Manneken Pis - Pisilő Fiú

Talán Brüsszel leghíresebb jelképe, sokak szerint nagyszerűen fejezi ki a város felszabadultságát. Az eredeti szoborról 1347-ben tesznek először említést, ám mivel azt ellopták, a ma látható kisfiú immár a sokadik "kópia".

Ez ugyanis nem jelentene mást, mint hogy elhitte azt a sok szamárságot, amit a Brüsszelben túltenyésztett eurobank, euroshop, eurodöner reklámok sugallnak, azaz, hogy a város nem csak az EU, hanem Európa fővárosa is.

Pedig nem az. Ez az a város, ahol mindössze 900.000 ember él (London lakosainak száma 7 millió, Párizsé 2 millió), ahol nem kukába dobod a szemetet, hanem nejlonszatyorban kiteszed az utcára, remélve, hogy reggelre eltűnik, és a rendőrség nemzetközi segélyhívó számán hollandul válaszol az üzenetrögzítő, ha kirabolnak. Ugyanakkor ez az a város, ami a legjobb úton halad afelé, hogy egyszer talán tényleg Európa központja legyen, és nem csak a PR-nak köszönhetően. Jelenleg azonban őrült emberek találkozóhelye.


Bulizás

Egyesek szerint Brüsszel unalmas, hovatovább csak fekete ruhás és dögcédulás (varázsszó: badge) keselyűk rohangálnak az EU-intézmények központja, a Shuman pont körül.
Ha unod az otthoni importált banánt és a citrom ízű narancsot, akkor vár a jó öreg Afrika, és Ma Tonga, a Kongóból bevándoroltak negyede, egy igazi mikroállam sajátos törvényekkel. Ez az a hely, ahol minden egyes házra három fodrászüzlet és két internetkávézó jut, ahol pénteken már az utcán is táncolnak, a fekete nők pedig úgy lejtenek a tükör előtt, mint Vízipók csigái, kölcsönkérve a légbuborékos bugyogót.

Lakótársam, Caius különösen azért szereti a Chez Doudout, vagy a Chez Jacque-t, mert itt mindig talál pár embert, akik - minden szabályt megszegve - nemhogy nem jelentették le magukat nyolc napon belül a belga hatóságnál (ez ugyanis Caius), de még okmányuk sincs, amit lejelenthetnének. Abou fél óráig magyarázta nekünk tört franciasággal, hogy tényleg összetépte a papírjait, amikor átszökött, és csak négy órakor értettük meg, hogy nem csak a Gőz (belga sör, írd Geuze) beszél belőle. Aztán ötkör kidobtak minket rossz magaviselet miatt, de abban Abou is benne volt.

Közlekedés

Írhatnék arról, hogy három metróvonal van, amiből kettő ráadásul félig fedi egymást, tehát tiszta átverés, a "BKV" a szociális jóllétnek köszönhetően nagyjából minden pénteken sztrájkol, és a Deák teret Arts Loisnak hívják. Meg arról, hogy éjszakai buszjárat nincs, a taxi viszont nem olyan drága, és itt is nagy a dugó. Utóbbin csak az enyhít, hogy iszonyú sok alagutat építettek, amelyekből egyelőre egyik sem elég híres, hogy másra is használják, mint hogy a város egyik pontjából (A) közvetlenül elérjenek a másikba (B). De mi maradna akkor a sok útikönyv-kiadónak?!


Kultúra

Hiske szőke, 190 centiméter magas, amiből több mint a fele még mindig csak lába. De nem ezért szeretjük, én legalábbis nem, még akkor sem, ha holland. Sokkal inkább azért, mert ha vele van az ember, akkor utána úgy érzi magát, mintha egy hatórás jógaóra közben (lásd: Willy Bok, rue du Brochet 55, Bxl) két pszichológus súrolná simára az agyát, és törölné az összes, még az oviban felszedett sérelmet. És mindezt pszicho, homeo és Freud nélkül. Katarzis, és mire másra való a kultúra. A Titia-féle terápia nagyjából abból áll, hogy a múzeumban fél órán keresztül próbál ráülni a kifüggesztett festményre, mert szerinte, ha ott odébb tolja azt - a kétdimenziós padon lévő - kesztyűt, akkor neki még pont jut hely.

Atomium

Az 1958-as világkiállítás szenzációja, a Brüsszel nemzeti jelképének számító Atomium egy molekulát ábrázol 165 milliárdszoros nagyításban. Az atomok között - az elektronok helyett - mozgólépcsők biztosítják az átjárást. Tetején kilátó és étterem működik.

És a jövő

Az új tagállamok azért jók, mert felpezsdítik az életet, és az eddigi francia (vallon), holland (flamand), arab, török arcok mellé azok is bevándorolnak, akik eddig még nem tették meg (STOP, senki ne váltsa vissza a jegyét, úticél továbbra is Anglia, Belgium még minimum három évig vízumköteles). Újabb szokások jelennek meg, és válnak feltűnés nélkül a brüsszeli mindennapok részévé. Lengyel barátaimmal lopott bevásárlókocsinkkal olyan könnyedén közlekedtünk a metróban, mint kockás, gurulós táskás öreg nénik a 49-es villamoson. Probléma csak a kocsi visszavitelével volt, mivel friss bevándorlóként még adtunk a nemzeti hírnévre. Először Bartek Renault-jába próbáltuk meg begyömöszölni (fő a jó szándék), és csak egyórás bóklászás után tudtuk otthagyni valamelyik utcán.

Atomium

Az étkezéssel kapcsolatban hasznos tudni, hogy a petit restaurationnak semmi köze nincs a restaurációhoz, hanem körülbelül annyira titokzatos és jelentésnélküli, mint nálunk a sörkorcsolya. Babilon ma, ez Brüsszel, és aki ezt szereti az 'welkam" style="margin: 10px;". Én itt vagyok, és – ez itt a reklám helye - ma még Bush is ellátogatott, a második. Ez azért jelent valamit.

Az utolsó szó jogán: ESERNYŐ!