Bármikor megnevettet – 5 idézet Rejtő Jenőtől

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Rejtő Jenő az egyik legtermékenyebb, és egyik legsikeresebb magyar író. Olyan mennyiségű publikáció köthető a nevéhez, amiről nehéz elképzelni, hogy húsz aktív évbe besűríthető.
Írta: | 2017. 02. 01. |

Kövess minket!

f Ajánlom

De belesűríthető, mert Rejtő Jenőről tudható, hogy nagyon gyorsan dolgozott. Eleve gyorsan írt, de sokszor diktált, beírónőknek diktált, akik képesek voltak gyors beszédét követni.
Rejtő 1905. március 29-én született, és 1943. január 1-én hunyt el. 18 évesen már verseket írt, 22-23 éves korában már lapok hozták le novelláit. Humora és történetvezetési tehetsége már ekkor feltűnt, a fordulatos cselekménysor, akárcsak a már-már szuperhősnek számító, képtelennek tűnő figurák a kezdetektől írói védjegyének számítottak. Olyan klasszikus fazonokat alkotott meg, mint Piszkos Fred (akinek története egy animációs film nyomán világhírű lehet), Fülig Jimmy, Senki Alfonz vagy éppen Buzgó Mócsing, akik egytől-egyig, noha igazi csibészek, mégis szerethető karakterek. 

Rejtő 1938-tól a zsidótörvények miatt nem publikált saját név alatt. Halálát máig rejtély övezi, de a legvalószínűbb, hogy miután behívták munkaszolgálatosnak, majd Oroszországba vezényelték, legyengült szervezete nem bírta a hideget, és 1943 január elején meghalt. 

Írt légiós regényeket, krimiket, verseket, sőt színpadi műveket és kabaréjeleneteket is. 

Jelen írásunkban kizárólag vicces idézeteket, dialógusokat szedtünk össze tőle, noha tudott ő komoly is lenni. 

Vesztegzár a Grand Hotelban

– Hogy állunk az alibijével?
– A micsodámmal?
– Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
– A feleségem csomagolt... Úgyhogy nem tudom, hozott-e... ilyesmit...

Piszkos Fred, a kapitány

– Uram, a késemért jöttem.
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm...
– Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.

A szőke ciklon

A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.

A tizennégy karátos autó

– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm... mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom... tudom... egy rokonom lakott ott... illetve a közelben... Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B–vel kezdődik a neve...
– Botticelli.
– Azt hiszem...
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat...
– Ő az! Jó barátom!
– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér – felelte Gorcsev.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
– Magával hozta az izét... a szimbolát?
– Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
– Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
– Ez az álnevem... Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.
– Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.
– Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.
– Igen? Érdekes, csakugyan így volt.

A három testőr Afrikában

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

 

Címkék: Rejtő Jenő idézet
Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus