NLCafé | 2017. 02. 01. |

Kövess minket!

f Ajánlom

Bármikor megnevettet – 5 idézet Rejtő Jenőtől

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Rejtő Jenő az egyik legtermékenyebb, és egyik legsikeresebb magyar író. Olyan mennyiségű publikáció köthető a nevéhez, amiről nehéz elképzelni, hogy húsz aktív évbe besűríthető.

De belesűríthető, mert Rejtő Jenőről tudható, hogy nagyon gyorsan dolgozott. Eleve gyorsan írt, de sokszor diktált, beírónőknek diktált, akik képesek voltak gyors beszédét követni.
Rejtő 1905. március 29-én született, és 1943. január 1-én hunyt el. 18 évesen már verseket írt, 22-23 éves korában már lapok hozták le novelláit. Humora és történetvezetési tehetsége már ekkor feltűnt, a fordulatos cselekménysor, akárcsak a már-már szuperhősnek számító, képtelennek tűnő figurák a kezdetektől írói védjegyének számítottak. Olyan klasszikus fazonokat alkotott meg, mint Piszkos Fred (akinek története egy animációs film nyomán világhírű lehet), Fülig Jimmy, Senki Alfonz vagy éppen Buzgó Mócsing, akik egytől-egyig, noha igazi csibészek, mégis szerethető karakterek. 

Rejtő 1938-tól a zsidótörvények miatt nem publikált saját név alatt. Halálát máig rejtély övezi, de a legvalószínűbb, hogy miután behívták munkaszolgálatosnak, majd Oroszországba vezényelték, legyengült szervezete nem bírta a hideget, és 1943 január elején meghalt. 

Írt légiós regényeket, krimiket, verseket, sőt színpadi műveket és kabaréjeleneteket is. 

Jelen írásunkban kizárólag vicces idézeteket, dialógusokat szedtünk össze tőle, noha tudott ő komoly is lenni. 

Vesztegzár a Grand Hotelban

– Hogy állunk az alibijével?
– A micsodámmal?
– Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
– A feleségem csomagolt... Úgyhogy nem tudom, hozott-e... ilyesmit...

Piszkos Fred, a kapitány

– Uram, a késemért jöttem.
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm...
– Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.

A szőke ciklon

A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.

A tizennégy karátos autó

– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják?
Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.
– Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán.
– Hm... mintha már hallottam volna magáról.
– Festő vagyok.
– Igen, emlékszem! Honnan is való ön?
– Cinquecentóból.
– Az valahol Savoiában van?
– Kis község. Avignon és Toulon között.
– Tudom... tudom... egy rokonom lakott ott... illetve a közelben... Van ott egy hasonló helység, nem?
– De igen. Quattrocento.
– Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.
– Aha! Ismerem!! A Petrarca?
– B–vel kezdődik a neve...
– Botticelli.
– Azt hiszem...
– Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?
– Tajtékpipákat...
– Ő az! Jó barátom!
– Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?
– Kázmér – felelte Gorcsev.
– Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?
– Szimbolista vagyok.
– Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
– Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.
– Magával hozta az izét... a szimbolát?
– Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.
– Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?
– Ez az álnevem... Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.
– Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.
– Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.
– Igen? Érdekes, csakugyan így volt.

A három testőr Afrikában

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

 

Címkék: Rejtő Jenő idézet
Olvass tovább

Hozzászólások  ( 0 )
blog comments powered by Disqus
Bármikor megnevettet – 5 idézet Rejtő Jenőtől