Bemel(l)egítés 1.

Furcsa ötletnek tűnhet egy kiállítást a mellnek szentelni, hiszen látunk elég mell-képet utcai plakáton, újságos standon, reklámban, magazinokban. Tudjuk milyen a szép, a szexi, a vonzó, a csábító, a feszes, a hetyke, a gömbölyű, vagyis az idealizált mell, ami – valljuk be őszintén – kevesek privilégiuma.

De tudjuk-e, hogy milyenek az „igazi” mellek? Láttunk-e valaha egymás mellett 15-20 képet „túl” kicsi, „túlságosan” lógó, nem egyforma, vagy plasztikai műtét után sem „tökéletes” mellekről? Vajon milyen érzés szembesülnünk a valósággal? Elgondolkoztunk-e valaha azon, hogy „tulajdonosaik” milyen érzéssekkel viseltetnek irántuk, e valóságos mellek iránt, amik messze nem felelnek meg azoknak az irreális elvárásoknak, amiket korunk és kultúránk támaszt a melleink felé.

Milyenek hát az „igazi” mellek? Mindenekelőtt elképzelhetetlenül sokfélék. „Nincs két egyforma mell” mondhatnánk viccesen, ha nem párban járnának eleve, de szinte még így is igaz a kijelentés, hiszen legtöbbünknek nem tökéletesen egyforma mellek adattak.

A női mellek ugyanúgy különböznek egymástól, mint a női arcok, forma-, és méretgazdagságuk már önmagában is káprázatos. „Léteznek nők, akiknek tízszer akkora melle van, mint nekem. Vagy még nagyobb. ” Panaszkodik Philip Roth Sabbath színháza című regényében az egyik kismellű hölgy, majd így folytatja: „Miért van ez, miért engedte meg Isten a mellbőségnek ezt a mérhetetlen változatosságát? Hát nem döbbenetes?”

Bizony döbbenetes vagy inkább csodálatos ez a sokféleség, illetve az lehetne, ha tudnánk örülni neki. Sok nő életét azonban megkeseríti az, hogy nem tudja szépnek látni a melleit, mert nem pont olyanok, mint az éppen ideálisnak kikiáltott keblek. De ne felejtsük el, hogy ezek a divatok változnak! A húszas években a dúskeblű hölgyek a legkülönbözőbb praktikákkal igyekezték laposra varázsolni a mellkasukat, majd egy-két évtizeddel később – az akkorra már virágzó melltartóipar kiváló termékei segítségével – a nők éppen azt próbálták elérni, hogy minél „kiemelkedőbb”, sőt „égbekiáltóbb” mellekkel büszkélkedhessenek. Legalábbis ez legyen a látszat.

A látszat mögött azonban mindig ott a valóság: valóságos mellek, hús-vér nők, igazi érzelmek, boldog és szomorú, de mindenképpen tanulságos történetek. Az Aranytízben október 11-től megtekinthető mini kiállításon a képek mellett ezekkel a mell-történetekkel, kebel-gondolatokkal is találkozhatnak majd a látogatók.

Szeretettel várunk minden kebelbarátot!