László Attila: “Bánom is én, mit, csak írjanak rólam!”

Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub

Felfogtad már, milyen nagy dolog történt veled?
Még nem nagyon fogtam fel, hogy én nyertem, hogy tényleg én lettem a győztes. Erdélyből Tolvai Renáta nyert meg nemrég egy tehetségkutatót, és nem gondoltam volna, hogy ismét egy határon túli magyar lehet az első.

Nem félsz tőle, hogy elszalad veled a ló? Rettentően nehéz feldolgozni a hirtelen jött sikert, főleg ennyire fiatalon.
Én nem szeretnék megváltozni. Mondják, hogy a győztesek elszállnak, és mások lesznek. Én olyan akarok maradni, mint amilyen vagyok. Nem arra gondolok, hogy első lettem, hanem arra, hogy a nyolcból már akárki megnyerhette volna, csak pont rám esett a választás. Én is csak egy olyan ember vagyok, amilyen a többi.

Kedves édesapa, gratulálok ehhez a tehetséges gyerekhez. Ön fel tudta már dolgozni, hogy a kisfia győzött?
A feldolgozás elég nehéz, mert annyira egymást követik ezek a jelenségek Attilával kapcsolatban, hogy csak sodródom az árral.

Attila, most hogy milliomos lettél, mit kezdesz a pénzzel? Mire vágysz a legjobban?
Szeretnék venni egy jobb számítógépet, egy laptopot, mert az enyém otthon nem olyan jó. A többi pénzt pedig beteszem a családi kasszába, mert elkél. Legalább egy kicsi alapom lesz nekem is. Az autónak nagyon örülök, mert bár még csak 14 éves vagyok, és két év múlva lehet korengedéllyel jogosítványom, de nem jöhet velem mindenhová a családom, hanem magamat kell majd fuvaroznom.

Attila és szülei Fotó: Sanoma Archív / Szabó Lilla

Apuka, tényleg van hova tenni azt a pénzt?
Nagyon elfér az a pénz, viszont még azt sem tudom, mit kezdjek majd vele. Azt mondják, a rossz világból a jó világba áttérni nagyon jó. Hát nem olyan jó. A csodálatos szálloda, ahol elszállásoltak minket, a svédasztal, azt és annyit eszel, amit és amennyit akarsz. Nem könnyű megszokni, na. Otthon kereskedelemmel foglalkozom, 250 kilométerre zöldséget veszek, és eladom helyben a boltokban. Furcsa volt belecsöppenni ebbe a nagy luxusba.

Attila, gondolom sejted, hogy az élet nem habos torta. Sokan érdekből fognak majd hozzád közeledni.
Tudom, hogy ez kemény világ. Kicsit félek is, hogy nehogy valaki átverjen vagy kihasználjon. Erre is gondoltam persze, de ettől én még megyek tovább. Azt már észrevettem, hogy az ismerősök is kezdtek még közelebb jönni, mindenki a barátom szeretne lenni. De az osztálytársak már akkor is támogattak, amikor jelentkeztem. Persze azt nem gondolták volna, hogy én nyerem meg, de most nagyon örülnek. Itt megismerszik, ki az igazi barát. Azokkal nem foglalkozom, akik csak most jelentkeztek be.

És mik a jó oldalai a sikernek?
Ismernek, törődnek velem. Persze egy kicsit furcsa, hogy az utcán és a villamoson mindenki engem néz.

Úgy tudom, a Csillag születik egykori győztese, Utasi Árpi is ellátott jó tanácsokkal. Mit mondott neked?
Megkeresett, és el is mondta, hogy nehogy elszálljak a sikeremtől. Úgy hallottam, az ő sorsa nagyon megváltozott, traktorszerelő lett. Nem tudom, mi történt, de figyelmeztetett rá, hogy maradjak olyan, amilyen most vagyok, és hogy figyeljek, mert lesznek, akik ki akarnak használni, és akik rajtam akarnak majd pénzt keresni.

Hogyan viszonyulsz az újságírókhoz? Tőlük nem tartasz?
Bánom is én, mit írnak, ha rosszat, ha jót. Csak írjanak  rólam. (Nevet.)

Mi a helyzet a lányokkal? Ők is jobban kitüntetnek a figyelmükkel, mint azelőtt?
A csajok már az interneten elleptek engem teljesen. Szoktak írni, meg azt nyilatkozzák, hogy járok velük, de nem is ismerem őket. Most nincs barátnőm, de aztán amúgy is ráérek. Tán majd néhány év múlva.

Ha már a jövőn gondolkozol, hogyan képzeled el az életed mondjuk tíz év múlva? Még akkor is csak 24 esztendős leszel.
Tíz év múlva szeretném, ha lenne egy kisebb hátterem. S szeretnék ilyen érdekes maradni, csak egy kicsit érettebb. Meg persze fogom képezni tovább a hangomat is, mert tanulni azt mindig kell. Szeretném, ha tudnák akkor is, ki az a László Attila.

Fotó: Sanoma Archív / Nagy Zoltán

Nem félsz tőle, hogy elvész a gyerekkorod?
Hát már elveszett. (Nevet.) Ha 16 évesen vezetnem is kell majd… De nem baj, ha már ilyen hamar belekezdtem, valahogy majd csak lesz.

Apuka, nem félti ezt gyereket?
Nagyon féltem. Nem gondoltam, hogy ide eljutunk, de egy idő után már elkezdtem gondolkozni, hogy ebből gondunk is lehet. Nagyon hamar betört a nagyok közé, pedig csak 14 éves. Ráért volna ezzel 18 éves korában. A gyerekkora már elveszett, de én ebben a korban már keményen dolgoztam. Nagyon szegények voltunk, nem volt olyan, hogy elmegyünk kirándulni, dolgoznom kellett. Most 58 éves vagyok, de nem tudom, mi az, hogy elvész a gyerekkor. Én mindent megpróbáltam megadni a gyerekemnek, és tudtommal még nem tért át a rossz szokásokra. Mi egy kisebb városkában élünk, itt nincsenek drogok, meg cigaretta, meg alkohol. Remélem, lesz annyi esze a fiamnak, hogy vigyázzon magára.

Attila, tervezed, hogy Magyarországra költözöl? Mi lesz az iskolával? Most kellett volna elballagnod nyolcadikból.
Hamarosan hazamegyek néhány napra Romániába egy nagy vizsgára. Iskolában már elég rég jártam, de egy napra szívesen visszamennék azért. Egyébként meg nehéz volt megszokni a nagyvárosi létet, mert otthon ott vannak az erdők, a nagy fenyvesek, s a madárcsicsergés. Itt Pesten nem hallani ilyesmit. Már beleszoktam ebbe a nagy nyüzsgésbe, de azért most is idegesítő.