Nyílt levél: hol is lennék nélküked, nagyapa?

Sose felejtsd el: A nagyszüleink bölcsek. Nagyon, nagyon bölcsek.

Drága nagyapa!

Mindenki életében akad néhány ember, akinek már csak azért hálával tartozik, mert egyáltalán ismeri őt. Tudjuk, hogy rendkívüli emberekről van szó, és boldogok vagyunk, hogy időt szánnak ránk. Így vagy a része az életemnek, és hálás vagyok, amiért az unokád lehetek.
Már a születésemkor tudta az egész család, hogy hatalmas haverok leszünk. Mondjuk, akkor abból indultak ki, hogy a te hajszíned örököltem, csakhogy egy hajszínt megörökölni könnyű feladat, azzal nem jönnek együtt a jellemvonások. Nem telik el nap anélkül, hogy ne igyekezzek ennél jóval fontosabb dolgokban is hasonlítani rád. Magamba szippantom a közösen töltött perceket, élnek bennem a történeteid, és mosolygok, ha eszembe jut, hogy milyen sokat nevetünk együtt. 

Minden egyes veled töltött percben tanulok tőled. Megtanultam, hogyan legyek kedvesebb az emberekkel. Nem volt nehéz, csak rád kell nézni: bárkivel is beszélgetsz, azt érezteted vele, hogy abban a pillanatban ő a legfontosabb ember a világon. Arra is megtanítottál, hogyan legyek szelídebb, és arra, hogyan nevessek magamon. Te sem húzod fel magad, amikor a hallókészüléked meghibásodik, és nem hallasz másokat, inkább mosolyra húzod a szád. Megtanítottál arra, hogy mi az a végtelen szeretet, és megtanítottál arra, hogy mitől lehetek jobb ember. 

A velem egykorúak nagy része egyszerűen nem veszi az energiát, hogy megismerje a nagyszüleit. Őskövületnek tekinti őket, akikhez képtelenség kötődni. Pedig ha velük egyenrangúnak kezelnék az idősebbeket, akkor rájönnének, hogy veszettül menők. Tele vannak vicces történetekkel, még azt is szívesen elmesélik, amikor két sörrel többet ittak egy főiskolai buliban. Imádnak arról nosztalgiázni, hogy mennyi alja munkát vállaltak el fiatalon, és hogy milyen szánalmas randevúik voltak anno, huszonévesek korukban. Az idős emberek roppant tapasztaltak, és hiszem, hogy időt kell rá szakítani, hogy végighallgassuk a történeteiket. 

Nagyapa. Iszonyatosan boldog vagyok, hogy ismerhetlek, és bízom benne, hogy még ennél is jobban megismerlek. Szeretném megköszönni, hogy amolyan második apaként vagy jelen az életemben. Betöltesz egy űrt, amit más nem is tudna. Megnevettetsz, és tanácsokat adsz, amiket sosem nehéz megfogadni. Te vagy a példaképem, a komplett család felnéz rád, és mindenkit boldoggá tesz, hogy itt vagy nekünk. Köszönöm, hogy odafigyelsz, mégis merre megy az életem, és támogatsz, bármerre is lépek. 

Hálás vagyok, hogy egyszerre vagy a nagyapám és a barátom is, hiszen nélküled a szó szoros értelmében sem lennék ott, ahol vagyok… Szeretlek. 

Az egyetlen lányunokád.