Brigitte Bardot nyomában Bergamóban, a tornyok városában

Bergamo, a Milánótól északkeletre csupán ötven kilométerre található kisváros méltatlanul keveset említett turistacélpont, pedig épp csak egy órányi repülésre van Budapesttől.

A várfallal körülzárt város

Az a jó a bergamói kirándulásban, hogy nem kell hosszasan tervezgetni, és nem kell mélyen belenyúlni a pénztárcánkba egy felejthetetlen hétvégéért. Hála a fapadosoknak, a repülőjegy ára egy jobb akcióban négy számjegyű, és akár olcsóbb lehet, mint egy Budapest–Pécs retúr vonatjegy. Szállásból pedig bőven akad: a magánszállások baráti áron, az év bármely szakában könnyedén foglalhatóak. Ha eldöntöttük, hogy megyünk, akkor viszont érdemes Bergamo Città altában (Felsőváros) keresgetni fedelet a fejünk fölé, mert nagy hiba lenne kihagyni Olaszország egyik különleges gyöngyszemének, a teljes egészében megmaradt, várfallal körülzárt középkori városának éjszakai varázsát.

Budapest csak Duna nélkül

A Città alta nem csak nevében, hanem elhelyezkedésében is teljesen elkülönül a Città bassától (Alsóváros). A két városrész között több mint 300 méter szintkülönbség van, de szervesen összeépült, akár Pest és Buda, bár nem szeli ketté a városrészeket olyan impozáns folyó, mint nálunk a Duna. Van viszont – a Budavári siklóhoz hasonlóan – egy patinás “funicolare”, ami ki tudja hányszor mászta már meg fel és le a Felsőváros magas dombját 1887-es üzembe helyezése óta. A leereszkedéskor – derűs időben – nagyszerű panoráma nyílik az Alsóvárosra és az Alpok hósipkás déli nyúlványaira, amelyek hozzátartoznak a városképhez. (Emiatt néha a leszállás a repülővel kicsit hepehupásabb, de ettől nem kell megijedni.)

Tornyok városa

Bergamót egyszerűen nem tudom megunni, akármikor ellátogatunk a városba, mindig az az érzésem, hogy bőven marad még látni- és élvezni való a következő alkalomra. Azt már sikerült pontosan megjegyeznem, hogy a “torre” szó olaszul tornyot jelent, mert akár szállást kerestünk, akár éttermet, netalán kocsmát, a “torre” valahogy mindig benne volt az útbaigazításban. Kár, hogy a Felsőváros egy átlagos terén általában minimum két torony vagy legalábbis toronyszerű épület áll.

Egy kis példával szemléltetném a kérdés súlyát: a kedvenc éttermünk neve Tre Torre – Három Torony (mindenkinek a legnagyobb bizalommal ajánlom, isteni a helyi specialitás, a polenta bergamói őzhússal és erdei gyümölcsös szósszal), az első szálláshelyünk neve La Toretta – Tornyocska volt, a legutóbbié pedig neves egyszerűséggel már csak La Torre, azaz A Torony. Nagyon elégedettek voltunk ez utóbbi választásunkkal, mert a helyszínre érkezésünkkor konstatáltuk, hogy a megszokott kis bárunk, a Dell Angelo – ahol esténként mindig érdekes helyi közönség gyűlik össze –, csupán egy kapualjnyira van tőlünk.

Európa legrégebbi kávézója

De ha már vendéglátás, akkor az egyik városnéző délelőttön érdemes betérnünk a Caffé del Tassóba, ami Bergamo óvárosának főterén, a Piazza Vecchián található kávézó, cukrászda. A legendás, sok későbbi művészt (Zrínyit és Lisztet is) megihlető névadó itáliai költő, Torquato Tasso szobra az épület előtt mered zavartan az égre, és a kávézóban olyan ikonok, mint Bridget Bardot és Alain Delon is tiszteletüket tették már. De a Caffé del Tasso nem emiatt egzotikus, hanem azért, mert ez Európa legöregebb kávézója, ami 1476 óta zavartalanul várja vendégeit.

A főtéren körülfuttatva a szemünket megelevenedhet az olasz kultúra minden stílustörténeti korszaka. A Colleoni-kápolna az itáliai reneszánsz páratlan szépségét idézi, a Torre Civica a középkori Bergamo 52 méter magas szimbóluma (tornya – persze), fel lehet benne menni és múzeum is működik az épületben. A gótikus Olaszországot a mellette található városháza-épület kelti életre, a Palazzo della Raggione, Itália egyik legrégebbi városházája.

A főtér érdekessége, hogy macskakő között megbújik egy – a tér egy részét haránt irányban átszelő – szerény vonal, ami az ábrák szerint a csillagjegyek titokzatos térképe. (Sajnos nem sikerült megfejtenem a működését, de úgy cikáztam jelről jelre, mint kisiskolás koromban.) A tér közepén oroszlánok őrzik az állattestű, asszonyfejű vízköpőket – turistáknak elengedhetetlen a fotó a szobrok közt.

A város szülöttje

A város híres szülöttje Donizetti, akinek a nevéhez olyan operák köthetőek, mint a Don Pasquale, a Boleyn Anna vagy a Szerelmi bájital. A Donizetti Múzeum méltó emléket állít a zeneszerzőnek, eredeti kottákat, szüleihez írt leveleket is őriznek tőle. A Felsőváros egyedibbnél egyedibb, bájos boltjaiban Donizetti-tortákat is árulnak a zene- és/vagy süteményrajongóknak.
A nagyobb bevásárlást viszont érdemesebb meghagyni későbbre, mert irracionálisan drága a Città alta, és a reptérrel szemben működik a térség legnagyobb bevásárlóközpontja, ahová gyalog is át lehet sétálni.

Tehát útra fel, nincs más dolgunk, mint valamelyik hétvégén elindulni Bergamo felé, csak úgy, toronyiránt.