőben, majd esti sétára indulunk a kivilágított Óvárosban (Alstadt).

Szombat

Alaposan megreggelizünk, hiszen számtalan látnivaló vár ránk. Az Óvárosban könnyedén megtaláljuk a híres Semperopert, melyet méltán tartanak kontinensünk egyik legszebb operaházának. Az eredetileg 1871 és 1878 között elkészült nevezetesség sajnos a bombázás alatt kiégett és részben beomlott. Negyven évvel pusztulása után sikerült teljesen helyreállítani, az első bemutató Weber A bűvös vadász című operája volt, amit a bombatámadás előtt utoljára játszottak.

Ha elindulunk a gyönyörű székesegyház, a Frauenkirche felé, a Hosszú Galéria külső fala mellett haladunk el, amelyet a Fejedelmi menet (Fürstenzug) című sgraffito-ábrázolás díszít. W.Walter 1870 és 1876 között készítette el a Wettini-házhoz tartozó szász választófejedelmek festői felvonulását. 1907-ben a képet mozaikszerűen meisseni porcelán csempékkel rakták ki, ami nem mindennapi látványosságot eredményezett: a 102 méter hosszú és 9,5 méter magas műalkotáshoz 25 ezer darabot használtak fel.

Megérkezünk a híres Frauenkirchéhez, amit a keletnémetek a bombázás utáni évtizedekben nem építettek újjá, hanem a megmaradt falakat mementóként meghagyták. Az újraegyesítés után azonban olyan nagyméretű polgári összefogás indult meg a helyreállítás érdekében, hogy a bombatámadás után 60 évvel felszentelhették az ország egyik legszebb és legjelentősebb evangélikus templomát. Ugyanazokból az anyagokból, az eredeti, megmaradt darabokból építették újjá. Ma az összefogás és a béke jelképe is, valamint kulturális központ: gyakran rendeznek itt koncerteket, melyekre rövid idő alatt elfogynak a jegyek.

Bécs után az élet – Ilyen a drezdai karácsonyi vásár

Nem messze találunk innen egy másik gyönyörű templomot, ez a Hofkirche, a város egyik legjelentősebb barokk épülete. Eredetileg kizárólag a katolikus fejedelmi család és a főnemesek látogathatták, természetesen a kastélyhoz vezető folyosót is ők használták. Bár szintén komoly károkat szenvedett a bombázás alatt, viszonylag gyorsan sikerült helyreállítani.

Elsétálunk a neoreneszánsz kastély mellett, amelyet Erős Ágost tett a szász választófejedelmek állandó rezidenciájává. Több kiállítás is helyet kapott benne. Mielőtt a Brühl-teraszra érkeznénk, még megcsodáljuk az új Városháza épületét, melynek bejáratát bronzoroszlánok őrzik, 100 méter magas tornyán pedig egy arannyal bevont rézszobor áll, a Goldener Mann.

És már ott is vagyunk az Elbára néző teraszon, amit Európa erkélyének is neveznek. A régi városfal megmaradt fél kilométeres szakaszát alakították át sétánnyá, amit Szászország egykori miniszterelnökéről neveztek el.

Ebéd után irány a Zwinger! A már sokat emlegetett Erős Ágost építette a város leghíresebb és legfontosabb barokk épületét, mert narancsfáit akarta védett helyen tudni. Pöppelmann tervei alapján készült el a koronás kapu elsőként, majd kialakult a 214 méter hosszú, 158 méter széles díszudvar, melynek minden oldalán számos, látványos szoborral díszített pavilont és galériát találunk: megcsodálhatjuk a fejedelmi műgyűjteményt, a képtárat (többek között Raffaello Sixtusi Madonnájával, Canaletto-festményekkel, németalföldi festők műveivel), a porcelánmúzeumot, az óngyűjteményt, az állattani múzeumot és a történelmi múzeumot. Ne féljünk bevinni a gyerekeket a fegyvergyűjteménybe (lovagi páncélokat és életnagyságú bábukkal berendezett lovagi torna-jeleneteket is láthatunk itt) vagy a porcelánmúzeumba (hatalmas, különleges porcelán szobrokat is láthatunk a pavilonban, nemcsak teáskészleteket)! Nem kell aggódnunk, hogy unatkozni fognak.

A múzeumlátogatás fáradalmait a Drezdai Parkvasút közkedvelt járatain pihenhetjük ki (felnőtteknek is maradandó élményt nyújt!). A 10-es villamossal juthatunk el a Großer Gartenbe, ahol gyermekek látják el a vasutasi teendőket. A honlap magyar nyelvű (!) részét itt találjuk. A Parkvasút két gőzmozdonnyal és két villanyakkumulátoros mozdonnyal üzemel.

A korai vacsora után a sportimádó felnőttek a Dynamo Dresden futballmeccsén vehetnek részt (a csapat rendkívül népszerű, lenyűgöző a stadion, és itt a fan shop, a jegyeket jóval a mérkőzés előtt meg kell rendelni.

Vasárnap

Utolsó drezdai napunk délelőttjére olyan sok lehetőségünk maradt, hogy csak győzzünk választani belőle!

A már említett négyes villamossal visszatérhetünk Radebeulba, ahol megnézhetjük a DDR (NDK) Múzeumot, melyet egy régi, kissé lepusztult 10 emeletes panelház néhány szintjén rendeztek be. Találunk itt szerelőműhelyt (ahonnan a Trabant sem hiányozhat), varrodát, egykori tárgyakkal berendezett tipikus panellakást gyermekjátékokkal és egykor közkedvelt videókazettákkal, irodát, üzemet, ahol a rádióból Honecker beszéde szól, sőt vásárolni is tudunk néhány emléktárgyat.

Maradhatunk a Brühl-terasz környékén, ahol megnézhetjük az Albertinum különleges gyűjteményét, többek között a több ezer éves asszír domborműveket, Degas egyik balerinás festményét, illetve balerinaszobrát, amiből csak néhány van az egész világon.

Vagy fagyizhatunk a teraszon, és közben megcsodálhatjuk a világ legnagyobb és legrégibb lapátkerekes gőzhajóflottáját működés közben. És talán még ki is próbálhatjuk, ha hazaindulás előtt egy rövidebb út is belefér.