Nagypéntek

Hajnalban szokás volt a patakban megmártózni vagy megmosakodni. Aki ezen a napon folyóvízben mosakodott, arról úgy hitték, egész évben szép és egészséges lesz. A patakról vizet kellett hazavinni, hogy a ház apraja-nagyja is megmosakodhassék. Sokszor ezzel a vízzel a házat is meglocsolták. Sőt, a lovakat is megúsztatták egyes helyeken, hogy azok is egészségesek legyenek egész évben. A nagypénteki folyóvíznek tehát varázslatos erőt tulajdonítottak. A beregi Tiszaháton nagypénteken a keresztanya nyers tojásokat küldött keresztlányának, hogy legyen mit megfestenie a locsolkodók számára, de ha kellett, a tojásfestésben is segédkezett. Jézus kereszthalálának napján tartják a legszigorúbb böjtöt.